Autumn Rain » Yoongi ff. ✓ ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

Huszonharmadik Fejezet ♪

- Láttad, hogyan nézett rám? - Hajnali öt volt. Egy percet se aludtam az éjszaka, holnap pedig zongora vizsgám lesz, amin jelen állapotok szerint leginkább egy zombira fogok hasonlítani. Ellenben Amy - tökéletesen felspannolva pattogott az ágyán és már ötödjére mesélte el, hogy Jin felajánlott neki egy VIP jegyet a koncertre (ugyanazt a jegyet, amit nemrég még a szülei pénzéből megvett, úgy tűnik ezt már elfelejtette). Általában türelmes vagyok vele, de kezdett elszakadni a cérna.

- Amy, láttam. Rettegés volt a szemében.

- Mi? - barátnőm őszinte megrökönyödéssel nézett rám és értetlenül előre dőlt.

- Tökre ráijesztettél - morogtam és elhúztam a számat. - Azzal miért nem dicsekedtél, hogy megpróbáltál ráugrani és mások visszafogtak, te meg elestél a saját lábadban és úgy sérültél meg?

Amy az égnek emelte a tekintetét.

- Sum, te ezt nem értheted. Felhívtam magamra a figyelmét és teljesen véletlen bejött.

- Azt hitte, hogy be fogod perelni és megijedt.

- Belem zúgott - kontrázott a lány, majd amikor válaszolni akartam neki, leintett. - Holnap ugye eljössz velem a koncertre?

- Minek? Nem megyek. Vizsgám lesz.

- De az reggel van - ellenkezett Amy.

- Akkor se megyek. Felejts el - nagyon rossz kedvem volt. A fal felé fordultam és a fejemre húztam a paplanomat, hátha akkor ki tudom szűrni Amy-t is, de a lány továbbra is hajthatatlan volt és bemászott mellém az ágyba.

- Légyszi, csak te értesz koreaiul, légyszi, soha többé nem kérlek meg semmire.

- Nem.

- Summeeeeeer - Amy megpróbálta lehúzni rólam a takarót, majd miután az nem sikerült, rám vetette magát teljes testsúlyával. - Könyörgöm Summer én is jövök neked, csak utoljára segíts ki.

- Nem.

Így van, Summer, csak magabiztosan, úgy válik belőled felnőtt, komoly nő, ha megtanulsz nemet mondani.

Elégedetten konstatáltam, hogy Amy is feladta és visszamászott a saját ágyába.

- Summer - a lány körülbelül tíz perc múlva szólalt meg. Azt hiszem sírt, bár nem tudom csak tetette vagy valódi volt. Mint említettem ő volt a helyi drámakirálynő. - Summer, ez a legnagyobb álmom, én se vagyok bolond, tudom, hogy nincs esélyem nála, de ha már pár percet beszélhetnék velük...

Kezdett ellágyulni a szívem, mar csak egy kegyelemdöfés hiányzott, hogy megadjam magamat.

- Summer, te vagy a legjobb barátnőm - szipogta Amy és kifújta az orrát. Legjobb barátnő. Egyenesen a közepébe célzott.

- Oké, de ez az utolsó - motyogtam legyőzötten.

- Szeretlek! - sipította Amy és tapsikolt egyet.

- Én is - feleltem és elmosolyodtam magamban. Akármit is mondtam, tudtam, hogy úgyis újra és újra beadom majd neki a derekamat.