Vörös tündér /befejezetlen/

13. Sunyi vigyor

A Fairy Tail főépülete mögött nem messze található a régi középiskola, ami már körülbelül tíz éve nem üzemelt. A hátsó terülten elhelyezkedő építményt drótkerítéssel vették körbe, hogy az arra járó kíváncsiskodó diákok még véletlenül se menjenek annak közelébe. Többnyire a kerítés elérte a célját, hisz a tanulók figyelmen kívül hagyták a régi sulit, és a legtöbbjük nem akart szabály szegni azzal, hogy engedély nélkül bemenjen a romos épületbe. Azonban a 11. E osztály többsége nem igazán foglalkozott a szabályokkal. Mint ahogyan az lenni szokott, az egy órás ebédszünet alatt is az elhagyatott épületben dekkoltak.

Szokásukhoz híven Sting és Rogue egymás szekálásával múlatták az időt, míg a többiek jókat röhögtek a duó vitáin. Gajeel azonban a nyitott ablak peremén ücsörgött, miközben gondterhelten töprengett. Ezt látván Freed és Bickslow párbeszédet kezdeményezett a fekete hajú fiúval.

– Minden rendben, Gajeel? Nagyon lehangolt vagy. Történt valami? – kérdezte kíváncsian Freed, míg Gajeel a tekintetével az udvart figyelte.

– Gondolkodom, hogy miképp szabaduljak meg az új ofőtől – válaszolta kissé mogorván Gajeel. – Valahogyan ki kell csinálni a tagot...

– Oh, csak ennyi az egész? – Bickslow ezután jókedvűen felnevetett, majd megveregette Gajeel hátát. – Ne izgulj, Freed és én már kitaláltuk, hogy miképpen szívassuk meg az új tanárt. A végén pedig kénytelen lesz új munkahely után nézni – tette hozzá még megjegyzésképp a kék hajú, miközben idétlenül vigyorgott.

– Komoly? Mit fogtok csinálni? – puhatolózott érdeklődve Gajeel.

– Hashajtó – reagált a kérdésre Freed, majd folytatta. – Az a tervünk, hogy egy flakon üdítőbe hashajtót teszünk, ami miatt aztán a tanárnak muszáj lesz a mosdóba kiszaladnia. Természetesen követjük őt, majd ezt követően készítünk róla néhány kínos fotót, amivel aztán megzsaroljuk a rohadékot. Na, hogy tetszik?

– Nem is tudom... – mondta bizonytalanul Gajeel. – Nem hiszem, hogy ez nála működni fog...

– Miről beszélsz, haver? Ez a trükk egyszer már bejött, szóval miért ne sikerülhetne újból? – faggatózott jókedvűen Bickslow.

– Mindegy, én csak szóltam, hogy ez a terv rossz ötletnek tűnik. Mindenesetre sok szerencsét hozzá – ecsetelte Gajeel, majd hátrapillantott. – Hé, Kana! Juviával mi van? Hogyhogy ma nem jött suliba?

– Reggel rám írt és azt közölte, hogy a hétvégén megfázott és emiatt csak szerdán fog iskolába jönni – válaszolta őszintén a barna hajú lány. – Amúgy az a nyápic se jött ma suliba...

– Milyen nyápic? Kiről beszélsz?

– Hát Grayről.

– Jah, hogy ő se jött ma? Észre se vettem – mondta közömbösen Gajeel. – Nem is értem, hogy miért nem iratkozott ki a suliból. Hiszen mindenki utálja őt.

– Azért ezt így ebben a formában nem mondanám. Ugye, Wendy? – kérdezte gúnyolódva Kana a lányt, aki ezzel szemben mosolygósan, egyszerűen beintett a barátjának. – De most komolyan, miért véded azt a szerencsétlent?

– Semmi közöd sincs ehhez – válaszolta egykedvűen Wendy. – Azt csinálok, amit akarok, szóval le lehet szállni rólam...

– Nyugi, tökmag – szólott újból Gajeel. – A magad részéről meghoztál egy döntést, mi pedig ezt tudomásul vettük. Hidd el, emiatt nem fogunk kiközösíteni a bandából. Azonban ugye még nem mondtál le a közös célunkról? Arról, hogy tönkretesszük a leendő osztályfőnökünk életét?