Autumn Rain » Yoongi ff. ✓ ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

Ötödik Fejezet ♪

▬▬▬▬▬▬▬▬
D A E H Y U N és M I R A

Mira egy ausztrál nő volt, aki egy véletlen egybeesés (szó szerint egybeesés) során ismerkedett meg férjével. Az üzletember és cége úton voltak az országban, ő pedig felszolgáló volt, és amikor hirtelen meglátta a koreai csoportot, eltöltötte az az érzés, ami mindig is benne volt, csak mélyen bujkálva: a kapzsiság. Így hát az italok felszolgálása közben véletlen beleesett Kang Úr ölébe és a későbbiekben véletlen beleesett az ágyába.

A véletlenek pedig Mira kezére játszottak, és aznap megfogant lányuk, Summer is. Az apja mindig is utálta a lányát, egy törésnek kezelte az életében, az anyjának hát... mindegy volt. Amíg jó módban élhetett csak helyeselt mindenre. De most, hogy Summer közel egy hete eltűnt, és csendben ültek vacsoránál, halk megjegyzéseket tett.

- Khm. Drágám. Nem kellene kezdeni valami ezzel a helyzettel? - a férfi felhorkant, mintha legalábbis az édesanyját szidták volna.

- Milyen helyzettel?

- A lányunkkal? Nem kellene kerestetni vagy esetleg...

Férje itt levágta az evőeszközöket az asztalra. Ezúttal nagyon mérges volt.
- Nem én akartam ezt a gyereket. Évekig csak egy átok volt számomra, próbáltam megértetni vele, hogy mi a megfelelő jövő számára. Soha nem értette meg. Innentől se nem a lányom, se nem a családom tagja. Egyszerűen egy senki számomra
Itt intett egyet, hogy befejezte a témát.

De Mirának ez még nem volt elég. Ugyanis féltette a pozícióját. Mi van, ha őt is elküldik?
- És mi van az előre eltervezett házasságával?

- 10% részvényt veszítek miatta. Ezt még kibírom. Inkább, mint, hogy arra a szajha kislányra pazaroljam az időmet. Zene meg művészetek...nevetséges.

Mira lenézett a drapp szalvétára az ölében. Meg kellett keresnie ezt a lányt. Nem tehette tönkre holmi fruska a tökéletesen felépített életét.

▬▬▬▬▬▬▬▬
S U M M E R

Aznap rettenetesen izgatottan ébredtem. Tulajdonképpen nem is ébredtem, mert az biztos, hogy egy szemhunyásnyit se aludtam. Hajnali 4-kor már dobáltam is a sporttáskámba mindenem, amim volt. A plüssmacim, néhány alsónemű, egy elegánsabb ruha, farmerek, pólók, pizsama. Billy. Mindössze ennyi minden elég volt, ahhoz, hogy elkezdhessek egy új életet, annyi idő után.

Eunji szintén fent volt, mert Hyun hatkor érkezett a seregből, ha minden igaz és barátnőm mindenképp reggelit akart neki készíteni.

- Summer, mindenképp jelentkezz. Írj vagy borítsd fel az életem. ahogy szoktad - a barátnőm megölelt mielőtt kiléptem az ajtaján.

- Hé, ez nem a katonaság, bármikor meglátogathatlak! - csóváltam a fejem értetlenül és a vállamra dobtam a csomagomat.

Még egy utolsót intettem és elindultam a buszmegállóba. Ezúttal úgy döntöttem, hogy a tömegközlekedést választom és a legelső busszal indultam a városközponti Big Hit Entertainment-be.

És milyen jól is tettem, hogy így döntöttem. A megállóban fejhallgatóval a fülében üldögélt a Yomi nevű lány. Elhatároztam, hogy félretéve minden félénkséget, összeszedem a bátorságomat, hátha jóban leszünk.

-Yomi-sshi? - böktem meg a vállát óvatosan. A lány haragosan felém fordult, egy pillanatig azt hittem élve felfal, de aztán megenyhült a tekintete.

- Summer? Ez a neved, igaz? Még egyszer örülök a találkozásnak. Nem gondolod, hogy esetleg nevet változtatsz? Ez nem igazán az a név, amit megjegyeznek az emberek.