Tell Me That You Love Me

19. What have you done?

Thomas

Az este további részében a stúdióban maradtunk, beszélgettünk, és rengeteget nevettünk. A többiek faggattak minket, mindent tudni akartak. Hogyan jöttünk össze, mikor stb. Dylan sem volt már olyan szótlan, mint korábban, és ő is egyre többet mesélt. Boldognak tűnt, és most csak ez számított. Este fél tizenegy körül indultunk vissza a hotelba. Láttam Dylanan, hogy nagyon kimerült, mert az utolsó fél órában mást sem csinált, csak ásítozott. 

- Dylan? - szóltam, mikor a szobáinkhoz értünk. Dylan megfordult, és eleresztett felém egy fáradt mosolyt. 

- Igen? - kérdezett vissza. Szegény igazán fáradt lehetett. A szeme alatt húzódó sötét karikát legalábbis ezt sugallták.

- Nincs kedved...velem aludni? - kérdeztem halkan, mire Dylan elmosolyodott, és mellém lépett.

- Semmire sem vágyom jobban. - mondta, majd nyomott egy gyors puszit a számra. - Csak lezuhanyzok, és átöltözök. 

Dylan visszament a szobájába, én pedig bementem a sajátomba. Kifeküdtem az ágyon, és csak most vettem észre, hogy én is iszonyatosan álmos vagyok. Úgy döntöttem, hogy én is beiktatok egy gyors zuhanyt, majd amikor végeztem, pizsamába öltöztem, és ismételten kifeküdtem az ágyon, szinte ugyanolyan pozícióban, mint pár perccel korábban. 

Ezután tíz percet sem kellett várni, hogy nyíljon az ajtó, és Dylan belépjen rajta. A telefonját lerakta az éjjeliszekrényre, majd fogta magát és egyenesen rám feküdt. Két kezét keresztbe fonva az álla alá helyezte, és úgy nézett fel rám.

- Hiányoztam? - kérdezte sunyi mosollyal. A haja a szemébe lógott, de így sem takarta el teljesen a gyönyörű világosbarna szemeinek csillogását.

- Alig húsz perce váltunk el. - röhögtem, mire Dylan szemét forgatva válaszolt.

- Ezt igennek veszem. - mondta, mire kezeimet átkulcsoltam a dereka fölött, majd erőteljesen magamhoz húztam. Dylan kezei szétváltak, most már az ágyon támaszkodott velük felém magasodva. Egy pár másodpercig mélyen a szemembe nézett, majd elmosolyodott. Fél karon támaszkodva kisöpört egy-két hajtincset az arcomból, majd ajkait lassan az enyéimhez érintette. Tenyerem bejárta hátának minden egyes pontját. Dylan kiszakadt a csókból, és fél oldalasan rám feküdt, és szokásához híven lábainkat egymásba fonta. Átkaroltam a hátát, és lágyan simogatni kezdtem a felkarját. Percekig nem szóltunk semmit, majd én törtem meg a csendet.

-Dyl? - suttogtam, de nem jött válasz. Dylan már mélyen aludt. 

______________________________________________________________________________

Mikor reggel felébredtem, Dylan nem volt mellettem. Felültem, a nyakamat tekergettem, hátha megtalálom, de nem volt a szobában. Aztán meghallottam, hogy a konyhából halk zene szól, és mintha valaki fütyörészne. Benyitottam a konyhába, és láttam, ahogyan Dylan a pult felé fordulva ügyködik valamin. Meg sem hallotta, hogy bementem. Fél vállal nekitámaszkodtam az ajtófélfának, és úgy figyeltem, ahogyan Dyl a zenére mozgatja a csípőjét, miközben azt hiszem, gofrit készített. Amikor megfordult és észrevett, összerezzent,  és kiejtette a kezéből a fakanalat.

- Úristen....halálra ijesztettél.... - tette a szívére a kezét, miközben lihegett.

- Ne haragudj, nem akartam. - mondtam mosolyogva, miközben közelebb léptem hozzá. Kezeinket összekulcsoltam, majd adtam neki egy  "jóreggelt" és egy "ne haragudj, hogy megijesztettelek" csókot.
- El van felejtve... - húzódott el egy pillanatra. - Amúgy... - mondta Dylan két csók között. - Tudod mi jutott eszembe? - kérdezte, miközben visszafordult a pulthoz, hogy tovább folytassa a reggelit.