Autumn Rain » Yoongi ff. ✓ ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

Tizennegyedik fejezet ♪

▬▬▬▬▬▬▬▬
S U M M E R

A szabadnap nem egészen úgy alakult, ahogy én azt elképzeltem. A stáb szótára teljesen hibás lehet, ugyanis a "szabadnap" fogalma szerény véleményem szerint nem az, hogy a srácok a városban mászkálnak, de közben kamerák vannak az arcukba dugva és még így is mosolyogniuk kell.

Kiderült, hogy Osakaban még ősz elején épült egy vidámpark ezért az egész csapat oda volt hivatalos kipróbálni a hullámvasúttól kezdve a kísértetházon át az óriáskereket.

És mivel az egész csapat hivatalos volt... Így mi is. Igen, még mindig stylist segéd voltam, bár a mai nap, - legnagyobb örömömre, Jimin stylistja közölte, hogy nyugodtan segítsek másnak (gondolom elege lett belőlem, nekem is elegem lett volna saját magamból) ezért én önként és dalolva jelentkeztem, hogy a mai nap Seo-t, azaz Min Yoongi meggyötört arcú menedzserét fogom asszisztálni. A nő szinte majdnem sírt örömében, úgyhogy el se tudtam képzelni miket élhetett át eddig Sugaval.

Az első attrakció a körhinta lett volna, de Yoongi azonnal kivonta magát alóla, azzal az indokkal, hogy neki fáj a feje. A menedzsere szinte már könyörgött neki, de ő kitartott amellett, hogy csak ül és majd nézi a többieket. Seo a szeme sarkából rámsandított, majd a fiú felé bökött, mert ahogy elnéztem ő feladta.

- Szia! - köszöntem a fiúnak illedelmesen és leültem mellé az egyik rozoga műanyag székre. Suga tüntetőleg elfordult a másik irányba, csak azért, hogy rám se kelljen néznie.

- Mit akarsz.

- A menedzsered azt üzeni, hogy vegyél részt a feladatokban. A rajongók téged is látni akarnak.

- És ha én nem akarok részt venni bennük? -Suga továbbra is hátat fordítva felelgetett nekem. Oké, legalább válaszol. Már ez is haladás. - Te pedig nem szállnál le rólam? Menj és nyaggasd Taehyungot.

Áh, hogy még mindig erről fújt a szél.

- Nem tudom hallottad -e, de Taehyung a gyerekkori ismerősöm volt. - egy kicsit közelebb húzódtam hozzá a székkel.

- Nem érdekel. - hirtelen felém fordult és a két szemére mutatott. - Én annak hiszek amit látok. - ezután felállt és a többiek felé vette az irányt, mert kezdtek átvonulni a hullámvasútra. Remek, ha mást nem is, de azt elértem, hogy legalább a székről képes volt felállni.

- Mit mutassak Neked, hogy bízzál bennem? - kiabáltam utána félhangosan. Azt hittem nem fogja meghallani, de széttárta a karjait majd vállat vont, mint akit abszolút nem érdekel a fecsegésem.

Remek, azt hiszem ha előre nem lépett a kapcsolatunk, de legalább visszafelé sem. Sőt, Suga olyannyira nem akart a társaságomban lenni, hogy inkább minden feladatban részt vett, csak ne kelljen egy levegőt szívnia velem. Seo majd odáig volt az örömtől és nem győzött dicsérni, meg hálálkodni nekem.

Végül is Yoongi leharcoltan, de túlélte a hullámvasutat, a dodzsemet, az elvarázsolt kastélyt és még a vízicsúszdát is. Már lefelé ment a nap amikor a csapat szinte minden tagja, kimerülten támaszkodott a kisbusz oldalának és csak arra vártak, hogy végre hazamehessenek és másnap Koreában ténylegesen legyen egy szabadnapjuk. Egy karton vizet cipeltem és mindenkinek a kezébe nyomtam egy üveggel, amit legtöbben hálás mosollyal köszöntek meg. Egyiküket kivéve.

- Nem vagyok szomjas. - közölte Suga konokul.

- Figyelj, az oké, hogy rám pikkelsz, de igyál. - a kezébe nyomtam egy palackot és faképnél hagytam mielőtt felfoghatta volna mi történik.

Ekkor ritmusosan tapsolni kezdett valaki. Felnéztem és legnagyobb döbbenetemre a producer volt az, aki egyébként az egész napot a légkondis lakókocsijában töltötte, szóval biztos egész jól érezte magát.