Egy gimis napló -KEZDET

Váratlan fordulat

Te jó ég! Segitség!!! Valakinek van időgépe?? Nagy szükségem lenne rá...

  A mai nap úgy telt, mint a többi. Bemegyek Árminnal, lógok a barátaimmal, alszunk az órán, de miután vége lett a sulinak, a jól bevált rutinunk már nem a negszokott volt.
  Ármin éppen egy általános iskolai storyt mesélt egy osztálytársáról, amikor kézenfogva a kapun kilépve a barátaink felé igyekeztünk. Ádámék teljesen fel voltak dobódva a péntek miatt, emiatt már egy jó csoportos mozizást tervezgettek.
 - Hé! Beeett!!! Föld hívja Bettet!!- ordibált nekem Ádám, miközben a kezét lengette az orrom elött.
 - Jaj, bocsi! Miről volt szó?- pislogtam zavartan.
 - Te mit csinálsz ennyire elmerülten?- dugta a fejét a telefonom képernyője elé.
 - Ja! Csak Zsani barátnőmmel dumálok. Ő egy volt osztálytársam- legyintettem. Hát, igen. Zsanett a legjobb barim volt általánosban, de sajnos július óta nem beszéltünk, de most... Annyira fura volt, amikor ma reggel rámírt. Visszajöttek az emlékek. A közös múltunk képei.
 
ZS.A.N.I.: Amúgy Betti, beszélnem kell veled.
B.E.T.T.I.: Bocsi, most mennem kell. A barátommal meg az osztálytársaimmal moziba megyünk. Bye!
Z.S.A.N.I.: Mi??? Neked barátod van??? BETTI?!? PLS VEDD ÉSZRE!!!!

És ennyi volt, amit utoljára láttam, mie...Nem! nincs spoiler! Folytassuk...
  Eltettem a telefonomat a táskám méllyére és próbáltam figyelni a beszélgetésre, mert most választottunk filmet. Mikor egy jó véres horror részletein röhögtek, valaki bökdösni kezdett oldalt.
 - Hm? Mi van?- néztem Lilire érdeklődve.
 - Az a srác téged figyel!- jelzett a fejével a hátam mögé. Óvatosan hátraneztem, majd megláttam... Baszki. Az exem. Hogy az a...
 - Jézusom...- rántottam vissza hirtelen a fejem, majd az arcomba temettem az arcom.
 - Ki az? Ismered?- kapkodta a fejér köztem és közte.
 - Mi van lányok?- kérdezte aggódoan Ármin.
 - Bettit nézi az a srác és nagy valószínüséggel ismeri is.- nézett rám karbatett kézzel Lili. Mindenki rám nézett, és várták a választ.
 - És honnan?- kérdezte idegesen Ármin.
 - Figyi mindent elmondok, mindenkinek, csak azonnal tünjünk el INNEN!!!- megragadtam a kezét és a többiekkel futni kezdtünk a buszbegálló felé, holott még kb. 30 percet várni kellett.
 - Na, mondjad mááár!- faggatott Lili.
- Na jó...- és helyetfoglaltam a megállónak az egyik ülőhelyén- Ő az exem. Vagy is... csak nekem. Asszem. Nem jártunk meg semmi, de nagyon tetszett régen. Még 8. környégén egy csomót beszélgettünk, majd feltett egy kérdést, amiben megkérdezte, hogy ,,Hova tart most a kapcsolatunk?''. Ezen nagyon kiakadtam, mert nekünk sosem volt ilyen. Ebből késöbb egy kissebb vita lett. Majd egyik nap személyesen is folytatódott Zsanett társaságában, mikor a fejéhez vágtam azt, hogy ,,Ne viselkedj így velem! Hisz nem a barátnőd vagyok!''. Ekkor feltette a nagy kérdést...hogy leszek-e a barátnője- sütöttem le a szemem.
 - Te jó ég! És mit mondtál neki?- rémült meg Lili.
 - Nemet. Annak ellenére, hogy totál belé voltam esve. Én tudtam, hogy ebből semmi nem lesz a jövőben. Sajnos ez neki ebben a formában nem jutott el az agyáig, így a nyáron egy csomószor zaklatott. Ezt hosszasan ecsetelte is Zsanett, hogy mi...
- De mi köze van ehez Zsanettnek?- vágott a szavamba Ádám.
 - Ő a huga.- válaszoltam a szememet forgatva.
 - Amúgy miért nem meséltél sosem nekünk erről a lányról?- ült le mellém Ármin gonterhelten. Szerintem rosszúl érintette az "ex" téma.
 - Mert az utolsó hónapjainkban, amíg még beszélgettünk, néhányszor a bátyja pártját erősítette, ez meg nekem nagyon rosszul esett, így egy idő után magányosan maradtam a gondolataimmal. Meg persze az idióta gyökérrel.
 - Végül mi lett a vége?- érdeklődött Ádám.
 - Hát, mikor hogy...- vontam meg a vállam- Van úgy, hogy egy csomó ideíg békén hagy, én meg naív elhiszem ezt, majd rámír és folytatja. Mint most... Az utolsó üzenete a szülinapom elött pár nappal volt és akkor is a sablon szöveget írta egyfolytába, meg blablabla...
 - És!?- kérdezték mindanyian feszülten. Kicsit meg is ilyedtem.
 - Hát megmondtam neki, hogy mostmár áljon le mert halálosan nincs kedvem ezzel foglalkozni tovább, hiszen a nyáron megmondtam neki, hogy nem akarok a baratnője lenni és amúgy is, nekem már rég más tetszik.- fejeztem be a storyt és Ármin szép barna szemeibe néztem. Mosolygott. De úgy, hogy az a mosoly mindent elmondott, amit kell. Büszke rám, hogy ilyen a baratnője. Boldog volt. Szerelmes. Én meg ezt viszonoztam egy szoros öleléssen. Szeretem őt, mindennél és mindenkinél jobban. Bármit megtennék érte. Bárhol és bármikor.
 - Mit szólt ő ehez?- furta a tekintetét az enyémbe.
 - Nemtudom. Letiltottam.- vigyorodtam el gonoszul, mire Ármin felnevetett, majd megcsókolt.
  A moziban két felé váltunk. Egyik csapat jegyet, és a másik nasit vett. Én az elemózsia gyűjtők között áltam. Az elemek beszerzése nem volt hosszú folyamat, így hamar a moziterem felé vettük az irányt, ahol a film reklám része elindult.

