Egy gimis napló -KEZDET

Visszatekintés 2.

Megéreztünk a táborba, ahol kis fakuckók voltak elhelyezve mindenhol. Olyan volt az egész, mintha egy amerikai filmben lettem volna egy campingben. Nagyok király. Visszavonom az összes megjegyzésemet a táborról. Anett és Kitti jó fejek voltak, csak sajnos elég sokszor mentek oda ahhoz a flitter libához.
- Lili!- jöttek vissza tőle- Kérdezhetek valamit?
- Persze, mondjad!- néztem rá kedvesen.
- Az a helyzet, hogy... Dzseninek nincs... vagyis nem tud hol aludni, mert nincsenek neki lakótársai. Aludhat velünk?- kérdezte félve a választól.
- Ki is Dzseni?- értetlenkedtem és mikor rámutatott a diszkógömb utánzatra, azt hittem lefejelek valakit.- Mi? Most lecseréltek rá?
- Nem! Velünk fog lakni! Hármunkkal!
- De hisz 3 személyes a szoba!
- Tudom, de megbeszéltem az egyik tanárral és belementek. Hozni fognak egy pótágyat és elleszünk úgy. Naaaa!- nyúzott tovább. Én meg nem akartam rohadék lenni így belementem. Úgy megörültek, hogy elrohantak érte és a társaságunkba hozták őt.
- Dzseni! Ő itt Lili! Ő az egyik szobatásunk!- mutatott be Kitti. Én köszöntem neki, de ő ismét egy megvető pillantást vetett rám. Ez már nagyon irritált.
A tanárok elmondták az alap szabályokat, a kijárást és a programokat, majd eleresztett minket azzal, hogy „1 óra múlva vacsora". Kitti nagyon belelkesedett és úgy rohant, hogy nekiment szinte mindenkinek.
- Menj már innen te idióta! EZ AZ ENYÉM TE SEGGARC! GYERTEK IDE LÁNYOK! Mondom, hogy tűnj innen!- kiabált egyszerre velünk és egy évfolyamtárssal, mert ők is ugyan oda akartak menni mint mi. Odasiettem hozzá segíteni, hogy felfogják a helyzetet, addigra Anették is megérkeztek. Elfoglaltam az egyik ágyat, majd a többit Kitti és Anett. Úgy látszik Dzseninek maradt a pótágy. Elkezdtek kipakolni a cuccaimat, mikor Anették elmentek az ágyért, én meg ott maradtam Dzseniferrel. Nem tudom mi volt, de ő gondolt egyet és odaszambázott hozzám és egyszer csak...
- Mit akarsz tőlük!?
- Öhm... tessék?
- Ők az én barátaim! Nem a tieid!
- Nyugi már! Lehet mindkettőnké is!
- Te ennyire sötét vagy! Ők-csak-az-én-barátaim!!!- szótagolta el nekem, mint egy hülyének.
- Jó akkor a tiéd. Nekem nem kellenek!- adtam fel. Kitti és Anett végre visszaérkezett és letették a pótágyat. Ez egy kis összecsukhatós volt egy mintás matraccal. Cuki!
- Ez mi?- rökönyödött meg Dzseni.
- Itt fogsz aludni! Kényelmes!
- Én ezen nem alszom!
- De Dzseni, neked hoztuk!
- Nekem biztos nem! Lili! Te alszol itt!
- Nem. Én itt alszom.- mutattam az ágyra és lefeküdtem rá. Láttam az arcán a ráncokat és a szemében az ördögöt. Én meg a képzeletbeli glóriámmal a fejemen behunytam a szemem és alvást imitáltam.
- Lili, nem...adod át...neki?- kérdezte Kitti.
- MI?- döbbentem le.
- Nagyon szeretné azt az ágyat.- pontosított Anett. Én azt hittem ott kapok agyhalált, komolyan.
- Jó tudjátok mit! Tessék!- ragadtam meg az összes cuccom és visszahánytam a bőröndbe.
- Mit csinálsz?- kérdezte ijedten Kitti.
- Kiköltözöm! Szerinted mit csinálok!!?- rivaltam rá.
- Gratulálok az észjárásodnak!- vihogott gonoszul Dzsenifer, amitől eldurrant az agyam és egyenesen az ajtó felé rohantam.
- Ha még egyszer belem kötsz, úgy kivájom a szemed, hogy legközelebb azon aggódhatsz, milyen gyémánt legyen az üvegszemedhez, te kis ribanc!- mentem vissza Dzsenihez, akin állta a tekintetem a gondolatmenetem után.- Ja, és hozzám ne szólj többé!- mondtam ki az utolsó szót és kiviharzottam a szobából. Kiáltozott utánnam az a nyomorék, de én csak az 5 ujjam egyikét mutattam felé. Pontosan. Azt.
Szóval kicuccoltam és az ebédlő mellett a földön ülve nyomogattam a telómat. Próbáltam felhívni anyát vagy apát, de nem mertem. Hisz azért küldtek ide, hogy szocializálódjak, de most a tábor alatt hobónak álltam az én meggondolatlan eszem miatt. Nagyot sóhajtottam és csukott szemmel gondolkodtam, hogy mit tegyek, mikor valaki megszólalt előttem.
- Nini! Hát itt a kantáros csaj!- örvendezett Ádám. Szuper. Már csak ő kellett!
- Nahát! Itt a szajha pecér!- vigyorogtam idegesen.
- Hé! Mivel érdemeltem ezt ki?
- Tudod te azt jól!
- Öhm...Nem! Felvilágosítanál?
- Tényleg nem!? Hát ki haverkodott azzal a csillámos ribanccal egész úton ide?
- Nem haverkodtam vele! Ő jött hozzám flörtölgetni és aztán elhajtottam a francba!!
- Oh..- fogtam föl a helyzetet. Rohadtul beégtem.- Bocsi! Félreértettem...
- Semmi gond, viszont te most campingezni kezdesz vagy mi a fenét csinálsz itt a cuccaiddal?
- Hát...Lehet hazamegyek...
- MI?- rémült meg. Igazából nem csak ő. Nem számítottam ilyen reakcióra.
- Igen... Rohadékok voltak a szobatársaim és mielőtt kikapartam volna azt az agyonfestett szemét annak a rinyának, kiköltöztem és nincs hol laknom. Hurrááá...- húztam el a végét kínosan.
- Hát... eléggé fura kérdés lesz, de...akarsz velünk lakni? Van egy szabad ágyunk és... ha nem zavar, hogy két pasival alszol...?- makogott, miközben a tarkóját simogatta. Tetszett ez a kisfiús zavar.
- Örömmel. Nem fog zavarni a helyzet sem.- mosolyodtam el és picit elnevettem magam a végén. Ádámnak rögtön felcsillant a szeme, mire felsegített és az egyik csomagommal a kezében megindult az ő lakásuk felé. Olyan aranyos volt, hogy amig el nem érkezett a vacsora, csak vigyorogni tudtam. Viszont a vacsi idején a szobatársaimmal mosolyogtam pimaszul, mert mikor megtudta Dzsenifer és a csatlósai, hogy én Ádámmal és Szabolccsal (ő a faiparos szobatársam) fogok lakni, akkor olyan dühös volt, hogy neki ment egy másik srácnak, akinél be akart vágóndi. Viszont én csak a legendás ujjacskámat a levegőbe emelve reagáltam le neki a helyzetemet vigyorogva. Kapja be tövig! Muhaha. Méghogy nem jó a káröröm! Édes a bosszú!

(Bocsi, hogy ilyen rövid, viszont a legközelebbit megpróbálom hosszabra csinálni! Legyen további szép napotok!♡)