Vörös tündér /befejezetlen/

21. Elbénázott lehetőségek...

Mi a csalódás? A csalódás egy olyan nem elégedett érzés, amely az elvárások vagy remények meg nem valósulását követi. Hasonló a megbánáshoz, de különbözik abban, hogy a megbánó személy elsődlegesen a személyes döntésre fókuszál, ami a rossz eredményhez vezetett, míg a csalódott ember az eredményre koncentrál...

Miután véget ért a röplabda mérkőzés, a lelátón ülők közül néhányan csalódottan álltak fel a helyükről, majd ezt követően a kijárat felé vették az irányt. Pedig azzal a szándékkal jöttek el ma ide, hogy a meccs után végre-valahára egyszer, s mindenkorra megszabadulnak az osztályfőnöküktől. Azonban Minerváék nagy küzdelemben legyőzték Serena-sensei csapatát, így Natsu-sensei továbbra is az iskola alkalmazottja maradhatott.

– Fenébe, pedig azt hittem, hogy kikapnak az árulók... – mondta rosszkedvűen Kana, majd belerúgott egy földön elterülő üres vizes palackba.

– Jah, én is úgy véltem, hogy ma a röplabda csapat simán nyerni fog – ecsetelte ugyancsak kedvetlenül Lisanna. – Ellenben sokat bénáztak, ami szerintem nagyon bosszantó látvány volt...

– Inkább úgy mondanám, hogy túl sok béna játszik a röplabda klubban – szólott újból Kana. – Apropó, Wendy hol van? Az előbb még mögöttünk haladt.

– Dolga akadt, így míg ti egymás közt trécselgettetek, addig ő szép lassan lelépett – reagált a lány kijelentésére Rogue, aki mögöttük sétált. – Romeóval amúgy mi van? Ma miért nem jött suliba?

– Azt írta nekem Messengeren, hogy ma halaszthatatlan dolga akadt, így néhány napig nem szándékozik suliba jönni – válaszolta készségesen Freed, aki mellett Bickslow is jelen volt.

– Értem. Sebaj, nélküle is kitalálunk majd valamit – szólt a témához zsebre dugott kézzel Gajeel, aki a sor végén bandukolt. – Azonban azt mondom nektek, hogy az októbert inkább hanyagoljuk.

– Mármint? – kérdezte értetlenkedve Bickslow. – Mit értesz hanyagolás alatt?

– Arról beszélek, hogy ne csináljunk semmit se Natsu-sensei ellen. Nála nem jönnek be az egyszerű szívatási trükkök, így emiatt arra a döntésre jutottam, hogy októberben csak terveket fogunk szövögetni. Kitalálunk egy tuti tervet, amivel aztán végleg megszabadulhatunk az ipsétől.

– Bocsi, de egyáltalán nem értek veled egyet – mondta kissé dühösen Freed, majd Gajeel elé lépett. – Szerintem egy hangyányit túlbecsülőd Natsu-sensei erejét. Nem azért, de miért is kéne nekünk egy hónap gondolkodási idő? Komolyan ennyire berezeltél tőle?

– Freed, ne mondj hülyeséget – beszélt ismételten Gajeel, aki egy pillanatra sem fordította el a tekintetét. – Nem félek Natsu-senseitől. Helyette inkább arról van szó, hogy veled ellentétben, én nem akarok állandóan beégni a többiek előtt. Te és Bickslow az összes lehetőséget elbénáztátok, és akkor még finoman is fogalmaztam...

– Mit mondtál? – kérdezett vissza gorombán Freed, majd az ingénél fogva megragadta Gajeelt.

– Nem értem, hogy mit nem lehetett azon megérteni, hogy az összes, még egyszer mondom: az összes alkalmat, amikor csak lehetett, ti sikeresen elbénáztatok – mondta lekezelően Gajeel, majd arrébb lökte Freedet. – A terveitek egytől egyig kudarcot vallott. Viszont tudod mit: felőlem nyugodtan folytathatjátok a béna tervek gyártását. Ám azzal tisztában kell lennetek, hogy én komolyan gondoltam a kijelentésemet, miszerint októberben békén hagyom az ofőt.

– Te szemét! Bebizonyítjuk neked, hogy most hatalmasat tévedtél velünk kapcsolatban! Meglásd, novemberre Natsu-sensei már nem lesz a Fairy Tail tanára! – jelentette ki határozottan Freed, majd Bickslowval együtt hátrahagyták az osztálytársaikat.

xxx

Szombaton a Dragneel házban Natsu a konyhaasztal mellett ücsörgött, miközben hosszadalmasan áttanulmányozta az újságot. Míg a férfi olvasott, addig Nashi mellette lelkesen rajzolt. Percekkel később megjelent Gray is, aki a pénteki nappal ellentétben, mostanra más sokkal jobban érezte magát és nagy örömére a láza is elmúlt. A fiú a konyhába érve kissé bátortalanul közelítette meg Natsut, aki még mindig elmélyülve olvasta a sport rovatot. Gray végül megtörve a csendet, hirtelen beszélni kezdett.

