Autumn Rain » Yoongi ff. ✓ ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

Tizenkettedik fejezet ♪

2009. 02. 12. - Daegu, Egyes Számú Általános Iskola

▬▬▬▬▬▬▬▬
T A E H Y U N G

- Kim Taehyung – mintha valaki a távolból a nevemet kiabálta volna, bár lehet, még mindig csak álmodom. Koreai irodalom órával kezdtünk és én egyszerűen képtelen voltam ébren maradni. – KIM TAEHYUNG! – ezúttal a fejem fölöl hangzott a kiáltás, majd Eun Tanárnő lecsapta a padomra a jelenléti ívet.

- I-igen? – próbáltam élénknek és frissnek tűnni ezért kihúztam magam a székben.

- Kim Taehyung, ha nem vagy hiányzó, akkor jelentkezz az órán. Ez az utolsó dobásod. Megértetted? – olyan mérgesen nézett rám az a nő, hogy ha a tekintet ölni tudna, akkor én már rég halott lennék.

- Igenis. - motyogtam magam elék majd lehajtottam a fejemet a padomra és oldalra pillantottam. A lányok megint Summert piszkálták. Azt hiszem most éppen kimchit öntenek a füzeteire. Halkan felsóhajtottam, sajnáltam őt, igazából jófejnek tűnt. Lehettem volna én az igazságos lovag, aki megvédi a lányt a kötekedőktől, de ez nem ment. Ennél nyugisabb életet éltem, nem akartam mások dolgaiba beleavatkozni. 14 éves voltam és hamarosan végeztem az iskolát, középiskolában pedig arra se fogok emlékezni kikkel jártam egy osztályba. Nem számított túl sokat. Sőt általában ezekből az emberekből lesznek híres politikusok vagy akármi, még jót is tehet neki.

Megvontam a vállamat, és tovább szenderegve arra vártam, hogy vége legyen az órának. Amikor kicsöngettek Summer szinte fellökte a székét és sírva kirohant a teremből. Egy darabig néztem utána, aztán úgy döntöttem, hogy lemegyek az iskolai büfébe egy szendvicset venni. Hosszú még ez a nap.

- Summer... láttuk a tetőre menni..

- Szerinted..

Amint a folyosóra léptem megütötte a fülemet néhány lány élénk suttogása, képtelenség volt kizárni őket, én már csak tudom, évek óta próbálkozom. Az égnek emeltem a tekintetem. Nem akartam beleavatkozni. Nem akartam a hősies lovag lenni. De azt hiszem mégis rám marad ez a szerep. Sarkon fordultam és elindultam a tető felé. Általában csak tanárok járnak ide cigizni tanítás után, ezért reméltem, hogy most se találok itt senkit, amikor is megláttam őt.

Egy pár zokniban, remegő térdekkel felállt az iskolai tető szélére és csak meredt a mélybe. Olyan pici volt és sovány, hogy akár még a szél is lefújhatta volna onnan. Hirtelen fogalmam se volt mit tehetnék ezért csak a nevét kiáltottam.

- Summer? – meg se hallotta. – Summer?

A lány kicsit összerezzent és bátortalanul megfordult.

- Mit akarsz tőlem Kim Taehyung? – suttogta elkeseredetten.

- Ilyenkor mindig csak beszélgetni akarnak a filmekben, úgyhogy én is. Gyere le onnan és beszélgessünk.

Summer úgy nézett rám mint akinek nincs ki mind a négy kereke, aztán valami hála féleség ült ki az arcára és elfogadta a feléje nyújtott kezemet.

Leültem a hideg kőre és magam mellé húztam a lányt.

- Miért akartál leugrani onnan?

- Úgy teszel, mintha nem látnád mindennap – vetette oda szárazon. – lökdösnek, órán megszégyenítenék, félvérű szennynek hívnak. Nem elég ez?

- Mondd el otthon, biztos megértik és keresnek másik sulit...

- Kizárt. Otthon egyik szülőmet se érdekli, mi van velem, apám jól meg is verne, hogy nem éppen a zongora előtt ülök és darabokat tanulok.