▬▬▬▬▬▬▬▬
S U M M E R
Kényelmetlenül fordultam oldalra az ágyban, még mindig úgy szorongatva a párnámat, mint egy kislány a plüssmaciját. Az ablakon beszűrődött a lemenő nap piros fénye, így sejtettem, hogy legalább 5 órát aludtam, ami azért nem volt rossz teljesítmény.
Épphogy felültem és kinyújtózkodtam, amikor kopogtattak az ajtómon. Micsoda időzítés.
- Gyere - kiáltottam, tudtam, hogy csak egy valaki lehet az. Szobaszervizt nem rendeltem, így egyetlen lehetőség maradt csak.
Suga résnyire nyitotta az ajtót és óvatosan benézett.
- Summer. Ráérsz most?
- Máris indulni akarsz? - kérdeztem döbbenten. Azt hittem legalább még eszünk előtte vagy várunk egy kicsit amíg beesteledik. Őszintén megmondom, hogy minél közelebb voltunk otthonhoz, annál kevésbé akartam menni, ezért jó lett volna egy kicsit húzni az időt valahogy.
- Még nem, de beszélni szerettem volna veled valamiről - Yoongi halványan elmosolyodott. - 10 perc múlva legyél a recepción.
Sejtettem miről akart velem beszélni. A kiszivárgott videóról. Fogalmam sincs, hogy fogják megoldani azt az ügyet, de reméltem, hogy sikerül és legalább ennyi jó hírrel szolgálhat. Mivel úgy éreztem teljesen felesleges ruhát váltanom, ezért csak fogat mostam, meg kifésültem az alvástól szénakazallá vált hajamat és csiga lassan leballagtam a recepcióhoz.
Suga az egyik fotelben üldögélt keresztbe tett lábakkal, de mihelyst én is leültem volna vele szembe, csak csettintett, hogy álljak fel.
- Sétáljunk.
Lemondóan felsóhajtottam és az ablak felé böktem a mutatóujjammal. Zuhogott az eső, nem tudom, hova szeretett volna sétálni, de én vele ellentétben inkább maradtam volna a melegben.
- Ha privát dolgot szeretnének megbeszélni, ajánlóm a hátsó lépcsőt, oda senki nem megy - szólt közbe a recepciós lány miután látta, hogy percekig szenvedő arckifejezéssel meredünk a másikra. Így hát maradt ez a verzió.
A lány a motel mögötti vaslépcsőkre gondolt, amelyeket éppen, hogy fedte az eresz így hiába húztam be amúgy is rövid lábamat, a tornacipőm orrán rendszeresen koppant az eső, így tutira vettem, hogy be fog ázni. Kicsit feszengve elhelyezkedtem Yoongi mellett. Mindezt tetőzte, hogy a lépcső kicsi volt és szűk így még a számomra biztonságos távolságot se tudtam megtartani, ezért úgy vert a szívem mintha bármelyik percben kiugorhatna a helyéről. Oké, nagyon feszengtem.
- Nos - kezdtem rekedtes hangon miután Yoongi csak az ujjaival babrált és nem volt hajlandó megszólalni, annak ellenére, hogy ő kérte, hogy sétáljunk. - A videóról van szó, igaz?
A fiú egy pillanatra felém fordult és értetlenül meredt rám.
- Milyen vid...Ja! Mondtam, hogy amiatt ne aggódj.
- Oké - motyogtam magam elé. Valahogy sütött belőle az idegesség és ez rám is egyre jobban átragadt. A hajam mögé temettem az arcomat, mert éreztem, hogy kezdek vörösödni. Bárcsak kibökné mit szeretne, mielőtt elájulok.
- A dalról akartam beszélni. Meghallgattad?
Szóval munka. Summer, hogy ez nem jutott eszedbe.
- Igen, fantasztikus volt - biccentettem komolyan. Csak profin. - Csodálatos, hogy így megszemélyesítetted az évszakokat, pont mintha emberek lennének.
Suga lesütötte a szemét, majd csalódottan elhúzta a száját.
- Reméltem, hogy nem kell kimondanom,mert megérted, de ez a dal nem az évszakokról szól.
Mégis, hogy érti, hogy nem évszakok? Már csak egy valamire tudtam gondolni, de nem mertem megkérdezni. Csak tátogtam mint egy hal, de nem jöttek ki a szavak a számon. Megráztam a fejemet, Summer, most az egyszer szedd össze magad.
