Vörös tündér /befejezetlen/

23. Szalamandra

Juvia születésnapi partija után nem sokkal Gray és Nashi sikeresen hazajutottak. Gray a fáradtság miatt szeretett volna minél hamarabb lefeküdni. Ezzel szemben Nashi addig nem volt hajlandó elaludni, mígnem a papája fel nem hívja őket, hogy aztán jó éjszakát kívánjon nekik. A várakozás során a kislány gyorsan lefürdött, majd miután meghallotta az idősebbik fiú csengőhangját, száz százalékig meg volt győződve arról, hogy a papája hívja őket. A megérzése pillanatokkal később valóban beigazolódott, amikor is Gray felvéve a mobilt, beszélgetni kezdett Natsuval.

– Hali, Gray. Mi a helyzet arrafelé? Még Juviáéknál vagytok? – kérdezte kíváncsian a vonal túloldalán lévő férfi.

– Jó napot, sensei. Körülbelül egy órája jöttünk haza – felelte magabiztosan Gray.

– Értem. Nashival mi a helyzet? Jól viselkedett a hercegnőm? – puhatolózott érdeklődve Natsu.

– Igen, nagyon jó kislány volt. Ahogyan a többiek, úgy ő is kifejezetten élvezte a szülinapi partit. Sőt, a mai nap folyamán Minerva-san és Nashi-chan szinte elválaszthatatlanok voltak – válaszolt újfent Gray.

– Oh, ez érdekesnek hangzik. De ezek szerint mindegyikőtök élvezte Juvia-chan születésnapi partiját, aminek roppant örülök – mondta jókedvűen Natsu. – Viszont Gray, az a helyzet, hogy sajnos holnap csak késő este érek haza, szóval ne maradjatok fenn miattam.

– Rendben van, ám önnel minden rendben? Úgy hallom, ott eléggé nagy hangzavar van...

– Ne aggódj értem. Egy rendezvényen vagyok, ahol ma sok furcsa ember gyűlt össze. Viszont ennél többet nem mondhatok el neked. A lényeg, hogy jól vagyok, és holnap estére már otthon leszek.

– Rendben van, Natsu-sensei. Ám sensei, van mellettem valaki, aki mindenáron beszélni kíván önnel. Odaadom neki a telefont.

– Okés, köszi szépen. Jó éjt, Gray. Jah és kérlek téged, holnap ugyancsak viseld gondját Nashinak.

– Ne aggódjon, figyelni fogok rá. Jó éjt, sensei! – búcsúzott el Gray a másik embertől, majd a telefonját átnyújtotta a mellette toporzékoló lánynak.

xxx

– Szia, papa! – köszönt vidáman Nashi.

– Szia, hercegnőm. Hogy van az én kis drágaságom? – puhatolózott kíváncsian Natsu, akit boldog érzéssel töltött el az a tudat, hogy ismét hallhatja a kislányát.

– Jól vagyok. Képzeld papa, ma találkoztam Onii-chan osztálytársaival – reagált jókedvűen Nashi.

– Értem. Mesélj, milyen embereknek ismerted meg őket?

– Mindegyikük kedves és nagyon vicces. Főleg Sting-nii, aki sokszor tréfálkozott Minerva-neevel. Minerva-nee emiatt sokszor megkergette Sting bátyust, ám olyan is volt, hogy Yukino-nee őket üldözte, mert szerinte ők ketten rosszul viselkednek – magyarázta lelkesen Nashi, amit Natsu érdeklődve végighallgatott.

– Értem, ezt hallva biztosan mókás lehetett a buli – viccelődött Natsu, majd halkan elkuncogta magát. – Azonban azt hallottam, hogy te és Minerva nagyon jól kijöttetek egymással.

– Igen, ez igaz. Minerva-nee nagyon vicces, kedves ember, akivel ma sokat játszottam. Ráadásul gyönyörű lány, akárcsak Juvia-nee.

– Igazán? Szóval ők ketten szebbek, mint a legendás „Vörös tündér?"

– Tévedsz, papa! – válaszolta határozottan Nashi. – Nem emlékszel, apu? A Vörös tündér nem átlagos személy, így nem lehet őt senkivel se összehasonlítani. Tényleg papa, őt mikor láthatom?