Vörös tündér /befejezetlen/

10. Apa és fia

Natsu és Gray a fiú házától nem messze ácsorogtak, miközben az idősebbik többször is az órájára pillantott. Este nyolc óra is elmúlt már és a sötét, halványan kivilágított utcán rajtuk kívül a közelben más személy nem tartózkodott. Egyszer-kétszer ugyan feltűnt néhány fiatalokból álló csoport, ám azok kivételesen nem kívántak senkivel sem összebalhézni, így mindenféle probléma nélkül mentek el Natsuék mellett. Ahogyan csak párszor fordult elő, hogy néha egy-két kocsi elhaladt az utcában, ám azok is amilyen gyorsan csak lehetett tovább hajtottak, és sietősen maguk mögött hagyták a város egyik legszegényebb negyedét. Natsu hanyatt dőlve az egyik póznának, hosszadalmasan figyelte a szegényes házakat, amikor is észrevette, hogy a fiatalabbik karba tett kézzel fel-alá mászkál.

– Fázol? – puhatolózott kíváncsian Natsu. – Szó mi szó, ma valóban lehűlt a levegő. – Natsu ezután levette az öltönyét, és mosolygósan átnyújtotta azt a fiúnak. – Vedd fel, Gray! Nem lenne jó, ha megfáznál.

– Köszönöm, sensei – válaszolta Gray, majd felvette a másik öltönyét.

– Jobb már?

– Igen, sokkal jobb.

– Ennek örülök. Amúgy hányas a lábad?

– Negyvenötös – felelt a kérdésre Gray, amikor Natsu lehajolt a földre, és kikötötte a saját cipőjét. – Sensei, mégis mit csinál?

– Csupasz lábon nem tanácsos az utcán járkálni, mert ugye könnyedén beleléphetsz egy földön hagyott üvegszilánkba is. Itt meg azért úgy veszem észre, hogy sok a törött sörös üveg... – magyarázta jókedvűen a rózsaszín hajú, majd a cipőivel a kezében közelebb lépett Grayhez. – Ez az egyik ok. A másik pedig, hogy tényleg nem szeretném, hogy a sok ácsorgásban megfázz itt nekem. Szóval hajrá, vedd fel őket.

– De-de...

– Semmi de! Rajtam még így is lesz zokni. Nyugi, nem vagyok az a megfázós típus. Ráadásul, ha minden igaz, nemsokára megérkeznek a többiek is, szóval nem lesz bajom – szólt közbe Natsu, majd folytatta. – De felőlem úgyis jó, ha én adom rád. Ha már ennyire makacskodsz...

– Köszönöm, de higgye el, egyedül is fel tudok venni egy cipőt – mondta kissé dünnyögve Gray, amin Natsu jókat derült. – Ha tényleg nem bánja, hogy felveszem a cipőjét...

– Gyerünk, Gray! Ne kéresd már itt magad. Vedd fel – szólott újból Natsu, aminek hatására végül Gray felhúzta a lábaira a cipőket. – Na, milyen? Kényelmes?

– Igen, pont az én méretem. Köszönöm, Natsu-sensei!

– Ugyan, emiatt igazán nem kell hálálkodnod. Az apák már csak ilyen önzetlenek. Vagyis szerintem egy apa bármit megtesz a gyerekeiért – kezdett bele jókedvűen a témába Natsu, míg Gray kissé értetlenkedve hallgatta a másikat. – Mi a baj, Gray? Nagyon furán nézel rám.

– Őő... Sensei, az előbbi kijelentését nem igazán értettem. Hogy értette az iménti szavait?

– Még nem mondtam volna? Mától kezdve nálam fogsz élni – mondta vigyorogva Natsu, amit Gray tátott szájjal hallgatott. – Őszintén, mire számítottál? Arra, hogy tétlenül fogom nézni, hogy az utcán sínylődsz? Egek, hát nem megmondtam neked, hogy mindent megteszek érted? Hidd el, én komolyan mondtam, hogy rám bátran számíthatsz. Végül is fura is lenne, ha nem tennék meg mindent a fiamért...

– Látja, pont ezt nem értem! Miért mondja azt, hogy a fia vagyok? Annyival azért nem idősebb nálam...

– Talán csak hét év van köztünk, de attól még hiába vagy nagykorú, még mindig csak egy kölyök vagy, aki segítségre szorul. Ez pedig nem a te hibádból adódott. A felnőttek, a szülők dolga az lenne, hogy segítség, támogassák a gyermeküket mindaddig, mígnem a gyermekből is egyszer érett felnőtt nem lesz, aki már készen áll arra, hogy megkezdje a maga kis önálló életét. Gray, az első dolgunk az, hogy stabilizáljuk az életedet. Az én házamban pedig nem kell aggódnod semmi miatt sem. Ígérem, nem fogsz semmiből se hiányt szenvedni. Ahogyan megígérem, hogy bár velünk fogsz élni, nem fogok minden döntésedbe beleszólni. Hisz ahogyan a legelején is elhangzott, te már tizennyolc éves, fiatal férfi vagy. De jegyezd meg jól: az életkor csupán egy szám. Nem az számít, hogy ki hány éves, hanem az, hogy miképp viselkedik. Érted már, Gray? – kérdezte kíváncsian Natsu.