Egy gimis napló -KEZDET

Sport

Naplócskám! Te jó ég, egy csomó minderről lemaradtál! Annyi mindent kell mesélnem! Tökre fel vagyok csigázva!

Az őszi szünetem eléggé...hogy is mondjam...borús? Igen! Szóval borúsan kezdődött. Alig csináltam valamit. Olvastam, gitároztam, aludtam, verset tanultam (egy idióta az a tanár aki leckét/tanulást/verset ad fel). Ennyi! És így telt az első két napom. Anyu ezt nem nézte jó szemmel, ezért rám parancsolt, hogy „csináljak valami hasznosat”. Oké, csak nem volt semmi elérhető program. Lili elutazott a nagyszüleihez, Ádám meg valami csajt keres a Facebookon egész szünetben, Ármin meg... nem hiszem... azt sem tudom él-e vagy hal-e! Az utolsó sulis nap óta nem tudok semmit! Szomorúan lehuppantam az ágyamra és csak ábrándoztam. Majd ez átment gondolkodásba. Mit csinál egy mai fiatal, ha nem tud mit csinálni? Kiteszi valamelyik közösségi oldalán! Elő is vettem a telefonomat és megnyitottam rajta a snapchatat, fotó a fellógatott lábamról, filter, szöveg („úgy uncsizooom? Valami ötlet? Sport? Film? Játék?”), matrica, bitmoji és kész. Kiraktam napomba, mert ott több ember láthatja és esetleg válaszolnak is rá. Eltelt 1 perc. 5 perc. 10. 15. Semmi. Persze, mindenkinek jobb dolga van, minthogy snapekre válaszoljon! Na mindegy. Előveszem Gibzit és pengetni kezdem az egyik Longshot számot. Pár perc elteltével azon kapom magam, hogy valami tök mást játszom, majd hirtelen pittyeg a telóm és felvillan a képernyő. Ármin is trying... Na, jól van! Mit ajánl nekem? Kíváncsian megnyitom az alkalmazás és várom, hogy betőltödjön az üzenet:

Ő: „Gördeszka vagy roller?”
Hm... nem is rossz!
Én: „Melyiket ajánlod inkább? :)”
Ő: „ Deszkát! Az jobban illik hozzád ;) B)
Ahw....
Én: „Jó, csak nincs deszkám sajnos...”
Ő: „ Nekem van pár. Ha akarod... elmehetünk... akár...”

Az arcomra egy letörölhetetlen vigyor került, ami nagyon idegesített.
Én: „ Persze, miért ne! Mikor talizzunk?”
Hevesen zakatolni kezdett a szívem, mint egy légkalapács

Ő: „ Fél óra múlva az ajtó elött”
Én: „ Oki. Ott leszek”

Úr isten. A szívem a torkomban, az arcomon levakarhatatlan vigyor és az eszem az egekben. Gyorsan a szekrényemhez pattantam és turkálni kezdtem a cuccaim között. Farmer, öhm... fekete Green day póló, vastag flanel, kapucnis kockás kardigán és farmerdzseki. Hajamat gyorsan kifésülöm és felkötöm. Szép napokat is megélt rongyos bőrtáskába pakolok egy kis rágcsát meg vizet, majd felrángatom a régi conversemet. Annak már úgyis mindegy.
- Hova-hova kisasszony?- bukkant fel az előszobában anya, aki eddig a tv-t nézte nagyban.
- Elugrok a barátaimmal valahova. Nyugi, nem lesz gond! 6ra itthon leszek!
- Rendben! Üdvözlöm Ármint!
- Tessék?- torpantam meg hirtelen.
- Ő is veletek megy, ugye?
- Ja, persze-persze!- nyugodtam meg és kiléptem az ajtón. Lefutottam a lépcsőn és mielőtt kiléptem volna az ajtón vettem egy nagy levegőt és kiléptem a novemberi hidegbe.
- Szia!- köszöntem Árminnak.
- Szia!-felnézett a járdáról és rám mosolygott. Barátian megöleltem és végig néztem rajta. Majdnem egy hónapja nem találkoztunk, ezért tökre ledöbbentem és persze a suliban látva ezek nem tűntek fel.
- Te gyúrtál?
- Hát, igen. Kb. egy hónapja csinálom.- vonta meg a vállát lazán. Bennem viszont ez egy hatalmas görcs lett a gyomromban.- Viszont te is változtál! Szép lett a hajad.- simított végig rajta. Ja, tegnap voltam fodrásznál. Vágattam egy kicsit (váll középig ér) és pár rejtett szőke tincset bordóra festettem.
- Köszi!- zavaromban a fülem mögé simítottam pár tincset.- Na, akkor melyik az enyém?
- Hát, öhm...nemtom. Amelyiket választod!- dadogott, majd átvettem mindkettőt, hogy megnézzem, mi van a hátulján. Halljátok! Én azt hittem ott halok meg totál fangörcsben! Két Green day-est tartottam a kezemben, egy Billie Joe Amstrong-osat és egy Mike Dirnt-eset, amik az !UNO¡ és a !DOS¡ albumról lett mintázva.
- Te jóságos ég!- a vigyoromat felváltotta a döbbenet és a csodálat. Ármin mondjuk a reakciómra elnevette magát.
- Honnan a pitvarból szerezted meg őket?!- öleltem magamhoz a gyönyörűségeket. Az sem érdekelt, hogy az egyik pár perccel ezelőtt Ármin lába alatt volt.
- Egyik nyáron kinn voltunk Amerikában és egy Rock’n’Roll bolt kirakatában láttam meg mind a 4 darabot...
- Akkor neked még megvan a !TRÉ¡ és a !QUATRO¡?!?- kaptam agyhalált elötte.
- Igen.- villantott egy mosolyt, amitől majdnem elájultam. Úgy éreztem magam, mintha egy BVB koncerten Andy Biersack csinálta volna ezt. Hah... még most is érzem a hatását, ahogy írom ezeket.
- Amúgy én szerintem Billiet választom!- adtam vissza Mike-ot.
- Rendben, akkor mennyünk a parka!- bólintott az indulás irányába.

