Autumn Rain » Yoongi ff. ✓ ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

Huszadik Fejezet ♪

▬▬▬▬▬▬▬▬
S U M M E R

- Szemét, vacak, totális katasztrófa - Yoongi szétdobálta a papírokat a szobájában és dühösen kopogtatott az asztalán. Egy csöppet idegesnek tűnt ahogy rám nézett, pedig én csak a napi rutinunkat végeztem. Reggel hétkor új dalszövegekkel állítottam be hozzá, amire többnyire csak annyit mondott, hogy írjam újra, de ma nagyon rossz kedve volt.

- Summer, ne haragudj, de ezek versek. Érted egyáltalán miért használhatatlanok? Dalszövegíró akarsz lenni vagy költő?

- Dalszövegíró - vágtam rá gondolkodás nélkül. - Imádom a gitárt, a dalokat, a zenét...én csak...talán közelebb akartam hozni őket a költészettel. Lehet rossz ötlet volt.

- Ide nézz - megrázott az arcom előtt néhány papírt. - Már mondtam, hogy ez nem így működik ha velem dolgozol.

- Értem, de akkor miért nem kértél profikat? - kényelmetlenül fészkelődtem a kapánéján. Kezdett nagyon meleg lenni a stúdióban és ezen a kiabálás semennyit se segített. Tudtam, hogy csak a legjobbat akarta, de nem mondhatta volna el kicsit halkabban? Nem vagyok teljesen hülye.

Suga leült mellém és átkarolta a vállamat. Mostanában mindig ezt csinálta, vérszomjas főnökből törődő baráttá volt képes válni 1mp alatt.

- Láttam egy dalodat. Csodálatos volt. Akkor úgy éreztem, hogy valóban a zene az életed, ezért meg akartam adni neked a lehetőséget. Azt a lehetőséget amiért nekem olyan sokat kellett szenvednem. - Yoongi közelebb hajolt hozzám és végigsimított az arcomon. - Érted? Nem érdekel, hogy a barátnőm vagy. Ha a munkáról van szó, a tökéletességre törekszem. Ez pedig egy BTS dal, nem adhatok ki a kezeim közül olyat ami nem abszolút hibátlan.

Nem is mertem vele vitatkozni. Teljesen igaza volt.

- Oké, holnapra jobbakat hozok vissza - felálltam, kicsit meghajoltam és kihátráltam a szobájából. Elengedtem egy hosszú és csalódott sóhajt. Oké, nem vártam sokat és tökéletesen megértettem a helyzetet, de azt hittem, hogy miután szerelmet vallottunk egymásnak, legalább este együtt leszünk vagy néha egy kicsit összebújunk.

Lassan két hete csak akkor láttam, amikor értem kiabált az új szövegekért vagy lejött narancslét inni a konyhába.

- Sum, sum - ütögette meg valaki hátulról a vállamat.

- Taetae - biccentettem a fiúnak. Oda se kellett fordulnom, hogy tudjam ki az.

- Éppen zuhanyozni indultam. És te?

- Yoongi újabb tíz szöveget utasított vissza.

- Neki sose jó semmi, esküszöm - rázta a fejét Taehyung lemondóan. - Akármikor próbálkozunk dalszövegekkel, végül részben vagy teljesen átírja. De hát ez van, ő a legjobb benne. Sok sikert Sum és kitartást. - a fiú megborzolta a hajam ahogy mindig is szokta majd mosolyogva eltűnt a fürdőben.

Hát nem mondhatnám, hogy túlságosan megnyugtatott. Még mindig nem értettem igazán mit akar Yoongi, de igazából soha nem is próbálta megmagyarázni. Kulcsra zártam az ajtómat és leültem a kis sarokba tolt asztalhoz.

- Mi a szerelem... - motyogtam magam elé. - Mi az amit iránta érzek? - úgy döntöttem, hogy hagyom, hogy ellepjék a gondolatok az agyamat és egyszerűen leírok mindent ami eszembe jut. Ennél jobbat nem tehettem jelen pillanatban.

" Love is warm, but refreshing like the spring wind, it can be strong pushes you down to the floor, but so gentle you can just stand up and feel you can even climb the highest mountains.