Vörös tündér /befejezetlen/

33. A múlt egy darabkája

Öt évvel korábban

„A testvérek többnyire közel állnak egymáshoz, de ikernek lenni olyan kötelék, amit hétköznapi testvérek soha nem foghatnak fel. Az első naptól barátok voltunk."

Mi a barátság? A barátság egy összetett, támogató emberi viszony. Tartalma és meghatározása koronként és kultúránként eltérő, valamint az emberek társadalmi helyzete és személyiségjegyei is befolyásolják. A barátság olyan emberi kapcsolat, mely emberek között alakul ki több örömteli találkozás, beszélgetés által. Jellemzi a kölcsönös elfogadás, rokonszenv, szeretet, bizalom, szövetség, együtt érző képesség, nyitottság, törődés.

Két férfi ült a bárpultnál, akik már baba koruk óta ismerték egymást. Sok titkot tudnak a másikról, de ezeket a titkokat nagy becsben tartották. Bármi is legyen az a bizonyos titok, ők gondosan megőrizték azt, és senkinek sem árulták el. Nem is tették volna, hiszen a kettejük közti bizalom erős, és ennek köszönhetően bátran számíthattak a másik támogatására.

A sötétkék hajú fiatal beavatta a testvérét egy ötlet megvalósítására. Szüksége is van most egy megbízható emberre, hisz élete egyik legfontosabb döntésére szánta el magát.

– Nos, mi a válaszod? – kérdezte kíváncsian Gerard, miközben kortyolgatta az italát.

– Biztos vagy ebben? – reagált az előbbi kijelentésre Siegrain, miközben hosszasan töprengett. – Valóban ezt szeretnéd?

– Igen, ezt akarom – válaszolta magabiztosan Gerard. – Nem áll szándékomban tovább húzni az időt. Holnap este meg fogom tenni. De nélküled a tervem nem valósulhat meg. Ezért kérlek téged, segíts rajtam.

– Szóval eljött az idő... – mondta nagy sóhaj kíséretében Siegrain, majd Gerardra pillantott. – Legyen, benne vagyok. Rajtam nem múlik majd a dolog. Azért van valami terved, ha mondjuk még sem sikerül a célodat megvalósítani? Bár szerintem nem lesz baj, csak hát sose lehet elég óvatos az ember...

– Én is úgy látom, hogy nem lesz probléma holnap – jelentette ki mosolygósan Gerard. – Ezzel szemben, ha még se jönne össze... – Gerard miután bele kalkulálta a bukás lehetőségét, kissé elbizonytalanodott.

– Hé, csak nyugalom. Nem lesz baj – nyugtatta meg a másikat Siegrain. – Bocsi, nem akartam elvenni a kedvedet. Azonban ismersz már, én minden eshetőségre próbálok felkészülni. De mivel én is jól ismerlek téged, tudom jól, hogy bármi is történjék, te sosem fogsz meghátrálni. Holnap se fogsz szégyent vallani! Szóval még véletlenül se gondolj arra, hogy nem sikerül a holnapi nap... – Siegrain kétségbeesetten igyekezte nyugtatni a másikat, de Gerard végül nem bírta tovább, és nevetett a másik viselkedésén.

– Bocsi, nem akartalak kinevetni, csak valami eszembe jutott – válaszolta jókedvűen Gerard. – Jó azt hallani, hogy van olyan ember, akit bátran nevezhetek barátomnak. Életem legfontosabb döntése előtt állok, de az előbbi szavaidnak hála bizakodva tekintek a jövő felé. Köszönöm, tesó!

– Nincs mit, tesó – mondta vidáman Siegrain, majd még egyszer átvették a tervet, amit reményeik szerint holnap sikeresen végre fognak hajtani.

xxx

Karácsony előestéje volt. Erza szorosan az ablaküveghez nyomta az orrát. A csendesen hulló havat bámulta, amely finoman betakarta egész Magnoliát, pihe puha paplant gyűrve Erza háza köré.

– Imádom a hót – nevetett Erza az ablak előtt táncoló kövér hópelyhekre. – Épp jókor jöttetek, hiszen itt a karácsony. A karácsony pedig nem igazi hó nélkül.