Autumn Rain » Yoongi ff. ✓ ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

Tizenhatodik Fejezet ♪

I saw her
On a rainy day
I wanted to take her
I wanted her to be mine
But as the autumn rains falls
And i look back
She is gone gone gone

Can i see her again?
Can i see the light in her eyes-,
My hands are tied in this society
And she is long gone gone gone

Értetlenül meredtem a képernyőre és a dallamra. Ez nem csak olyan volt mint egy szerelmes dal, ez konkrétan az volt. Nem tudom, hogy ez egy elképzelt szerelem volt e vagy valódi, de éreztem mögötte az üzenetet. A média és a rajongók állandóan megkötik a kezüket, így soha nem szerethetnek úgy egy másik embert mint mi.

Elég súlyos téma volt. Azt hittem egy könnyed szerelmi melódia lesz, dehát nem is tudom miért vártam ezt pont Min Yoongitól.

Gyorsan tovább görgettem, hogy ránézzek J-Hope és Suga részeire is, aztán végre elkezdhetem a munkát a dal többi részén. Szinte reszkettem az izgatottságtól. Rengeteg ötlet kavargott a fejemben, szinte azt se tudtam melyikhez nyúljak először. Mondanom sem kell, hogy a dal tökéletes volt, minden apró részletében illett az őszi hangulathoz, hol álmodozó volt, hol pedig hideg és kemény - ugyanúgy mint a valóság.

I wish I could find her
Just to see her again
With the light in her eyes
With the old guitar
But the autum rain falls

A homlokomat ráncoltam a megfogalmazáson, mármint régi gitár? Hirtelen már nem a társadalomról volt szó?

Hátra volt még a dal záró része, azt hiszem amit Suga magának szánt.

And as the autumn rain falls
She can never be mine

But i really want to
I want to be hers
I want her to be mine
Soon the autumn rain stopped
And my Summer has come

Lecsaptam a gép tetejét, a pulzusom az egeket verte. Ez csak egy találó megfogalmazás,ugye? Summer. Mint az évszak. Buta lány, megint belemagyarázol mindent a dolgokba.
- Igaz, Billy? - a gitáromra meredtem, de az csak némán nézett vissza rám.
Szükségem volt egy nyugtató teára, vagy valami erősebbre.

Lerohantam a konyhába, ahol Jimin egymaga üldögélt és egykedvűen lapozgatott valami újságot.

- Mi a baj? - kérdeztem a fiútól.

- Semmi, semmi. - rázta a fejét és angyalian rám mosolygott. - Ah, az újságírók az őrületbe kergetnek. Amikor Japánba mentünk, kiszúrtak téged a stylist noona mellett és azt hiszik, hogy több van köztünk mint barátság.

Elkerekedett szemmel néztem rá.
- És ki fogja megmondani nekik, hogy nincs?

- Majd elfelejtik, mindig ilyesmiket találnak ki. - legyintett Jimin. - Kapcsolatom volt már számos más együttes tagjával, sminkesekkel, managerekkel...soroljam még? - a fiú keserűen elnevette magát.

- De a rajongók biztos nem bánnák, ha tényleg lenne valakitek. - tűnődtem félhangosan. - Ahogy észrevettem, nagyon szeretnek titeket.

- Mert nem ismered őket, annyira mint mi. Lehet lenne egy pár aki támogatna. De a legtöbbje titkoban gyűlölné az egészet és csak támadna minket vagy még rosszabb, a lányt. - Jimin egy kicsit előredőlt. - Nem kérkedni akarok. De gondolj bele hány évesek vagyunk. A rajongói tábor több mint felét 18 év alattiak teszik ki. Mi több, most vagyunk a karrierünk csúcsán, egyszerűen őrültség lenne. Namjoon hyungnak van igaza. - Jimin mélyet sóhajtott, majd felállt a székről és felém nézett. - Summer, akarsz egy kicsit sétálni?

- Persze. - bólintottam, majd belebújtam barna pulcsimba és a fejemre húztam egy maszkot. Hátha egy kis séta Jiminnel, ugyanúgy kiszellőzteti a fejemet mint egy tea tette volna.