Egy gimis napló -KEZDET

Mindent értek

OH MY FUCKING GOOOOOD!!!! El se hiszed naplócskám, mi történt velem ma! Mondjuk, minden történhet ma, hisz szülinapom van, de ez.... jesszus! Hol is kezdjem...

Ma borzasztó boldogan keltem, hisz 15 lettem. Anya és Feri mindig meglepnek valamivel ilyenkor és ez ma sem maradt el. Ma a Fall Out Boy féle Gostbusters ébresztett (holott nem én állítottam be) és így tök Halloween feelingje lett. Kinyomom az ébresztőm és rengeteg rózsaszín és fekete pókos lufi díszelgett az ágyamra kötve, ahol az egyik egy ezüst ,,Happy 15th Birthday" lufi volt. Olyan volt, mintha még mindig álmodnék. Nekem ezen a napon van egy szokásom, mikor is a szekrényből előveszem az ezeréves szülinapos koronámat, ami fekete, csillogós és olyan betütípussal van megcsinálva, hogy tisztára az alkalomhoz illik. Szóval előkotortam és már abban ettem a pókos linzert és az agy rántottámat (természetesen úgy volt megcsinálva, nem abból készült). Az öltözékem Rockos volt (farmer, fekete együttes póló és rengeteg karkötő), gyönyörü szőke hajam frissen mosott és dús, sminkem szolid, de Punkos, bakancs, meleg piros kockás pulcsi bőrkabáttal, és az elmaradhatatlan #márker táska.
A vonaton űlve elindítottam rajta Katy Perry Birthday című számát és vártam, hogy Ármin felszáljon. Titkon legbelül reménykedtem, hogy kapni fogok ajándékot tőle, és nem is kellett csalódnom benne.
- Szia! Boldog Születésnapot Vámpírka!- köszönt és átnyújtott egy vérpiros rózsát.
- Úristen, de gyönyörű!- nyúltam az ajándékom felé óvatosan, majd ösztönösen megszagoltam. A vonatút remekül telt. Beszélgettünk, megkértezte minek hordom a koronát, mire számítok ajándékok terén... Szóval mindenről.
A suliba érve Árminnal egymás mellet lépkedtünk, majd mikor felértünk az emeletünkre, nekem jött Dzsenifer, de úgy, hogy majdnem hátraesgem.
- Hah! Elállod az utat, te szerencsétlen!- mordúlt rám, majd Ármin felé nézve, egy vinnyogós ,,Szia" és szemrebegtetés után elsétált.
- Ez a csaj ilyesztő és rámenős- fintorgott Ármin.
- Egyet értek!- bólintottam, majd benyitottam a terembe. Ahogy beléptem, mindenhol lufi és konfetti szanaszét a padlón.
- Boldog Szülinapooooot!- kiáltotta minenki egyszerre. A lélegzetem is elállt, amit láttam.
- Jesszus! Ez... Ezt... Mind miattam csináltátok?!- dadogtam.
- Még szép! Eddig mindenkivel kedves voltál és önzetlen! És persze ezt már régen viszonozni akartuk.- felelte Fanni, az egyik lány osztálytársam.
