Egy gimis napló -KEZDET

Első napom

Az utcán sétálgatva a kora reggeli napsütésben szaporán igyekszem a suliba. Az elmenő autókat figyelve halgatom a ,,Heres To Never Growing Up"-ot, és izgatottam figyeltem a fekete börkabátomról visszaverő szempárokat. A vasútállomáson épphogy elkapom a vonatot felszáltam és leűltem egy tetszőleges helyre. Hát igen... Új suli... Új osztály... Új környezet. Én még sosem voltam gimis évnyítón így nagyon izgultam nehogy valamit elroncsak. Ez sikeült a késésemmel. Egy pont nekem.
Az utasokat nézegetve feltünt, hogy egy velem kb. egy korú srác figyel, de erre semmit nem reagálhattam, mert megérkeztem. Görcsökkel a gyomromban indultam meg az iskola felé. Maga az épület nagyon szép, volt időm elfantáziálni a szóbeli napján, ahol is azonnal beleszerettem a helybe. A diákok és tanárok mind kedvesek és baratságosak voltak velem. És most gólyaként lépek be, hogy megismerhessem újdonsült osztálytársaimat, akikkel 4 évig leszek egy légtérben.
- Helló gólya!- szólalt meg egy hang mellettem.
- Oh... Helló!- szeppentem meg a lánytól.
- Segíthetek? Vagy tudod merre van a termed?- mutatott a kezében tartott papírra, amín a diákok neve és osztályának száma fel volt írva.
- Igen, elkélne. Köszönöm.- léptem mellé és bemutatkoztam neki. A lány alig lehetett 1-2 évvel öregebb nálam. Magas, hosszú vöröses barna haja összefogva volt és az ünneplője mellé felvette az iskola egyenpulcsiját. Egy olyan darabbal magam is szemeztem pár hónapja, de még nem került sor a megrendelésére. A lány elindult az emeletre, hogy megmutassa az utat nekem. Elég nehez volt őt követni, mivel rengeteg gólya szülőn kellett átvergődnöm. Sajnos anya nem tudott velem jönni, mert korán benn kell lennie a munkahelyén, így egyedűl indultam a nagyvilágnak. A lány bemutatott a terembe és miután megköszöntem a segítségét, visszament az ajtóhoz, ahová be volt osztva.
Az osztály szép nagy volt. A függönyök világos szinben lógtak a világos sárga falak mellé. Rajtam kívül volt még egy lány aki a telefonját nyomkodta és egy srác, aki bámult ki a felyéből és csak arra kapta fel a felyét, hogy én bejöttem.
- Hali!- mondtam félénken. Választképpen egy hellót kaptam az orruk alól. Hát köszi. Ilyen az első benyomás. Nem reagálva rajuk leültem a nekem legszimpibb helyre és elővettem a #márker noteszem és elkezdtem díszíteni az első oldalt. Legközelebb csak akkor kaptam fel a felyem, amikor a telefonos csaj megáll az asztalom mellett és engem, illetve a rajzomat nézte.
- Szia!- zökkentettem ki a bambulásból.
- Jaj, bocsi, csak... olyan szépen és elmélyülten dolgoztál.
- Oh... Hát, köszi!- mosolyodtam el megszeppenten.
- Amúgy, bocsi, meg be sem mutatkoztam. Lili vagyok. Favágó Lili. Te?
- Betti. Kerekes Bettina. Szólithatsz Kerék Bettinek vagy Bettnek. Ahogy neked tetszik.- legyintettem lazán.
- Rendben... Betti- húzott oda hozzám egy széket csevegéshez- Nos... Honnan jöttél?
- Nem messze innen. Negyed óra vonattal. És te? - és szerintem innen indult el a barátságunk Lilivel. Nagyon sok közös volt bennünk. Ő 14 éves és a pilis környékéről jön ide. Neki is van egy tesója, Tami, aki 3 éves. Nagyon szereti Ed Sheerant és One Direction számokat.
- És milyen volt a régi sulid?- érdeklődött.
- Fú nagyon kedvesek voltak, egy kicsit hiányoznak is. Olyanok voltak, mint a második családom.- nosztalgiáztam.
- Az jó...- mondta egy cseppet sem izgatottan.
- Mi az?- érdeklődtem.
- Hát, az én oztalyom nem voltak olyan kedvesek. Mindig piszkáltak, mert szeretem Leiner Laura könyveit. - mondta elhúzva a száját, mire nekem felcsillant a szemem.
- Te LL fan vagy?
- Aha. Te is?
- De még milyen!- kiáltottam el magam izgatottan és elővettem a ,,Fog Be Aszád" táskám, SzJG tolltartó, #márker noteszt, Bexis karkötőm, I♡Cortez tollam és a ,,Vert már pofán krampusz?" kitűzőmet.
- Wow!- tátott szájjal nézett Lili a sok cuccokra.
- Jézusom ez csak egy könyv!- szólalt meg a bambuló srác.
- Parancsolsz?- vágta rá kapásból Lili.
- Az unokatesóm is csak a regényeiről beszél.- forgatta a szemét.