Hazaérve Árminnal felmentünk a lakásba dumálni egy kicsit még. Anya és Feri még dolgoztak, így nem voltak otthon. Lepihentünk a szobám különböző részein, miközben kajár rendeltünk. A szobámban a fim érdekes részeit elevenitettük fel, mikor is csörrent a kaputelefon. Odamentem és beleszoltam.
 - Haló?
 - Szia! Janó vagyok.- szólt bele az exem. Olyan mint egy tetü! Ha felbukkan, nehéz megszabadulni tőle.
 - Ki az?- kérdezte a szobámban érdeklődő Ármin.
 - Öhm... a pizza! Le megyek érte.
 - Majd megyek én.- indult meg az ajtó irányába.
 - Ne, nem kell. Úgy is ismerem én a pizza futit. Mindig szoktam neki adni plusz borravalót.- simogattam meg a karját biztatóan, majd kilémptem az ajtón. Olyan dühös voltam amitatt, hogy itt van ez a gyökér. Majdnem egy fegyberrel mentem le hozzá!
 - Mi a szart keresel itt Janó?- mondtam egyenesen neki köszönés nélkül.
 - Ó, szia!- mosolygott barátságosan, mintha nem most rivaltam volna rá.
 - Kérdeztem valamit. Illik rá válaszolni.- szórtam szikrákat a szememből.
 - Csak látni akartalak.- vonta meg a vállát.
 - Megvolt, most pedig tünés innen!
 - Mi bajod van? Hat nem örülsz Janó barátodnak?- olyan édesen vigyorgott, hogy majdnem lehánytam. Habár... megérdemelte volna.
 - Az elmúlt percekből azt szürted le, hogy repesek miattad?- vontam fel a szemöldököm.
 - Hááát... én azt hittem örülni fogsz nekem.
 - Tényleg, bocsánat, örülnöm kéne a LETÍLTOTT exemnek, hogy kukkol suli után, majd megjelenik az ajtóban. Tényleg, én vagyok mégis a geciputtony és nem te.- rivaltam rá, jól megnyomva benne a lényeget, heves gesztikulálás közepette. Hirtelen kinyílt az ajtó és Ármin ált meg mellettem.
 - Helló! Derekas Ármin. Bettina fiúja.- fogott kezet Janóval.
 - Csá! Asztalos János. Bettina volt barátja.- felelte.
 - Tényleg? Akkor te vagy az a fazon, akinek szét kell rugnom a formás kis seggét!- kezdte az exem elleni védelmet Ármin. Aranyos...♡
 - Nyugi, haver nem tudtam, hogy barátja van.- emelte fel a kezét védelmezően- sok szerencselét a ribanckádhoz- hátrált pár lépést gonoszúl nevetve, mire lendült egyett Ármin keze és szép ívesen csattant a tarkóján. Ennek következtében előrebukott és az orra az ajtó elötti lépcső korlátján loccsant szét. Az arcát és az orrát fájlalva egyenesedett fel és vérrel beterített képével dühösen nézett ránk.
 - Jól van. Ezt még visszakapod te szemét. És nézd végig, ahogy Betti az enyém lesz!- és elviharzott. Mi akkora nevetésben törtünk ki egymás ölelésében, hogy a könnyünk is kicsordult.
 - Helló!- szólalt meg valaki melletttünk- Hoztam egy pizzát Kerék Bettinek- mosolygott rám.
 - Szia, Sunyi! Itt a pénz. Köszi szépen!- köszöntem meg neki és lepacsiztunk. Ármin kuncogva végig nézte. Én meg mosolyogva megindultam az ajtózár billentyűzete felé, de nem engedett be minket. Sokadik próbálkozás után sem. Így hát a finom pizzát az ajtó elött ettük meg, amíg Feri haza nem ért.

Szóval Naplócskám, nem tudom mit csináljak. Ez a nyomorék ezek után is keseríteni fogja az életem. Kéne egy időgép, hogy a múltban ne álljak vele szóba, majd barátkozzak össze vele. Nem tudom mi lesz ezek után...

Asztalos János