Vörös tündér /befejezetlen/

36. Nem lehet...

Hiába állt szándékában beszélni, a döbbenet olyannyira eluralkodott rajta, hogy egy értelmes szót se tudott kinyögni. A nemrégiben elhangzott kijelentés teljesen lesokkolta őt. Egyáltalán nem számított arra, hogy a kislány ennyire fontosnak tartja őt. Igaz, azzal nagyon is tisztában volt, hogy Nashi már a legelejétől fogva éreztette vele, hogy ő bizony nagyon szeret a felnőtt nő társaságában lenni. A strandnál, az iskolában, az otthonában, az állatkertben... Nashi minden alkalmat megragadott annak érdekében, hogy ők ketten jobban megismerjék egymást. Megismerni a lányt, aki csupán egyetlen egy dolgot szeretne kérni az élettől, még pediglen egy anyát. Nashi, akinek sose adatott meg, hogy megtapasztalja az anyai szeretett, most a legfőbb vágya az, hogy a legtöbb emberhez hasonlóan, neki is legyen mamája.

Egy anyát szeretne, akiben teljes egészében megbízik. Egy anyát, akinek a jelenléte maga a biztonság. Egy anyát, aki önzetlen és önfeláldozó, és ami a legfontosabb, hogy mindent megbocsát. Mindent, ideértve a hisztizést, a könnyeket, a közömbösséget, a hálátlanságot vagy a kegyetlenséget is. Egy anyai szeretet olyan, akár a fekete lyuk: elnyeli a bírálatot, felment minden vád alól, megbocsátja a hazugságot, és még a leggonoszabb cselekedetet is olyasmivé változtatja, ami nem az ő hibája. Ha pedig a gyermek fél valamitől, ő az első, akihez odarohanhat, hisz tudja jól, hogy az anyukája meg fogja őt védeni. Hiszen minden ember tisztában van azzal, hogy az anyai szeretettől nincs hatalmasabb erő. Egy erő, amely faltörő kosként töri be a várak kapuját, és árként sodor el minden útjába eső akadályt. Az anya szeretete gyermeke iránt a világon semmivel sem hasonlítható össze. Nem ismer törvényt, könyörületet, mindent merészel, és lelkiismeret-furdalás nélkül eltapossa azt, ami az útjába áll...

A másik oldalról pedig ott motoszkál az emberben az a bizonyos gondolat, hogy a világon van valaki, akihez bár semmiféle vérkötelék nem fűzi, a gyermek ennek ellenére mégis úgy szeretne az idősebbikre tekinteni, mint a vér szerinti édesanyjára. Az ilyen és ehhez hasonló pillanatokban rengeteg kérdés merülhet fel az egyénben. Olyan kérdések, amire az ember szeretne választ kapni. Erza fejében pedig két kérdés visszhangzott: „Miért éppen én? Nashi-chan miért hiszi azt, hogy én vagyok a tökéletes anyajelölt?"

Míg Erza tűnődött a beszédet illetően, a mellette álló férfi szintén nem tudta, hogy most mitévő legyen. Életében először fordult elő vele az, hogy nem tudja a lánya kijelentését megfelelően lereagálni. Halvány fogalma se volt arról, hogy most mitévő legyen. Úgy érezte, hogy ebből a szituációból valaki nagyon rosszul fog kijönni. Az eddig birtokában lévő információk alapján pedig arra a megállapításra jutott, hogy ez a bizonyos valaki Nashi lesz...

– Hé, nem úgy volt, hogy majd lent megvártok minket? Gray-kun nem adta át a hírt? – érdeklődte kíváncsi tekintettel Zeref, aki ezzel így sikeresen kizökkentette a másik két felnőttet.

– De, eleinte így is tettünk, ám mi, vagyis én... – mondta bátortalanul Natsu, akitől ez a viselkedés roppant szokatlan volt. – Szóval aggódtam a hercegnőmért, így végül visszajöttem. Erza-san pedig...

– Erza-san, mindent hallottál? – szólt közbe félénk, elpirult arccal Nashi, miközben Zeref lábához szorosan odabújva, a bal kezével megfogta a férfi nadrágját.

– Nem mindent. A Sycca tündéreihez szóló vágyadon kívül mást nem hallottam – reagált a lány kérdésére Erza, kinek a hangjában érezni lehetett a szomorúságot. – Nagyon sajnálom, Nashi-chan. Bocsáss meg, de nem lehetek a mamád – tette hozzá még megjegyzésképp Erza, míg Nashi szemei ismételten könnybe lábadt.

– De miért nem? Erza-san, talán nem szereted Nashit? Rossz kislánynak tartasz? – kérdezett vissza elcsuklott hangon Nashi, majd bánatában pityeregni kezdett.