- Na gyere be körünkbe testvír és panaszkodj nékünk gondjaidról.- emeltem fel a kezem vidéki ember stílusbában, mire nevetve megvonta a vállát és odahúzott egy széket hozzánk. És így ismertem meg Pap Ádámot. Annyi idős, mint én. Azért jelentkezett erre a szakra (furcsáltuk is Lilivel), mert érdekelte az elektronikus része és mert szeret rajzolni. Meg, mert nem jutott be a faipari részére szegény.
Annyira belemerültünk az ismerkedésbe, hogy észre sem vettük, de már 3 helyett 20 lettünk. És páran meg csatlakoztak is hozzánk. Szóval, vázolom az osztályt. 5×6 személyes az osztályterem a miénk. Én az ajtó felőli 2. padban ülök a 2. sorban. Lili a bal oldalamra ült, Ádám pedig a másik oldalamra. Még pár osztálytarsamat megismertem. A többiek szanaszét. Az iskolában megszólalt egy kellemes dallamú csengő és belépett egy 30-35 körüli férfi, dús barna szakálla volt és tipikus tanár külsővel. Pulcsi ingen, farmernadrág és bőr cipő. Amikor megláttam elmosolyodtam. Nem a kinézetén, hanem mert már ismertem. Ő az a rajztanár, aki engem figyelt a rajzfelmérőn és adta a feladatokat. Már akkor szimpatikus volt, de így mégjobban, hogy ő lett az Ofőm.
- Pálinkás jó reggelt gólyák! Én leszek az elkövetkező 4-5 évben az osztályfőnökötök. A nevem Kovács András, de mivel nem az általánosban vagytok, ne hívjatok Andris bának vagy ehez hasonlónak. Most már nagy gyerekek, sőt, lassan felnőttek vagytok, így kérlek titeket, szokjátok a ,,tanárnő" és a ,,tanár úr" kifejezéseket.- vázolta fől a tanár az alapokat, aztán végignezett az osztályon.- Hm... úgy tűnik, hogy van egy hiányzónk.- méregette az üres padot, ami nem lett feltöltve a sarokban. Hírtelen kinyílt az ajtó és egy srác nyitott be, mire én a döbbenettől a padra néztem.
- Elnézés tanár úr! Elnéztem az időt.- lihegett a fiú.
- Semmi baj fiam, foglalj helyet a maradék helyen.- mutatott az árván maradt helyre. A fiú elindúlt a pad felé, de elötte még megállapodott a szeme valakin. Rajtam. Hát persze! Mennyi az esélye, hogy a vonatos, méregetős sráccal kerülők egy suliba, egy évfolyamba, ső, egy osztályba. B@szki!
Az Ofő elmondta az alap házirendet, majd kitért az órák, szünetek idejére és annak tiltásaira, majd kicsöngettek. Én ahogy tudtam, gyorsan elindultam Lilivel a mosdóba, nehogy összefussak a vonatos sráccal. Sajnos nem jött be.
-Bettina! Várj! Egy pillanatra!- kiáltott utánnam.
- Majd megyek utánnad! Rendi?- mormoltam Lilinek.
- Persze. Nyugi, nem lesz gond!- nyugtatott és kiment a teremből. A srác beért és elém lépett. 170 centi körüli, barna haju volt. Egyszerű, rövidujjú inget viselt farmerrel és egyszerű, de mégis elegáns utcai cipővel.
- Szia!- mosolygott rám.
- Helló!- üdvözöltem karbatett kézzel.
- Hé, mi van?- értetnlenkedett.
- Semmi, csak nem bírom azokat az embereket, akika szemükkel stírölnek.- idegesen utaltam a vonaton történtekre.
- Jaj, bocsi, csak... olyan ismerős voltál nekem és az istenért sem jöttem rá, hogy ki lehetsz. Ne haragudj, nem tudtam hogy ennyire zavar.- ismerte be, mire nekem felszalatt a szemöldököm.
- Oh, valóban! Valóban nem zavarja a lányokat, ha egy idegen srác egyfolytában nézi!?- háborodtam fel.
- Figyel, bocsánatot kértem . Nem felejthetnénk el?
- De!- vagtam hozzá és Lili után mentem. Ajh! Miert van az, hohy minden helyes srác egy bunkó? Miert nem lehetnek kedvesek és... Jó nem tudok valtoztatni rajta. Lilinidőközbe vegzett igy a maradék percben megpróbáltuk megkeresni a büfét, mert már kopogott a szemünk. Sajnos hirtelen felcsendűlt a becsöngőnek a dallama, így egy újabb szenvedős 45 percnek nézhettünk elébe. Vagy is én azt hittem.
A terembe beérve a vonatos srác Ádámmal beszélgetett a helyemnél. Mikor beléptünk a terembe, azonnal odakapta a fejét és odasietett hozzánk.
- Sziasztok!- intett egyet
- Hali!- köszöntünk egyszerre.
- Figyelj!- nézett a szemembe- Jóvá akarom tenni, szóval...- nyúlt bele a zsebébe és kihúzott belőle két sportszeketet, amit nekünk nyújtott.
- Oh! Hát...- illetődtem meg és szerintem az arcom is elvörösödött.
- Köszönyük szépen!- válaszolt helyettem Lili.
- Amúgy a nevem Ármin! Derekas Ármin.