Egy gimis napló -KEZDET

Az új suli

Igaz, csak pár napja járok ebbe a gimibe, de olyan, mintha mindig is oda jártam volna. Rettentő jó a környezet. Főleg az osztályban. Mindenki olyan kedves, kiveve pár embert, akikkel a napokban kerültem összetűzésbe.

Egyik nap, mikor kicsöngettek a 2. óraról, megállt mellettem három lány. Kitti, Anett és Dzseni. Mi csak úgy nevezzük őket, hogy az osztály díváji. Mindig menő plázás cuccokban érkeznek és egész nap úgy sivítoznak, mint egy csapat kismalac. Igazi ,,apuci kislányai".
- Hali!- köszöntem enyhe döbbenettel a hangomon.
- Csá!- zárta rövidre a fődíva, Dzseni.
- Mit szeretnétek?- néztem végig rajtuk. Nemvolt valami biztató.
- Beszélni akarunk veled.- támaszkodott meg a padomon mire én felültem a mögötem levő padra és karbatett kézzel rájuk néztem.
- Tessék.- mondtam és próbáltam magabiztosságot sugározni magamból. Tökre féltem, hogy mit akarhat tőlem.
- Hagyd békén Ármint!- vágott a közepébe.
- Hogyan?- néztem rájuk döbbenten. Igaz, az utobbi időben sokat lógtam vele, de semmi extra. Ő is a baráti köröm tagja, csakúgy, mint Lili és Ádám.
- Jól halottad! Látjuk, hogy nyomulsz rá, ne tagadd!
- Jó, nem tagadom, de megcáfolnám.- áltam fel a padról és egyenesen rájuk néztem.- Ő csak a barátom. Vele járok be ide, mindig együtt lógunk Lilivel és Ádámmal együtt. Ennyi. Semmi extra!
- Jó.- nézet rám fenyegetően és karbatett kézzel.- De ha megtudom, hogy kamuzol, olyat terjesztek el rólad, hogy kétségbeesve keresel egy új sulit!
- Mégis mi lenne az?- mosolyogtam rájuk, mert tudtam, hogy semmit komoly nem lehet. De mekkorát tévedtem.
- Elmondom az egész sulinak, hogy csóró vagy, aki anyád levetett cuccaiból öltözöl és egy lepukkant panelben csövezel a családoddal. Ja, nem is! Csonka család, hm? Árva ellátásból fizeted a tandíjad?- gúnyolódott olyanokkal, aminek a fele se igaz.
- Bizonyízsd!- vettem át a harcias dühödt énemet, de nem tántorította el őket.
- Mit számit, úgy is nekem hisznek!- nevetett fel jóízüen. Én nem birtam tovább ott lenni és kirohantam a mosdóba. Útközben belebotlottam Lilibe, aki a másik fiú osztálytársunkkal beszélgetett. Mikor meglátott rögtön utánam jött, én meg nem birtam és ott a suli női mosdójának a padlóján elbőgtem magam. Ez a Dzsenifer mekkora paraszt! Hogy képes a tükörbe nézni így. Lili legugolt elém és vígasztalt, amig én a kockás flanel ingembe töröltem azt a minimális sminkem, ami időközbe lefolyt.

Szóval így ismertem meg az iskola ribancát és két csatlósát. Mint kiderült, Dzsenifer csak a legmenőbb srácokkal hajlandó randizni. Lili szerint az évfolyamban van a faipari szaknál két nagyon helyes srác, akikre szintén rámozdúlt és még pár felsőbbévesre. Mi persze azóta cafkáknak becézzük őket. És mi van Árminnal? Úgy látszik ő lett a fő kiszemeltje Dzseninek kedves Naplócskám. Nem tudok mit tenni. Ádám nagyon jó barátom és nem akarom elveszíteni azért, mert félek ezektől. És én amig ezeken vajúdom, előveszem az én ősrégi barátomat, Gibzit, a gitárom és magán számokat játszok le rajtuk. Reméle egy nap feltudom majd ezeket használni. Valamire....