Tell Me That You Love Me

37. Coming-out

Dylan

- Biztos vagy benne? - kérdezte Thomas, miközben ujjait rákulcsolta az enyémekre. A konyhapulton ültem, a lábaimat kissé szétnyitva, így Tommy könnyedén beállhatott közéjük. Elengedte a kezem, és a karjait összefonva a derekam mögött közelebb húzott magához, és egy lágy csókot nyomott az ajkaimra. A kérdésére belemosolyogtam a csókba. Elhúzódtam, és bólintottam egyet.

- Teljesen. - mondtam mosolyogva. - Nem akarok tovább titkolózni. Senki előtt. A családjaink már úgyis tudják. És a barátaink is. De mások még nem. És ez az oka, hogy nem mehetünk ki úgy az utcára, hogy megcsókolhatnálak, vagy megfoghatnám a kezed. Nem akarok többet bujkálni. Szerintem el kéne mondanunk a rajongóinknak.

- Úgy látom valaki nagyon vágyik egy kis coming-out-ra, hmm? - kérdezte kaján vigyorral a képén.

- Őszintén szólva, jelenleg én most egész másra vágyom. - húztam perverz vigyorra a számat, mire Thomasnak a plafonig szökött a szemöldöke.

- Ó igen? - vigyorgott, miközben lassan közelebb jött, és apró csókokat lehelt a nyakamra. Egy pillanatra húzódott csak el csupán, és azt kérdezte: - És mire is vágysz pontosan? - kérdezte, majd fejét ismét a nyakamba temette, és néha-néha megszívta a finom bőrt. Az érzésre felszisszentem, mire éreztem, hogy Tommy arcán elégedett mosoly jelent meg.

- Iszonyatosan vágyom egy gyrosra. Majd éhen halok. - mondtam röhögve, mire Thomas hirtelen hajolt el a nyakamtól, az arcán egyszerre meglepettség, és az a fajta "menj a picsába" érzés keveredett.

- Most nagyon utállak, ugye tudod? - kérdezte sértődötten, és már távolabb is húzódott, hogy kisétáljon a konyhapult mögül, de gyorsan megragadtam a csuklóját, és visszahúztam magamhoz. Thomas megpördült és azzal a lendülettel magam felé rántottam, és ajkainkat egybeforrasztottam. Nyelveink lassú, szinte már kínzóan lassú táncot jártak, Tommy keze pedig felfedezőkörútra indult a hátamon.

- Majd sort kerítünk arra, hogy befejezhesd, amit elkezdtél, de majd csak később. Szerintem előbb meg kéne beszélnünk ezt az egész...coming-out dolgot, vagy mit... - mondtam, mire Thomas egy "jó, legyen" arccal beleegyezett a dologba.

- Igazad van. Először Wessel, meg a többiekkel is beszélnünk kéne róla, nem? Mert hát... biztosan lesznek olyanok, akik emiatt megutálnak majd minket. És az a filmnek sem biztos, hogy jót fog tenni. - mondta Thomas, mire hevesen bólogatni kezdtem.

- Igen, én is pont erre gondoltam.

*

- Tuti, hogy ezt akarjátok? - kérdezte Wes, két karját összefonta a mellkasa előtt.

- Igen, ezt. - válaszoltam magabiztosan, és egyik kezemet rákulcsoltam Tommy ujjaira. Erre ő is bólintott egyet, jelezve, hogy egyet ért.

- Rendben. - bólintott Wes. - Akkor szerintem akár sort is keríthetnénk rá. Mondjuk most. Mivel egyikőtök sincs fent Instagrammon, ezért az lenne a legjobb, ha Twitterre posztolnátok ki egy videót. Amiben röviden elmondjátok, hogy mi a szitu. Aztán pedig a film Instagrammján és Twitterén is meg fogjuk osztani. Ha akarják, a többiek meg retweetelhetik is. Megfelel? - hadarta el a mondandóját Wes, mire mind a ketten határozottan biccentettünk egyet. Erre Wes elindult, mi meg követni kezdtük. Egy apró terembe léptünk be, mindössze egy asztal, körülötte pedig négy szék kapott helyet a teremben. Wes kinyitott egy kis szekrényt, és elővett belőle egy kis kézi kamerát, meg egy állványt. Elhelyezte a kis asztalon, majd kihúzta a vele szemben lévő két széket, és ránk nézett. - Üljetek le. - biccentett a székek felé, mire Thomassal lehuppantunk a székekre. - Akkor most felvesszük videóra, ahogyan elmagyarázzátok, hogy mi a helyzet, rendben? - kérdezte Wes, de meg sem várva a válaszunkat, folytatta. - Először találjátok ki, hogy mit fogtok mondani. Ne legyen túl hosszú, maximum egy perces, és csak a lényeget mondjátok. Összejöttünk, szeretjük egymást, blablabla, tudjátok.

- Ez most szívhezszóló volt. - mondtam, egyik kezemet a szívemre téve, egy kissé túljátszva a szerepemet.

- Jól van na, tudjátok, hogy hogy értem. Akkor kezdhetjük? - kérdezte, mire lassan Thomas felé fordítottam a fejem, ő pedig felém. Szavak nélkül megbeszéltük, majd visszafordulva Wes irányába mind a ketten egyszerre bólintottunk.

- Mehet. - mondta Thomas, és az asztal alatt összekulcsolta az ujjainkat. Aztán Wes elindította a felvételt.

_______________________________________

Sziasztok! Nagyon-nagyon-nagyon sajnálom, hogy ilyen soká hoztam a részt, de egész egyszerűen nem volt erőm befejezni. De most itt van, és igaz, hogy rövidebb a megszokottnál, de remélem tetszik. Ne felejtsetek szavazni és kommentelni :*

Bye<3 :)