Vörös tündér /befejezetlen/

26. Állatpark

A Magnoliai Állatpark a várostól hat kilométerre, a Royal üdülőövezetben található, ahol strandfürdő, és egy parkerdő nyújt kikapcsolódást az idelátogatóknak. Az Állatpark ebben a természetes, szinte háborítatlan környezetben kapott helyet egy tölgyerdő mélyén. A harminckét hektáros területen világrészek fogadják a látogatókat, hogy végigjárhassák a „Földet," megfigyelhessék miként élnek a világ különböző vidékein az állatok. A sokszínű állatvilág több mint ötszáz faja, és több mint ötezer egyede él itt, melyek között olyan különlegességekkel találkozhatnak az idelátogatók, mint a fehér tigris, az alakitasia elefánt, a giltenai orrszarvú, a jegesmedve, a homoki tigriscápa, és a nyugati síkvidéki gorilla...

Erza a bejárat előtt várakozott, miközben a hűvös, kissé szeles idő miatt az orcája halványan elvörösödött. A hosszú, vörös színben pompázó haja kilógott a sapkája alól, bár ez egy cseppet sem zavarta Erzát, aki főleg a fülét igyekezte védeni a hűvös, csípős szelektől. Szerencséjére annyira nem fázott, hála a réteges öltözködésnek, és nem utolsó sorban az új fekete színű őszi kabátjának, aminek köszönhetően még jobban el tudta viselni az októberi hűvös időjárást.

A nő körülbelül tíz perce várakozott, amikor is hangos nevetést hallott a távolból. A tekintetével hamar megpillantotta a három embert, akik miután kiszálltak a kocsiból, felkapták magukra a hátizsákjukat, majd jókedvűen a főbejárat felé vették az irányt. Gray zsebre dugott kézzel, a sor végén kullogott, míg Natsu és Nashi kéz a kézben mentek egymás mellett. Azonban a kislány meglátva Erzát, elengedte édesapja kezét, és vidáman szaladt oda Erzához.

– Erza-san! – kiabálta lelkesen Nashi, majd miután odaért az idősebbikhez, mosolygósan megölelte a nőt.

– Nashi-chan, de régen láttalak – mondta kedves hangnemben Erza, és leguggolva a lányhoz, visszaölelte Nashit. – Mesélj, milyen volt az első hónap az iskolában?

– Nagyon jó! Az iskolának hála rengeteg új barátot szereztem – válaszolta vigyorogva Nashi. – A keresztanyukám pedig sok izgalmas dolgot tanít nekünk, és sokszor megdicsért engem, mert szerinte én nagyon aktív vagyok az óráin. Szegény Larcade-kunnal azonban sok gond van, mert amikor unatkozik, akkor inkább alszik órán, ami miatt Mavis néni olykor nagyon bosszús tud lenni.

– Értem. Emlékszem, Larcade-kun egyszer még az írószerben is elaludt, és néhány perc keresgélés után végül anyukám találta meg a bolt egyik zugában. Szóval tartsd rajta a szemed, mert Larcade-kun nagyon ravasz fiú – szólt a témához viccelődve Erza, majd felegyenesedett. – Sziasztok, fiúk!

– Szia, Erza-san – köszönt idétlen vigyorgás kíséretében Natsu. – Nem mondom, egy kicsit jobb időre számítottam. Bár ameddig nem esik, addig nincs probléma.

– Remélem én is, hogy ma nem fog esni – ecsetelte Gray, aki végül beérte a társaságot. – Jó napot, Erza-sensei.

– Szia, Gray-kun. Nagyon izgatottnak tűnsz. Ennyire vágytál az állatparkba? – érdeklődte kíváncsian Erza.

– Naná, hisz eddig még egyszer sem voltam állatkertben, pedig már tizennyolc is elmúltam – reagált magabiztosan a kérdésre Gray, amit Erza döbbenten vett tudomásul. – Nashi-chan, most pedig fedezzük fel a terepet!

– Értettem, Onii-chan! Kalandra fel! – Gray és Nashi végül sietősen a pénztár felé vették az irányt, míg Natsu csak jókat kacagott a látottakon.

– Sose láttam még ennyire lelkesnek Gray-kunt – mondta el e meglátását Natsu, Erza pedig továbbra is némán figyelte őket. – Hé, minden rendben, Erza-san?

– Mi? Jah, persze, nincs probléma. Egyszerűen az előbb csak meglepődtem, ennyi az egész – szólott ismételten Erza. – Ellenben a nagy lelkesedés ellenére ugye tudják, hogy a belépők ára kissé drága mulatság lesz?