- And my summer has come - ismételtem halkan a sorokat. Rá se bírtam nézni a fiúra, ezért inkább még jobban az arcomba söpörtem a hajamat és a cipőm orrát kezdtem el bámulni. Igen, most már tuti beázik, az eső még jobban rákezdett mint ahogy eddig. A tipikus őszi eső.
Ekkor egy jéghideg kéz ért az arcomhoz és gyengéden a fülem mögé tűrte a tincseimet, amit eddig gondosan helyezgettem. Suga felé fordultam, aki félrebiccentett fejjel végigsimított az arcomon. Egy kicsit ködös volt a tekintete, azon töprengtem, hogy vajon merre járhat gondolatban.
- Igen - szólalt meg hirtelen váratlanul. Nagyon tompán hallottam csak, de minden erőmmel azon voltam, hogy rá koncentráljak. - Nem tudom miért, hetek óta csak ezen gondolkozom és nagyon igyekeztem, hogy megszabaduljak ettől az érzéstől.
Nagyot nyeltem és elkerekedett szemmel néztem rá. A másik tenyerét a jobb kezemre helyezte. Egész testemben reszkettem, az ezután következő dolgokra pedig szinte alig emlékszem, olyan volt az egész, mintha egy valószínűtlen álomban lennék.
- Én nem akartam - folytatta Suga. - De kedvellek.
- Kedvelsz - ismételtem meg alig hallhatóan. Nem tudtam hova tenni ezt a szót. Ezernyi gondolat kavargott a fejemben. Kedvel mint barát? Kedvel mint munkatárs? Kedvel mint a kedvenc operatőrje aki bajba hozta az egész csapatot vagy kedvel mint...
- Szeretlek - vágott közbe a gondolataimba és egész közel hajolt az arcomhoz, majd mélyen szemembe nézett. Szinte éreztem a forró leheletét az arcomon. - Szükségem van rád. Ezért segíteni fogok neked, bármibe kerüljön is. Szeretlek. Elhoztad a nyarat az életembe, és én nem engedem, hogy elvegyék tőlem.
Az eső ekkor szinte már zuhogott, még az eresz alá is bevert ahol eddig ültünk. Mindketten vizesek lettünk, a ruháink, a hajunk, de én csak egyre forróbbnak éreztem a testemet, már szinte minden porcikám lángolt.
- Szeretlek, akkor is ha nem szabadna - feleltem halványan mosolyogva. Az ajkaink szinte már egymást súrolták, az a pár centi távolság is megszűnt köztünk ami eddig volt. A szívem egyre gyorsabban vert, vagy már az övét hallottam? Nem tudom, kezdtem elveszíteni a fejemet.
- Ne engedj el - suttogtam halkan.
- Nem foglak.
Ekkor félve megcsókolt, lassan és óvatosan, majd megpróbált elhúzódni tőlem, talán, hogy lássa a reakciómat? Én viszont többet akartam, a hajába túrtam és közelebb húztam magamhoz, csak, hogy még egyszer érezhessem. Az ajkaira tapasztottam az enyémet és hosszan megcsókoltam, mintha nem lenne holnap.
Hogy percek teltek el vagy órák? Nem tudnám megmondani, de miután zihálva elváltunk egymástól, a szívem még mindig a torkomban dobogott, ahogy ránéztem. Fogadni mertem volna, hogy abban a pillanatban nem volt nálam boldogabb ember a földön. Bárcsak örökre átélhetném ezeket a perceket újra és újra...
De persze ez nem volt lehetséges, mert ott volt a valóság nevű szörnyeteg is akivel szembe kellett néznem.
- Gyere - Suga felállt és a kezét nyújtotta felém. - Meg fogsz fázni.
Lenéztem a ruháimra, a pólóm teljesen átázva, a nadrágom pedig nedvesen tapadt a combjaimra. Igaza lehetett, beteg leszek. Megfogtam a kezét és hagytam, hogy a szobámig vezessen, mert jelen pillanatban magamtól nem találtam volna el odáig.
- Zuhanyozz le, aztán találkozzunk a kocsinál - Yoongi ezúttal gyengéden nézett rám, majd végigsimított csuromvizes hajamon. - Nem kell sietned.
Mosolyogva bólintottam és behúztam magam mögött az ajtót.
Szeret.
أنت تقرأ
Autumn Rain » Yoongi ff. ✓ ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ
أدب الهواة» Summer. Egy lány akinek mindene megvan, legalábbis elméletben. Valójában egy kalitkába zárva engedelmeskedik apja minden szeszélyének. Egy nap a lány megelégeli ezt az életet és elszökik otthonról, hogy végre szabadon élhessen. Min Yoongi. Zseni...
