Tell Me That You Love Me

8. I'm not like you

Thomas

Reggel arra ébredtem, hogy valaki fekszik a mellkasomon. Próbáltam kutakodni az emlékeim között, amikor eszembejutott, hogy mi is történt. Dylant szakított a barátnőjével, miután az rámászott a legjobb barátjára. Igazi ribanc, ha engem kérdeztem.
Dylan még mélyen aludt, szóval próbáltam úgy felkelni, hogy ne ébresszem fel. Lassan legurítottam magmról, majd csendben felkeltem, és átmentem a saját szobámba.
Amikor megnéztem a telefonom, láttam, hogy Wes írt.

Wes: Szia Thomas!
Wes: Nem tudom, hova siettél annyira tegnap, de ez nem is igazán az én dolgom. Csak annyit akartam, hogy az első stábmegbeszélés ma lesz fél 9-kor. Ha találkozol Dylannal, szólj neki is! Írtam neki, de nem reagált.

Fél 9-kor. Rnéztem az órára. 8:15. Remek. Sietve visszamentem Dylanhez, hogy felébresszem, és szóljak neki, hogy siessen.
Odaléptem az ágyához, és finoman meglöktem a vállát.
- Dylan. Dylan ébredj! Az első megbeszélés negyedóra múlva kezdődik, el fogunk késni.
Erre kipattant az ágyból, de amikor rám nézett, csak lesütötte a szemét, és végig a padlót bámulta.
- Kösz..akkor sietek, és..neked is készülnöd kell, szóval...
Most azt akarja mondani, hogy tűnjek el? Ouch!
- Hát oké..- mondtam, és visszamentem a szobámba, majd villamsebességgel átöltöztem és fogatmostam. Dylannal egyszerre léptünk ki az ajtón, szóval együtt mentünk a megbeszélésre. Dylan útközben egy árva szót sem szólt, és nem is nézett rám. Ez a tegnap este miatt lenne? Biztos amiatt van. Szép volt Thomas. Ezt is elcseszted.

Amikor odaértünk, már mindenki csak ránk várt.
- Kedves tőletek, hogy idefáradtatok. - jegyezte meg Wes irónikusan. - Hosszú volt az éjszaka? - kérdezte kaján vigyorral a képén, mire mindenki elnevette magát, Dylan pedig elvörösödött, és továbbra is a padlód bámulta. Már attól féltem, hogyha sokáig így marad a szeme, akkor egyszer csak befordul a koponyája felé...

A megbeszélésen semmi különös nem történt. Igazából mindenki csak bemutatkozott, hátha még nem ismer mindenki mindenkit, bemutatták az operatőrt, az írókat és a többieket, kiosztottak mindenkinek egy példányt a forgatókönyvekből, és felvázolták, hogy hogyan fog telni ez a néhány hónap.

Dylan

Egész nap próbáltam elkerülni Thomast. Nem is nagyon néztem rá. Nem mintha haragudnék rá, mert nem, de.. ez az egész sztori nekem nagyon azt sugallja, hogy Thomas többet is kinéz a kapcsolatunkból. És én ezt nem akarom. Vagyis nem lehet..
De nem tudtam őt egész nap elkerülni. A megbeszélés után a többiek kitalálták, hogy menjünk el kajálni a közeli pizzázóba. Az ötlet nekem is tetszett, hisz majd éhen halok. Mikor odaértünk, mindenki leült egy nagy asztalhoz, és persze már csak egy hely maradt..Thomas mellett. Amikor leültem mellé ő rám mosolygott, én pedig visszamosolyogtam rá. Bár a két mosoly között óriási különbség volt. Az övé boldog és őszinte, az enyém keserű és hamis.
Az este további részében nem kellett azon aggódjak, hogy szóba kell álljak Thomassal. Ő nagyon jól elvolt a többiekkel, beszélgettek és nevettek, míg én a saját sötét lelkivilágommal voltam elfoglalva. A pincér kihozta a pizzákat, és amikor végeztünk, elhatároztuk, hogy hazamegyünk, mert mindenki teleette magát.
A visszaúton a kis csapatunk legvégén ballagtam, egy kicsit lemaradva a társaság többi tagjától. Nem volt kedvem beszélgetni. Senkivel. És főleg nem Thomassal. És hálistennek' nem is kellett, a többiek nem nagyon figyeltek arra, hogy én mit csinálok, mindenki elvolt valakivel. Mikor elérkeztünk a hotelhez, rögtön bespuriztam a szobámba, és ledőltem az ágyra. Aztán gondoltam egyet, és bezártam az ajtót. Bármilyen jó érzés volt tegnap Thomas karjai között elaludni, nem hagyhatom, hogy újra megtörténjen. Soha...

Miután lezuhanyoztam és átöltöztem, már éppen elaludtam volna, amikor üzenetem jött.

Ismeretlen: Szia Dylan! Jól vagy? Ma egésznap olyan furán viselkedtél..
Dylan: te meg ki vagy? És ki adta meg a számom?
Ismeretlen: Thomas vagyok:) és Wes adta meg a számod, remélem nem baj
Dylan: ohh..nem, nem baj
Thomas: Akkor jó..és biztos jól vagy?
Dylan: persze, csak egy kicsit fáradt vagyok, szóval asszem most megyek is..szia
Thomas: Várj!
Dylan: ?
Thomas: Ami a tegnap estét illeti..
Dylan: hagyjuk, nem fontos..nem történt semmi..
Thomas: Tudom, persze, csak azt akarom, hogy tudd.. hogy nem kell kínosan érezned magad miatta.
Dylan: Nem kell kínosan éreznem magam, mi?!
Törli az üzenetet?
Igen vagy nem?
Dylan: hagyjuk, mondtam, hogy nem akarok beszélni róla!
Thomas: Értem, csak..
Dylan: Nincs csak! Nem akarok beszélni róla, mert nincs miről beszélni, érted? Nem történt semmi. SEMMI. És nem fog mégegyszer megtörténni, mert én nem vagyok olyan, mint te!
Thomas: Hogy érted, hogy nem vagy olyan mint én?
Dylan: ÉN NEM VAGYOK MELEG
Dylan: szóval jó lenne, ha leszállná rólam...kösz
Dylan: szia
Thomas: Dylan ne csináld ezt
✔16:30
Thomas: kérlek
✔16:30
Thomas: Dylan beszéljük meg.. félreérted az egészet..
✔16:31
Thomas: Dylan!!

A továbbiakban nem tud üzenetet küldeni erre a telefonszámra. Próbálja újra később.