Vörös tündér /befejezetlen/

20. Az összhang adott, a lelkünk erős!

Elérkezett a régen várt pillanat. Szeptember huszonkilencedikén, délután három órakor a 11. E szembenéz a Fairy Tail röplabda csapatával, ahol az új szabályoknak megfelelően mindkét együttesben négy lány és két fiú játszik majd. A lelátók zsúfolásig megteltek, hisz az iskolában kitudódott az a hír, hogy ez a sorsdöntő meccs Natsu-sensei és Serana-sensei számára roppant nagy fontossággal bír. Hiszen a két férfi tisztában volt azzal a ténnyel, hogy az állásuk jelenleg a diákok kezében van. Kizárólag a tanulókon múlik, hogy végül melyik férfinak kell elhagynia a Fairy Tailt.

Serena a saját együttesének magyarázta a taktikáját, miközben a másik oldalon Erza próbált lelket önteni a tizenegyedikesekbe, akik szomorúan vették tudomásul, hogy az osztályfőnökük ebben a nehéz pillanatokban nincs velük. Sőt, a mai nap folyamán még senki se látta Natsut az iskolában, aminek köszönhetően sokan rosszindulatból azt hangoztatták, hogy a férfi beijedt és nem akarja azt végignézni, miképpen az osztályát a mai mérkőzésen csúnyán elverik. Természetesen e pletykák azért is terjedhettek el ilyen gyorsan, mert az iskola kilencvenkilenc százaléka a röplabda csapatnak szurkolt. A diákok jelentős többsége egyáltalán nem szimpatizált a 11. E osztályával, ellenben még így is akadt néhány tanár, akik hangos buzdítással szurkoltak a kedvenceiknek.

A hat testnevelés tanáron kívül Dimaria Yesta, Brandish μ, Ichiya Vandalay és Jose Porla voltak azok a személyek, akik reménykedtek abban, hogy ezt a meccset a tizenegyedikesek nyerik meg.

Erza-sensei és a kollégái ráadásul jóval a mérkőzés előtti héten arra a döntésre jutottak, hogy a maguk módján fognak segíteni Minerváéknak. Bár Natsu „fontos elfoglaltságra" hivatkozva nem jelent meg az edzéseken, de ezzel szemben a kollégái elvállalták a felkérést, miszerint ezalatt a rövid idő alatt edzőpartnerei lesznek a diákoknak, miközben egymás ellen játszanak majd gyakorló meccseket. A felkészülés jól sikerült és Grayjék azzal a tudattal indultak el a pálya irányába, hogy ők mindent beleadtak és ennek tudatában mindent megtesznek annak érdekében, hogy a végén nyertesként vonuljanak le a parkettről.

– Ma sem jött el – sóhajtotta kedvetlenül Gray, miközben maga elé nézett. – Sensei, mégis hol van?

– Gray-kun, ne csüggedj emiatt – reagált a fiú kijelentésére Erza, majd gyengéden megérintette Gray hátát. – Natsu-sensei nyomos okkal van távol az iskolától. Azonban ne hidd azt, hogy megfutamodott – tette hozzá még megjegyzésképp Erza. – Gray-kun, a sensei most...

– Kérem, ne mondjon többet. Tudom jól, hogy Natsu-sensei sose hagyna cserben minket. Azonban sajnálnám azt, hogyha úgy nyernénk meg a mai mérkőzést, hogy azt a sensei egyáltalán nem látta – mondta most már mosollyal az arcán Gray, majd pillanatokkal később elindult a csapattársai irányába, akik már vártak rá.

Hogy a mai mérkőzés még izgalmasabb legyen, a Fairy Tail egy profi kommentátort is meghívott azzal a céllal, hogy élőben közvetítse a röplabda meccset. Jason, Magnolia egyik leghíresebb kommentátora jelent meg személyesen, akiről tudni kell, hogy anno a középiskolát a Fairy Tailben végezte el. Ráadásképp a férfi eléggé „egyedi" személyiség volt. Jason vékony testlakatú, szőke göndör hajú, amit középen mindig felzselézve hordott. Jasont nagyon könnyű felismerni. Mindig egy rózsaszín pólót, kék farmert, barna cipőt és egy fekete napszemüveget visel. Ahova megy, akkor általában magánál hordja a fehér válltáskáját is, amiben a kamerája van. Jason mindig energikusan és vidáman viselkedik. Könnyen el tudja ragadtatni magát, de mindent pozitívan fog fel. Viszont azt senki se tudta megmondani, hogy Makarov igazgató miképp szedte rá arra, hogy a férfi ma idejöjjön. Sok diák ellenben úgy vélte, hogy nem nagyon kellett győzködni Jasont, hisz ő bármikor, bárhova elindul. Elég egy telefon, és már úton is van a helyszín felé...