Vörös tündér /befejezetlen/

5. Horgászás

– Üdvözlöm önöket a Sárkányhal horgászboltban! – köszönt illedelmesen az eladó. – Miben segíthetek?

– Jó napot! Egy felnőtt és egy gyerek napijegyet szeretnénk kérni – válaszolta magabiztosan Natsu.

– Sajnálom uram, de már az összes hely le van foglalva.

– Oh, értem – szólt csalódottan a témához Natsu. – Mindegy, azért köszönjük...

– Te vagy az, Natsu? – kérdezte kíváncsian az üzlet tulajdonosa, aki megpillantva Natsut a bolt másik végéből, vidáman odabandukolt hozzá.

– Acnologia? Rég láttalak, haver – jelentette ki jókedvűen Natsu, majd kezet rázott a barátjával.

– Én is téged. Apropó, látom, itt van a csöppség is – folytatta a beszédet Acnologia, míg Nashi az édesapja lába mögé bújva figyelte az eseményeket.

– Nashi, ne félj Acnologia bácsitól. Bár nem ő a legszebb látvány a világon, azért annyira nem vészes az ipse... – mondta vigyorogva a rózsaszín hajú, miközben gúnyolódott a másikon.

– Pont most akartam mondani én is: egy ilyen csúnya embernek, hogy a fenébe lehet ilyen gyönyörű lánya? – kérdezett vissza széles mosollyal az arcán Acnologia.

– Hé, a papám nem is csúnya! Az én apum jóképű! – szólt vissza határozottan Nashi, míg ezt hallva a két férfi elnevette magát.

– Milyen apa vagy te? Bemagoltattad a lányoddal, hogy ilyenkor mit kell mondania? – faggatózott humorosan a tetovált arcú férfi.

– Ugyan, kérlek. Most csak a színtiszta igazságot hallottad a hercegnőmtől. – Natsu ezután ölbe kapta a kislányt, aki továbbra is összeráncolt homlokkal figyelte Acnologiát. – Amúgy látom, hogy jól megy az üzlet. Jó sok horgász cuccot árulsz.

– Oh, ez még semmi! Látnád a raktárt. Ott több holmi van, mint itt – ecsetelte Acnologia, majd folytatta. – Ám jól gondolom, hogy horgászni jöttetek?

– Jah, az akartunk, de most szóltak, hogy nincs szabad hely...

– Éppenséggel van egy VIP hely, amit csak kizárólag én használhatók. Oda nyugodtan mehettek.

– Komolyan? – puhatolózott kíváncsian Natsu, aki nem bírta abba hagyni a vigyorgást. – Köszönjünk szépen! Nagyon kedves gesztus ez tőled. Akkor mennyivel is tartozom?

– Semennyivel sem! – válaszolta karba tett kézzel Acnologia. – Nektek ingyenes lesz. Ráadáskép kaptok tőlem még halkaját is.

– Eh, ne csináld ezt, haver! Túl jólelkű vagy hozzánk... – mondta el a meglátását Natsu – Tényleg nem tartozunk semmivel sem?

– Mondtam már, nem fogadok el tőled pénzt – szólott ismételten a szürke hajú. – Tudod, amikor nincstelen voltam, Lucy sokat segített rajtam. Sokszor kihúzott a slamasztikából, amiért nem győztem hálát adni. Középiskolásként megígértem neki, hogy egyszer visszafizetem az összes tartozásomat felé. De mivel erre sajnos sose kerülhetett sor, így neked és Nashinak törlesztek. Most már érted, hogy miért nem vagyok hajlandó tőletek pénzt elfogadni?

– Acnologia... – Natsu nem is sejtette, hogy a barátja ennyire komoly érvvel áll elő.

– Akkor te is a mama barátja voltál? – kérdezte kíváncsian Nashi, ami meglepte a két férfit.

– Igen, régen valóban az voltam – válaszolta halkan Acnologia.

– Értem. Hé, nincs kedved eljönni a születésnapi bulimra? Tudod a mama és a papa barátai is ott lesznek. Kérlek, gyere te is! – mondta mosolygósan Nashi, amit Acnologia döbbenten hallgatott.