Tell Me That You Love Me

14. Drunk

Dylan

- ...egyszer csak meg fogja unni, hogy rád várjon, és továbblép. Majd talál valaki mást helyetted. Nem fog örökké várni rád. - Kaya szavai újra meg újra visszahangzottak a fejemben. Én tudom, hogy Tom ugyanúgy érez irántad, mint te őiránta. Még abban sem vagyok teljesen biztos, hogy én mit érzek, akkor meg honnak kéne tudnom, hogy Thomas hogyan érez irántam? És amúgy is... el kell őt felejtenem. Hiszen ott van az apám. Ha valaha is megtudná, hogy....hogy nekem...Kitagadna a családból. És félre ne értsetek, nem az apámmal való kapcsolatom izgat. Azon már nem lehetett volna segíteni. De ha apám elküld, nem fogja hagyni, hogy anyával vagy a nővéremmel találkozzak. És én ezt nem akarom. Szóval az egyetlen megoldás, ha elfelejtem Thomast. Minél hamarabb. És én egy dolgot tudok, ami pillanatok alatt segít felejteni, mégpedig az alkohol...

Thomas

Kaya kitalálta, hogy Bowlingozni akar. A csapatból viszont az égvilágon senkinek sem volt kedve bowlingozni. Szóval most bowlingozunk. De hát tudjátok hogy van ez. Ha Kaya akar valamit, akkor azt Kaya meg is kapja.

- Ne csináljátok már, ez tök jó buli! - próbálta lelkesíteni a társaságot, mikor megálltunk a bowlingpálya ajtaja előtt.

- Tud itt valaki egyáltalán bowlingozni? - kérdezte Ki Hong, mire mindenki megrázta a fejét.

- Az nem számít! Azért vagyunk itt, hogy szórakozzunk!

- Én már voltam veled szórakozni, és ha ez megint úgy végződik, mint legutóbb, akkor kösz, de inkább kihagyom! - nevettem, mire Kaya belebokszolt a vállamba, a többiek pedig kérdőn néztek felénk, hiszen nekik fogalmuk sincsen arról, hogy mi is történt legutóbb. - Hosszú sztori - zártam le ennyivel, majd egy nagyot sóhajtottam. - Na most akkor játszunk, vagy sem? - kérdeztem, mire Kaya elvigyorodott, és látszólag már a többiek is viszonylag beletörődtek a sorsukba. Sőt, néhányan úgy tűntek, mint akik igyekeznek jól érezni magukat.

________________________________________________________________________________

- Ezt nem hiszem el, megint csak egy bábút találtam el! - bosszankodott Kaya, mire Will elröhögte magát.

- Ha még te sem tudsz bowlingozni, akkor minek akartál idejönni? - kérdezte.

- Azért, mert én szeretek új dolgokat kipróbálni, ellenben veletek, akik, ha rajtatok múlna, egész nap pizsamában feküdnétek a szobátokban, és csak a TV-t néznétek. - válaszolt Kaya.

- Igazából ez volt a tervem ma estére, csak aztán jöttél te. - nevetett Ki Hong. - De be kell, hogy valljam, ez közel sem annyira rossz, mint ahogyan elképzeltem. Annak ellenére sem, hogy közülünk senki sem döntött le egyszerre három bábúnál többet.

- Ez a beszéd! - vigyorgott Kaya. Hirtelen rájöttem, hogy én vagyok a következő, is miután sikeresen legurítottam a golyót a pályáról, visszaültem a helyemre. Mután vége lett a játéknak, szedelődzködni kezdtünk, de Kaya megállított bennünket. - Ugye nem hiszitek, hogy a bulinak itt és most vége? - kérdezte félig felvont szemöldökkel. - Most indulunk hozzám, és csapunk egy szűk körű házibulit. Indulás! - legyintett Kaya, de már senki sem próbált szembeszállni vele, úgyis tudtuk, hogy fölösleges lenne.

Mikor mindenki megérkezett Kayahoz, a nappaliba vonultunk, és mindenki helyet foglalt. Egy páran a kanapéra ültek, de a többségnek csak a földön maradt hely. Körben helyezkedtünk el, majd Kaya visszatért néhány rekesz sörrel, és egy üres sörösüveggel a kezében.

- Ívós játék? - kérdezte Dexter. - Király! - vigyorgott, és ahogy körbenéztem ennek mindenki örült. Mindenki, engem kivéve. Mert hát, én nem igazán voltam oda az efféle dolgokért, de nem akartam ünneprontó lenni, szóval természetesen én is beszálltam.