Tell Me That You Love Me

26. Good to see you

Dylan

- Komolyan nem hiszem el, hogy megint ugyanitt tartunk... - mondta anya könnyes szemmel, majd megölelt. Aztán pár másodperccel később pedig Julia is csatlakozott. Mikor elhúzódtam tőlük, elbúcsúztam a többiektől is, mivel ezúttal a Teen wolf egész stábja kijött a reptérre, hogy elbúcsúzzunk. 

- Olyan gyorsan felnősz.... - mondta Dylan, tettetett sírással. - Na gyere ide fiam, ölelj meg. -  mondta, és megölelt. 

- Na jól van, Sprayberry, ne buzulj már. - mondtam, mire mindenki elröhögte magát. 

- Így van, mivel azt csak neked szabad, igaz? - kérdezte Cody, gonosz vigyorral a képén. Erre a beszólásra a társaság még nagyobb nevetésben tört ki. 

- Na, menjél, és szerezd vissza a pasid. - mondta Tyler. 

- Így van! - kiáltott Shelley. - És ne aggódj. A rajongók éppen annyira fogják shippelni Dylmast, mint Stereket. - mondta, mire egy újabb nevetéshullám söpört végig a kis csapatunkon. Erre a kijelentésre Tyler és én is a tenyerünkbe temetett fejjel röhögtünk. 

- Nagyon vicces  vagy, Hennig, tényleg. - mondta Tyler. 

- Olyat mondj, amit még nem tudok, Hoechlin. - vágott vissza Shelley. 

- Jól van, srácok, mennem kell. - sóhajtottam, mire mindenki lenyugodott. - Mindjárt indul a gépem. - mondtam, és gyorsan megöleltem mindenkit.

- Kapd el! - mondta Arden nevetve.

- Mindent megteszek. - válaszoltam, majd sarkon fordultam, és elindultam, hogy felszálljak a gépre. Félúton még visszafordultam, és integettem a többieknek, majd a párnámat magamhoz szorítva felszálltam a Hollywoodba tartó gépre. 

_______________________________________

- Dylan! Megérkeztél! Remek! - üdvözölt Wes. - Ugyanabban a hotelban fogsz megszállni, mint legutóbb. A szobád is ugyanaz lesz. - mosolygott. 

- U-ugyanaz? A szobám? - dadogtam. Nem örültem túlságosan a gondolatnak, hogy megint egy szobával Thomas mellett szálljak meg. Mert ha én ugyanazt a szobát kapom, akkor valószínűleg ő is, nem? 

- Nyugi, Dylan. Thomas ezúttal nem a hotelban száll meg. - szólt Wes, mire kicsit megnyugodtam. Ne értsetek félre, nem mintha nem akarnám őt látni. Hiszen már megőrülök, hogy újra láthassam. De tudom, hogy ő valószínűleg gyűlöl, és nem tudnék úgy a szemébe nézni, hogy tudom, mit érez. 

- N-nem? - kérdeztem, a szavak megakadtak a nyelvemen. 

- Nem. Kibérelt egy kis házat a stúdió közelében. Nem mondta el, hogy miért. Így biztosan kényelmesebb. Kaya is így csinálta legutóbb. - magyarázta Wes. Biztosan észrevette rajtam, hogy mennyire ideges lettem. Biztosan miattam. Nem akar látni. Ez az egész miattam van. Minden az én hibám. 

Thomas

*egy nappal korábban*

- Készen vagy már? - kérdeztem a húgomat, a fürdőszoba ajtaján kopogtatva. 

- Egy pillanat! - kiáltott vissza. 

- Siess! El kell érnünk a gépet! - mondtam, majd elsétáltam a fürdőtől. Beléptem a konyhába, ahol anya éppen a laptopján gépelt valamit. Mikor észrevett, azonnal lecsapta a gép fedelét, és felkapta a fejét. 

- Lily mindent elpakolt? - kérdezte, szemében őszinte aggodalom csillogott.

- Igen, anya, szerintem minden megvan. - próbáltam megnyugtatni, de nem sokra mentem vele. Hiszen mégiscsak egy anya, aki most először búcsúzik el hosszabb időre a lányától. Igazából nagyon sajnáltam. Évek óta alig vagyok otthon, mert mindig dolgozom, és mindig máshol. Egyedül Lily maradt neki. Nem tudom, hogy hogyan fog megbirkózni az egyedülléttel.