- Jaja!- helyeselt Lili.- És még ajándékot is hoztunk!- emelte fel a szatyrot, amit ő hozott. A többiek is sorra adták oda, míg engem a sírógörcs kerülgetett. Annyira meghatódtam, hogy alig láttam ki a fejemből a könnyeim miatt.
- Úr isten csajok! Ez hihetetlen!- hálálkodtam
- Nyugi csajszi, a végén lemosod a sminked! Sőt rontasz az imidzsednek- ölelt át szorosan Lili. A hátam mögött halottam hogy nyílik az ajtó, mire odakaptam a fejem. Ádám volt az, szintén szatyorral.
- Na! Hol az ünnepelt!- nézet körbe, majd megállapodott a tekintete rajtam.- Hello Avril! Nem láttad Bettet? Kb. úgy néz ki mint te!- viccelődött a kinézetemmel. Tény, hogy a szőke hajam miatt nézek ki Avril Lavigne-nek, de azért van különbség köztük! Csak egy kicsi!
- Ne mááár!- nevettem el magam.
- Ez tényleg igaz! Hallottam énekelni!- hejeselt Ármin.- És gitározni!
Mindenki hüledezni és kérdezősködni kezdett. Én meg csak gyílkos pillantásokat vetettem rá, mert ez eddig titok volt. Hogy miért? Mert nem akarom, hogy mindenki rajtam lógjon majd, már eleve van három utálóm, akik ezzel fognak majd kinyírni! Szerintem. Na mindegy.
Az ajándékok nagyon jók és aranyosak lettek. Valaki egy Rock'n'Roll Girl pólot adott, aminek ronyos fazona volt. És még kaptam egy Cool emoji párnát. A tanárok meg azzal kedveskedtek, hogy nem szidtak le, amiért kupis a terem és nem feleltetett senkit (mondjuk ezt én kértem). Uzolsó előtti óránk ofő volt, már mindenki hulla volt addigra (töri és matek doga, meg Angol Tz) szóval ez megváltásként érte az osztályt, viszont egy dolog piszkálta a gondolataimat. Ugyan is a 3. óra után Lili és Ármin leléptek és az volt a kifogásuk, hogy el kell menniük valami űber fontos dologért. Oké, de miért?
- Gyerekek, figyeljetek rám!- ébresztett fel az ofő.- Figyelem! A mai Halloween partyról kell beszélnünk!- kiáltotta, mire mindenki elhalkult és csillogó szemekkel nézett rá. Engem meg akkor csapott meg a felismerés szele. Akkor azért mentek el Liliék! Ja, amúgy még nem említettem naplócskám, hogy a sulink szervez egy ilyen bulit, ahol be kell öltözni annak, aminek szeretnél. Én egy punk barbira gondoltam, mikor beugrott Avril a What the Hall klipben használt ejtett vállú, rövidgatya, fekete harisnya és bakancs kombója, szóval az leszek. Már a hajfestéket is megrendeltem egy hete a netről, igy már csak az 5 órát kell megvárnom. De akkor még nem tudtam, mi fog történni ezek után.

