Autumn Rain » Yoongi ff. ✓ ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

Harmadik Fejezet ♪

-Mit is mondtál mi volt a neve? -kérdezte Eun Ji szórakozottan. Végül úgy döntöttem elmegyek a meghallgatásra.

A tükör előtt üldögéltem és próbáltam valami elfogadható külsőt varázsolni magamra, de végül is csak egy copfba fogtam a hajamat. Még a sminkkel se törődtem. Nem hinném, hogy engem választanak, úgy hallottam, hogy az ilyen meghallgatásokon általában több százan próbálkoznak bekerülni én pedig pont nem vagyok az a magabiztos típus aki bárkit is elvarázsolna.

-Hát... nem emlékszem pontosan a nevére. -megvontam a vállam. -Azt hiszem Park...

-Ügyes vagy. - forgatta a szemét a barátnőm. - Ez az egyik leggyakoribb vezetéknév. Ha nem remélik én is Park Eun Ji vagyok és... - itt hosszasan kifújta a levegőt, talán magát próbálta lenyugtatni. - ...legalább a cég nevére emlékszel?

Ezt legalább biztosan tudtam mert nálam volt a kis kártya amit még a zsebembe gyűrtem.

-Big Hit? - olvastam fel a nevet a papírról. Nem igazán ismertem őket. Igazából egyetlen vállalatot se ismertem. 20 évig azzal voltam elfoglalva, hogy vagy matekot magoltam, vagy Billy-vel gyakoroltam titokban. Úgy tűnt Eun Ji se nagyon tudta miről van szó, de azért helyeslően bólintott.

-Jól van. Én szurkolok neked.

-Izé, köszönöm - rápillantottam az órámra és megdöbbenve szembesültem a ténnyel, hogy egészen egy órát maceráltam a hajamat meg a nem létező sminkemet és jobb lenne, ha indulnék már ha nem akarom késve kezdeni a nem létező karrieremet.

Gyorsan felkaptam a piros kabátomat és kiszaladtam az utcára, hogy fogjak egy taxit. Szerencsémre a kocsi is gyorsan felkapott és még a helyszínt és megtaláltuk, így legalább fél órával a meghallgatás előtt érkeztem.

Amikor odaértem a legtöbb lány egy szobában tömörült és tánc gyakorlatokat mutatott be, vagy a hangját melegítette a bemutatóra.

Akkor esett le, hogy Billy pedig otthon maradt, így még esélytelenebb lesz, hogy én itt bármit is alkossak.

Leültem egy szabad székre, minél távolabb a többi fiatal lánytól, mertem állítani, hogy 17 éves volt a legidősebb csajszi. Kezdtem úgy érezni magam a 20 évemmel mint egy öregasszony.

Épp kezdett elemészteni a depresszió amikor megkocogtatta a vállam egy középkorú nő.
- Szia. Látom még nincs sorszámod. Mit szeretnél előadni?

-Ömm én... -remek, már csak dadogni tudok. - Énekelni szeretnék. Egy saját dalt.

-Rendben, szóval énekes. Tied a 486. sorszám. Most éppen a 460. számú jelölt van bent, amikor közel érünk a tiedhez akkor majd szólítunk és állj készen. Addig is nyugi. - a nő kedvesen intett és egy újabb depressziósnak tűnő lány felé vette az irányt.

Én ezek után nem bírtam egy helyben tovább ülni ezért, úgy döntöttem, hogy kimegyek a folyosóra ahol néhány automatát láttam, és legalább egy tejeskávét magamba döntök, hogy úgy is nézzek ki mint egy élő ember.

- Nem ajánlom a karamellás macchiatot. - egy fiú állt a falnak dőlve és egy teás üveget szorongatott.

- Akkor vaníliásat iszok. -morogtam magam elé.