Autumn Rain » Yoongi ff. ✓ ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

Tizenkilencedik Fejezet ♪

▬▬▬▬▬▬▬▬
S U M M E R

Már felismertem a környéket. Még egy fél óra és ott voltunk. A háznál amit valaha az otthonomnak neveztem.

Sugára pillantottam, aki egyre erősebben fogta  a kormányt.

- Milyenek a szüleid? - kérdezte aztán halkan.

- Apa pénzéhes és csak a vagyona érdekli - kezdtem szomorúan. Vajon arra gondolt, hogy melyikükkel lehet szót érteni? Hát akkor most rá fog jönni, hogy egyikkel se. - Anyám pedig, csak azzal törődik, hogy élete végéig luxusban élhessen.

- Remek - bólintott a fiú és beletaposott a gázba. - Apáddal fogok beszélni.

Nem tudom, hogy jutott eszébe, hogy pont vele, talán otthon se lesz, volt, hogy egy évben csupán háromszor láttam.

Nem sokkal később leparkolta a terepjárót egy hatalmas fehér színű hát előtt. Igen, az én otthonom előtt. A gyomrom liftezett a tökéletes formájúra nyírt sövénytől és a kis angyal szobroktól amik a kert közepén lévő szökőkutat díszítették.

- Summer - Suga, látva az idegességet ami kiült az arcomra, megfogta a kezemet és megszorította. - Most nem vagy egyedül.

Mélyet sóhajtottam, majd kiléptem a kocsiajtón és a biztonsági őrhöz mentem.

- Kang Summer vagyok, engedjen be minket - az öreg úr, nagyon aranyos volt egyébként, sokszor játszottam vele a bújócskát. Még kicsit örült is, hogy látott és természetesen azonnal kinyitotta nekünk a kaput. Suga szorosan mellettem sétálva, némi megvetéssel a tekintetében végigpásztázta  a kertet, majd egy pici fintor jelent meg az arcán.

- Nem csodálom, hogy utálod.

- Az nem kifejezés - ráztam a fejemet. - Gyűlölöm.

Éppen hogy kimondtam ezt a szót, a hatalmas fehér ajtónk elé értünk, én pedig minden erőmet összegyűjtve megnyomtam a csengőt.

- Igen? - ez Anna, a bejárónő hangja volt. Hallottam, ahogy magassarkújával gyorsan tipeg az ajtó felé. - Summer? - nézett rám elképedve amikor meglátott. Sosem kedveltük egymást. Sőt. Anna szinte rajongott anyamért, számomra pedig nem maradt a szeretetből semmi, így csak az odalökött szavak vagy az elfelejtett reggelik éltek az emlékeimben róla.

- Üdv, Anna.

- Azt hittem soha nem jössz haza! - lehet, hogy rosszul hallottam, de mintha némi csalódottság érződött volna a hangján. Talán abban reménykedett, hogy meghaltam.

- Elnézést - vágott közbe Suga türelmetlenül - Itthon van Summer édesapja vagy édesanyja?

Anna a szája elé kapta a kezét amikor meglátta őt. Csak nem felismerte? Kizárt.

- Te vagy a lányom kedvence!

Oké. Felismerte.

- Itthon vannak vagy nincsenek? - ismételtem meg a kérdést türelmetlenül.

- Oh, igen, igen. Mindketten a nappaliban vannak Park úrral - itt megrázkódtam, ő volt az a bizonyos férfi akinek az állítólagos menyasszonya voltam. Egy kicsit közelebb húzódtam Yoongihoz, ő pedig védelmezően átfogta a derekamat. - Nos - folytatta Anna - éppen teához készülnek, ha kívánják csatlakozzanak.

Egy aprót bólintottam, majd követtük a nőt a nappaliba. Azt hiszem csak a nappalink volt akkora mint másnak az egész háza. Hat hatalmas fotel állt körül egy márvány asztalt, amelyet apa még Kínából hozatott.