Suliból hazaérve az ajtó előtt egy rózsaszín boritékot találtam. Kíváncsian nyitottam ki a szobámban a titokzatos levelet, mivel semmi nem volt rajta, csak a nevem. A borítékban csupán egy levél volt. Érdeklődve hajtottam szét a papírt, amin egy vers volt:

Csillogó hajad alatt Ragyog két szemed
Bár tudnám, hogy mondjam el Néked
Álmom valóra vált volna tán
Ha szemedbe mondtam volna már.
De inkább gyere át Ide hozzám
Így tudom, te leszel az én rózsám
Nevem rejtve maradán
De a kulcs benne akad ám

Verset olvasva az agyamban lévő fogaskerekek kattogni és fürgén dolgozni kezdtek, miközben a ruhámat vettem fel. Láttam hogy néhány betű kiemelkedett benne, de RNÁMI jött ki. Az úgy meg értelmetlen. De mikor a hajfestékemet akartam volna felkenni, hirtelen megvilágosodtam. A betűk nem sorrendben kell olvasni! És akkor kijött a név. Azonnal a bakancsom után kaptam. Bevágtam a sminkcuccaimat és a hajfestékemet egy rongyos farmertáskába és már rohantam is ki az ajtón. Istenem, tudtam hogy utoljára lépek ki így a lakásunk ajtaján, mert aki következőleg fog oda belépni, az nem a mostani énem lesz. Tudtam hogy itt sorsforduló pillanatok fognak történni az életemben, ezért úgy futottam ahogy csak tudtam. A buszmegállóban álva a teleponomon pögyögtem, majd tárcsáztam, aki pár csörgésre felvette.
- Hali, mizu?- szólt bele lazán.
- Lili, pár perc múlva ott vagyok nálad.- és leraktam. Nem vártam meg a válaszát, mert a busz már megérkezett és a bérletemet felmutatva leültem egy ülésre. Az út 10 perc volt, amíg odaérek. Elővettem a futtába begyűrt levelemet a táskámból és úgy ezerszer átolvastam. Semmi kétség, ő volt az. Minden jel rá mutat. A busz megállt én meg lélekszakadva rohantam Lili házához. Ott becsöngettem az ajtón, mre hirtelen berántott valaki a házba, ahol korom sötét volt. Csodálkozva néztem körül, majd hirtelen felvillantak a lámpák és az osztálytársaimmal találtam szembe magam.
- Isten éltessen Punk hercegnő!- kiáltották, mire egy halom konfetti került a képembe.
- Jézusom csajok!- kaptam sokkot a meglepetéstől.- Ez tényleg nem kellett volna Lili, hisz már a suliba felköszöntötetek így!- mosologtam kedvesen.
- De nem én csináltam ezt az egészet!- nevetet fel.
- Mi?!- hervadt le a mosolyom.- Akkor ki?
Lili bólintott egyett a hátam mögé, mire valaki átkarolt. Rémülten ugrottam ki az öleléséből, de mikor megláttam ki az, szorosan megöleltem.
- Többet ilyet ne csinálj Ármin! A frászt hoztad rám!- öleltem ár szorosan.
- Boldog születésnapot! Hogy tetszett a másik ajándékom?- nézett mélyen a szemembe.
- Honan tudtad, hogy itt leszek?- vettem elő a levelét.
- Mert mindig mindent Lilinek mondasz el elsőként, így hónapokkal ezelött leszerveztem ide a meglepetést.
- Jézusom! Akkor... az a sok titkolózás és... ezért voltatok minig egymásnál! Hogy ezt megcsináljátok!?- néztem hátra Lilire. Ő csak egy megvető pillantással ajándékozott meg, amiért nem bíztam benne.
- Miért csináltad mindezt!?- néztem rá meghatódva.
- Mert szeretlek.- mondta a szemembe. Csak úgy! Lazán! Én sokadik sokkot kapva áltam elötte, majd ismét a nyakába ugrottam.
- Én is!- suttogtam a fülébe. Ármin eltolt magától, majd a hajamat végigsimítva megcsókolt. Hirtelen bizseregni kezdett a hasam, a mosolyom füligért és a lányok sikongatva örültek nekünk.
- Betti!- mondta, mikor elszakadt egymástól a szánk.- Tudod milyen érdekes párost hoztunk össze?
- Nem, milyet?- érdeklődtem nevetve.
- A világ legérdekesebbét. Avril Lavigne és Patick Stump!- felelte, majd hirtelen a semmiből egy kalapot vett elő, amit a fejére rakott. Én meg mókázva elővettem a táskámból a szemüveget és az orrára raktam. A hülyülésünkben elfeledkeztünk a többiekről, csak akkor szakadtunk el egymástól, mikor Lili ordibálva telefonált Ádámnak, hogy összejöttünk. Ezek után bementünk mind, lili szobájába és elkezdtünk készülődni. Uh... olyan fura ezt kimondani. Én és Ármin. Ármin és Én. Betmin és Árti. Ez olyan mókás!

Miután mindenki beöltözött a saját karakterének (Lili Backy Gnek öltözött) elindultunk a suliba. Az utcán olyan hangzavart csaptunk, hogy egy csomóan megbámultak. Engem mondjuk egyeltalán nem érdekel, hisz egy dolog érdekel. Ármin. Aki egész idő alatt a kezemet fogta és néha poénkodva egymással nagyokat felnevettünk. Istenem, ilyen boldog még életemben nem voltam. Sőt, ilyen szerelmes még soha. Mondjuk ez addig tatott, amíg meg nem érkeztünk a buliba...

(Folytatás következik)