Tell Me That You Love Me

7. Cry

Thomas

Miután vége lett a bulinak, elhatároztam, hogy meglátogatom Dylant. Tudnom kell, hogy miért nem jött el, hogy jól van-e. Szóval visszaindultam a szállodába, és megálltam Dylan ajtaja előtt, majd bekopogtam. Semmi válasz. Kopogtam újra. Ismét semmi.
- Dylan, itt vagy? Nyisd ki az ajtót! - szóltam, de semmi. Lenyomtam a kilincset, és az ajtó nyitva volt, ami azt jelenti, hogy bennt van.
Amikor bementem, a függönyök el voltak húzva, a lámpák pedig lekapcsolva. Síri csend volt, egyedül Dylan szuszogását, és szipogását lehetett hallani. Sírt.
- Dylan, mi történt? - kérdetem kétségbeesetten, miközben felkapcsoltam a lámpát.
- Kéh-érlek me-henyh eh-ehel. - szipogta, de alíg értettem, mert a fejét a párnájába fúrta. Nem hagyhattam így ilyen állapotban. Leüktem mellé az ágyra, és bár félve, de a hátára tettem a kezem.
- Dylan.. mi történt? Nekem..nekem elmondhatod. - bíztattam, mire lassan felemelte a fejét a párnájáról, és felém fordult. Az arca kipirosodott volt, és nedves a könnyektől. A szemei vörösek és pufik voltak.
- Jaj istenem..- suttogtam. - Mi a baj?
- A..a barátnőm...megcsókolta..és...a leh-egjobb bah-rátoh-omat. - zokogta, és már nem bírtam tovább. Átöleletem, és szorosan magamhoz húztam. A fejét a vállamba fúrta, és tovább zokogott.
- Sssshh! - csitítgattam. - minden rendben lesz. - momdtam, és erre még szorosabban hozzám húzódott.

Dylan

Nem tudom pontosan, hogy Thomas miért jött, de ez most nem is számított. Nagyon örültem neki, mert jelenleg ez az egyetlen dolog, amire szükségem van. Mindent elmondtam neki. Nem tudom miért, de megbíztam benne. Amikor befejeztem a mondanivalómat, nem mondott semmit, csak még jobban magához húzott. Amikor befejeztem a sírást, elhúzódott, és az ajtó felé indult.
- Jobb, ha most megyek. - mondta, mire biccentettem egyet felé. Kinyitotta az ajtót, de amikor kilépett rajta, rájöttem, hogy még szükségem van rá.
- Maradj..- mondtam, szinte suttogva, de úgy látszik, hogy meghallotta, mert visszafordult, becsukta az ajtót, és újra leült mellém az ágyra.
- Akkor maradok. - mosolyodott el, mire én újra a vállába fúrtam a fejem.
És itt is maradt egész éjszaka.

Kaya

A buli után Thomas olyan gyorsan lelépett, hogy még el sem köszönt senkitől. Nem tudom, mi lehetett olyan sürgős, de nem is én lennék, ha nem próbáltam volna kideríteni, szóval utánamentem.
Visszament a hotelba, de nem a saját szobájához ment, hanem Dylanéhez. (Igen, már tudom, ki hol lakik, na és?)
Kopogott, de egyszer sem jött válasz. Aztán egyszer csak benyitott. Eljött az én időm. Odasettenkedtem az ajtóhoz, és halkan odaraktam a fülem, hogy hallgatózzak. Dylan sírt. Thomas megpróbálta vígasztalni. Aztán Dylan elmesélte, hogy mi történt. Megszakad érte a szívem... ha meglátom azt a csajt, esküszöm, hogy kicsinálom! Senki nem bánhat így a barátaimmal. Akkor sem, ha ezzel a bizonyos baráttal még egyszer sem találkoztam..
Aztán hirtelen nyílni kezdett az ajtó, és nem tudtam mást csinálni, minthogy mögé bújjak. De az ajtón nem jött ki senki. Thomas mégsem jött ki. És nem jött ki onnan egész éjszaka.

Thomas

- Maradj..- mondta Dylan, szinte suttogva, és én maradtam. Visszaültem az ágyára, mire ő újra hozzám bújt. Összetörött a szíve. Összerörött, és millió darabra esett szét.
Dylan elfeküdt az ágyon, magával húzva engem is. Én a hátamon feküdtem, Dylan pedig a hasán, félig rajtam fekve, az egyik lábát az én lábam köré csavarta.
- Köszönöm, Tommy...- suttogta, majd elaludt.