Vörös tündér /befejezetlen/

12. Nem hátrálok meg!

Figyelem, a mostani részben felbukkan egy újabb szereplő, aki kivételesen nem a Fairy Tail univerzumból származik. Azonban nem kell aggódni, mert az ilyen részek nem lesznek gyakoriak. Ahogyan eddig, úgy továbbra is a Fairy Tail szereplőin lesz a főhangsúly és a történet kilencvenkilenc százaléka az ő életükről fog szólni. Ezért mondom, hogy nem kell félni, mert ahogyan írtam, csak néhányszor fog felbukkanni egy-két olyan szereplő, aki amúgy eredetileg más animékben szerepel. (Ők ilyen beugró szereplők lesznek ebben a történetben, akik tényleg csak ritkán fognak felbukkanni, mert ugye ez egy Fairy Tail fanfic.) Csak a tisztánlátás miatt írtam le eme fontos sorokat. Remélem, ettől még ugyanúgy nyomon fogjátok követni Natsu-senseit, aki a diákjai miatt sokszor fog még nehéz helyzetekbe kerülni... (◍•ᴗ•◍)

További jó olvasást kívánok nektek! (。^_・)ノ

xxx

Gray óvatosan beosont a hátsó bejáraton, ahol szerencséjére nem ütközött ellenállásba. A sötét gyárban ráadásul könnyebben elrejtőzhetett az esetleges kíváncsi tekintetek elől, így nem tartott a lebukás veszélyétől. A fiú a hang irányába tartott, ahol feltehetőleg rálel az elrabolt osztálytársára. Lassan, óvatosan közelítette meg a banda tagjait, akik kiráncigálva Juviát az autóból, megkötözték a lány kezét és lábát, majd egy ósdi ágyra hajították, amit valószínűleg a bagázs szintúgy magával hozott. A fekete hajú alaposan szemügyre vette a helyszínt.

Több kamerát látott, ahogyan rengeteg stúdió kelléket is felfedezett a megfigyelése során. Gray töprengeni kezdett, amikor is a legnagyobb félelme kezdett beigazolódni. Most már biztos volt abban, hogy ezek a tagok megakarják erőszakolni Juviát. „A kamerákkal egyúttal videó felvételeket akarnak készíteni, amit aztán szándékukban áll feltölteni az internetre." Gondolta magában Gray, aki ezután megszámolta az ellenfeleit. Kilencen voltak, aminek nem igazán örült. Hisz ennyi emberrel egymaga nem bír el. Ahogyan korábban még sose verekedett másokkal. Amikor őt bántották, ő egyszer se ütött vissza. Helyette tűrte a fájdalmat, vagy pedig, ha alkalma adódott rá, sietősen elfutott. Mindig kerülte a harcot, ám jól tudta, hogy most nem teheti ezt. Bár a lánnyal nincsen jó viszonyban, ettől függetlenül nem szeretné látni, ahogyan az osztálytársát az akarata ellenére arra kényszerítsék, hogy „mocskos" dolgokat tegyen. Miközben azon filozofált, hogy miképpen szabadítsa ki a Juviát, addig a többiek se voltak tétlenek.

– Johnny, igyekezz már azokkal a kamerákkal! – mondta gorombán a bandavezér, aki közben folyamatosan a lányt stírölte. – Hmm, de jó lesz! Ez a csaj irtó dögös. Ám fiúk, nem gondoljátok, hogy túl sok ruha van rajta? – kérdezte sunyi vigyorral az arcán a vezér, aki lefogva a másik embert, lassacskán kigombolta annak felsőjét. – Ejha! Középiskolás létedre eléggé nagy melleid vannak. Mi az? Nem tudsz beszélni? Ennyire megrémültél? – puhatolózott kíváncsian Troy, majd megmarkolta Juvia mellét. – Azért több ellenállásra számítottam a részedről. Ezek szerinte nincs ellenedre az se, ami ezután fog történni... – A férfi ezután felhagyva a gyengédséggel, letépte Juviáról a szoknyát, majd a melltartótól is megszabadult. – Gyönyörű látvány...

– Nee! Kérlek, hagyjatok békén! Én nem akarom ezt! – kiabálta kétségbeesetten Juvia, mire válaszul a kopasz, kigyúrt férfi egy pofonnal lecsendesítette a kék hajú leányzót, aki remegett a félelem miatt. – Kérlek, ne... – tette hozzá még Juvia, majd hangosan sírni kezdett.

– Hallgass, ribanc! Hiába minden, mert ma akkor is a miénk leszel – szólott újból Troy, majd megnyalta Juvia nyakát. – Alig várom már, hogy magadban tudhassalak... – Troy mielőtt letéphette volna a lányról a bugyit, a távolból tökéletesen fejbe találták egy tárgyal, aminek köszönhetően fájdalmasan lebukfencezett az ágyról.