Naplócskám... életem legeslegjobb délutánja indult akkor. Egy csomót beszélgettünk mindenféléről. Mit csinál mostanság suli után... Milyenek a próbák... stb. És most döbbentem rá, hogy én mennyire egy idióta voltam, hogy így eldobtam magamtól.
- Nos, megpróbálsz ráállni?- kezdte, miután lerakta a deszkáját a földre.
- Először fektessük le az alapokat.- tettem csípőre az egyik kezem.
- Rendben.- állt rá fellábbal a deszkára. Elkezdett mutogatni, hogy a lábat hova rakjuk, hogyan fordulunk és hogyan állunk meg, majd be is mutatta egy kis páváskodás mellet, amit a trükkök alatt értek.
- Azta! Akkor vágjunk bele!- álltam rá, majd hirtelen kigurult alólam és én meg a földön landoltam.
- Jól vagy?- gurult oda hozzám, majd felsegített két nevetés között.
- Haha, örülök, hogy a privát kabaréd lehetek Mr. Profin tudok deszkázni!- puffogtam és leporoltam magamról a port. Újra nekivágtam, most már sikerrel, de mikor megpróbáltam meghajtani magam, majdnem elestem megint.
- Na várj! Állj rá én meg leszek, aki hajt.- foga meg a kezemet szorosan és húzni kezdett. A szívem ismét hevesen verni kezdett, de nem foglalkozhattam sokáig vele, mert mire ráálltam Ármin már húzni kezdtet. Úgy éreztem, hogy az idő lelassul és csak mi vagyunk. Ketten. Egyedül. Hirtelen egy kis buckában megállt a deszka, én meg Árminra estem. Mindketten hatalmas nevetésben törtünk ki.
- Na jó, inkább pihenjünk egy kicsit!- helyezkedtem el mellette a fűben.
- Rendben. Egyébként akartam kérdezni, hogy mi van Lilivel?
- Miért?-döbbentem le a kérdésén
- Eléggé furán viselkedik. Vagy csak én látom így?
- Nem.- mosolyodtam el a fiús zavarától.-Csak tetszik neki egy srác, de ő észre se veszi Lilit.
- Oh értem.
- Én sajnálom Lilit. Úgy szeretne egy barátot, de sosem sikerül neki.
- Nem volt még barátja?- döbbent le.
- Nem, nemvolt...
- Neked volt általánosban?- kérdezte. Engem totál meglepett.
- Neem... Vagyis tudod, ott volt Janó, de ő sosem volt az az igazi pasi.
- Várj! Akkor neked az első csókod velem volt?-nézett rám döbbenten
- Tulajdonképpen...
- Hű...
- De azért... én... örülök, hogy te voltál az első csókom.- mosolyogtam rá.
- Na várj!- törte meg a hosszu csendet, és kíváncsian rám nézett.- Nekem van egy 8.-os unokatesóm, aki lány és a barátnőjével folyton arról beszélnek, hogy hogyan képzelik el az első csókjukat. Veled meg Lilivel volt ilyen?
- Igen, volt!- nevettem fel.- Minden lány arról álmodozik, hogy milyen lesz neki az első csókja és kivel. Úgy, ahogy én is!
- Komoly? Te hogy képzelted el?
- Tényleg kíváncsi vagy rá?
- Hát...ja, igen!
- Hát jó!- vontam meg a vállam- Igazából én mindig is egy koncerten képzeltem el. Ott állok egy Black Veil Brides koncerten és Andy Biersack lehajol hozzám a koncerten és a Rebel Love song utolsó sorait a szemembe nézve énekeli el, majd amint befejezi odasúgja nekem, hogy ,,szeretlek Bett”, majd végig simít az arcomon, majd megcsókol.- meséltem el az én fantázia szüleményemet.
- Andy Biersack? Miért pont ő?- nézet furán.
- Nem tudom... Régen nagyon oda voltam érte.- tártam szét a karom.- Na most megpróbálok újra deszkázni!

Annyira jó volt ez a délután! Feldobta a szünetem! És annyi mindenről beszélgettünk és már tudok valamennyire deszkázni! A pihenő után sokkal jobban ment, mint először. Már csak a kanyarodást kell gyakorolnom. És annyira kedves és segítőkész volt... mennyire hülye voltam, hogy kidobtam azt a srácot, akibe szerelmes vagyok...