– Őő... Natsu-sensei... – kezdett bele félénken a fiatal tinédzser, miközben az ujjaival babrált. – Tudja, lenne ma egy szülinapi parti, amire én...

– Nem mehetsz – felelte határozottan Natsu, aki továbbra is az újságot böngészte.

– Oh, ne csinálja már ezt! – reagált a másik kijelentésére Gray. – Egyébiránt még be se fejeztem a mondandómat.

– Gondolom, el akarsz menni arra a szülinapi bulira. Azonban sajnálom, de most tényleg nem engedhetlek el téged sehova se – szólott ismételten Natsu, majd lapozott egyet.

– De-de miért nem mehetek? – faggatózott értetlenkedve Gray. – Kitalálom: azért nem enged el, mert a minap elájultam a meccsen? Oké, azt elismerem, hogy tegnap tényleg rosszul éreztem magam. Viszont most már jól vagyok. A lázam elmúlt, hőemelkedésem sincsen, a fejem pedig végképp nem fáj... Higgye el nekem, komolyan nincs semmi bajom.

– Félreértesz, Gray-kun – szólt közbe a rózsaszín hajú férfi, miközben összehajtotta az újságot, majd a tekintetét a fiatalabbikra szegezte. – Nem az egészségi állapotod miatt döntöttem így, hiszen azt én is észrevettem, hogy ma már sokkal jobban vagy.

– Ne már, sensei! Hadd menjek már el Juvia bulijára – könyörgött a mostohájának Gray.

– Juvia? Mármint Juvia Lockser? – kérdezett vissza meglepődve Natsu, amire válaszgyanánt Gray némán bólintott. – Oh, így már átgondolandó a helyzet. Amúgy kik lesznek még ott a partin?

– Rajtunk kívül jelen lesz még Yukino, Levy, Minerva és Sting. Csak mi hatan leszünk – magyarázta készségesen Gray. – Kérem szépem, engedjen el rá. Ha kell, megígérem önnek, hogy egy korty alkoholt se fogok inni.

– Aha... Akkor ez a buli Juvia-chan házánál lesz?

– Igen. Viszont miért érdekli ez ennyire? – puhatolózott kíváncsian a fekete hajú fiú.

– Meddig leszel ott? – folytatta a kérdésáradatot Natsu, aki figyelmen kívül hagyta Gray előbbi kérdését.

– Passz. Gondolom este nyolcig? – felelte széttárt karokkal Gray. – Ellenben miért kérdezget ennyit a buliról?

– Nemrég kaptam egy üzenetet, ami miatt néhány óra múlva el kell utaznom a városból – válaszolt a kérdésre Natsu, majd folytatta. – Azonban nem kell aggódni, mert vasárnap estére itthon leszek. Ezzel szemben nem áll szándékomban Nashit felügyelet nélkül hagyni. Mivel Zeref a családjával együtt elment kirándulni, és ráadásul a többiek se érnek rá a mai napon, így csak te maradtál az egyetlen olyan személy, akire rábízhatom Nashit. Szóval légy jó testvér, és vigyázz a kishúgodra.

– Ér-értem. Így már mindent értek – szólt a témához Gray. – Oké, akkor vigyázok Nashi-chanra. Ám miért is utazik el?

– Bocsi, ezt nem árulhatom el neked. Hidd el, nem kell mindenről tudnod. Ellenben nem kell félni, mert semmilyen törvénytelen dolgot nem áll szándékomban csinálni – mondta vigyorogva Natsu, majd megsimogatta a kislánya buksiját, aki még mindig jókedvűen rajzolt. – Hercegnőm, ugye jó kislány leszel, míg a papa távol lesz?

– Persze, apu – válaszolta széles mosollyal az arcán Nashi. – Papa, de ugye este felhívsz minket?

– Még szép, hogy felhívlak benneteket – ecsetelte mosolygósan Natsu. – Ám Gray-kun, ha Nashit is magaddal viszed, akkor semmi akadálya annak, hogy te is elmehess Juvia-chan szülinapi bulijára.

– Komolyan mondja? – faggatózott Gray, aki nagyon örült annak, hogy végül még is mehet az osztálytársa partijába.

– Igen, komolyan gondoltam ezt. Viszont akkor tényleg vigyázz Nashira. Rendben van? – Natsu és Gray miután átbeszéltek néhány fontos dolgot, a középiskolás fiú jókedvűen vette tudomásul, hogy sok-sok év után újra elmehet egy születésnapi buliba.