Vörös tündér /befejezetlen/

2. Tényleg?

– Ott vagyunk már? – kérdezte lelkesen Nashi, miközben kikukucskálva az üvegen figyelte Magnolia utcáit és annak gyönyörű építményeit. – Apu, ott vagyunk már?

– Mindjárt, kincsem! Hamarosan megérkezünk – válaszolta magabiztosan Natsu.

– Értem... – Nashi ezután újabb kérdést tett fel. – Papa, mikor fogjuk megvenni az új táskámat?

– Milyen táskát? – kérdezett vissza meglepődve a férfi.

– Hát az iskolai táskát! Tudod, nemsokára iskolás leszek – mondta jókedvűen Nashi. – Alig várom már, hogy iskolába járhassak.

– Uh, tényleg... – szólt a témához Natsu, majd folytatta. – Egy hónap múlva suli lesz, és még nem vettük meg a cuccokat. Táska, füzet, tolltartó, íróeszközök...

– Ruha is kell! – vágott a szavába a kislány. – Az iskolásoknak szép egyenruhája van.

– Ne aggódj, a ruhát nem felejtettem el. Vagyis Mavis-channak szóltam erről, így remélem megvette neked... – sóhajtotta erőltetett mosoly kíséretében az idősebbik. – Amúgy eszembe jutott, hogy a beiratkozásánál adtak valamilyen papírt, amin fel volt sorolva, hogy mit kell venni az elsősöknek. Ha jól emlékszem a tárcámba tettem. Mindegy, jövő héten körbejárjuk a várost, és ami kell, azt megvesszük! Jól hangzik, hölgyem?

– Juhé! – kiabálta lelkesen Nashi, amikor a kocsi nem sokkal ezután megállt egy ház előtt. – Papa, ez az új házunk?

– Bizony! – válaszolta szintén jókedvűen Natsu. – Mától kezdve itt fogunk élni.

– De apu, azok ott nem Zeref bácsiék? – faggatózott csodálkozva Nashi. – Ott vannak a mellettünk lévő háznál.

– Igen, ők azok. Hiszen az új kéglink éppenséggel az övék mellett helyezkedik el. A keresztapád új szomszédjai mi lettünk – magyarázta a lányának Natsu, majd kiszálltak a kocsiból.

A kertes ház kívülről elnyerte a lány tetszését, hisz a befüvesített udvaron volt egy hinta és egy csúszda is, amit még az előző tulajdonos hagyott hátra. Nem messze a hintától két kisebb, mozdítható foci kapu volt a kerítés mellé támasztva, míg a kosárpalánk a garázs ajtaja felett lett felszerelve, aminek leginkább Natsu örült. Ezt követően átlépve a küszöböt, belülről is megcsodálták az új lakhelyüket. Bár leginkább csak Nashi lepődött meg a tágas szobák láttán, hiszen Natsu az elmúlt két hónapban többször is járt itt, és a testvérével, Zereffel együtt rendezték be bútorokkal a kéglit. A férfi felesége, Mavis szintúgy segített a költöztetésben, ahogyan a hét éves fiúk, Larcade is körülöttük lebzselt, és a maga módján ő is igyekezett segítséget nyújtani. A szőke hajú fiú a szüleivel hamar átment Natsuékhoz, és ajándékként egy tálca süteménnyel lepték meg az új lakókat.

A gyerekek később az udvaron játszottak, míg a felnőttek a teraszon ülve beszélgettek.

– Nashi-chan mesélte, hogy már nagyon várja az évnyitót. Bárcsak Larcade is hasonlóan érezne...  – kezdett bele a témába Mavis, majd felsóhajtott. – Viszont én leszek az osztályfőnöke, ami az ő szempontjából nem hangozhat szerencsésnek...

– Lehet, de mindenesetre én örülök ennek – szólt hozzá a témához Zeref. – Teljesen olyan, mint én kiskoromban. Én pedig akkoriban mindent elkövettem, hogy ne kelljen tanulnom vagy suliba járnom. Ezért se értem, hogy végül hogyan lett belőlem tanár? – kérdezte viccelődve a fekete hajú.

– Erre a válasz roppant egyszerű: Mavis-chan mellett mazochista lettél! Ahogyan én is mire észbe kaptam, egy diplomával a kezemben jöttem ki a tanárképzőről – kapcsolódott be a beszélgetésbe Natsu.