Autumn Rain » Yoongi ff. ✓ ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

Negyedik Fejezet ♪

- Mindenki tehetséges volt a maga módján. Sose adjátok fel. -mondta magabiztosan a cég alapító, Bang Si-Hyuk (ezt a mellettem mantrázó lánytól tudtam meg). - A lány csapat 4 tagú lenne, tehát 4 lányt választottunk ki, mindegyikőtök különleges értékeket képvisel. Aki a nevét hallja kérem lépjen előre. Bok Ja. Kiváló rapper vagy, emiatt választottunk. Un Yo-mi, fantasztikus táncképességeid vannak, amelyek kiemelkedtek a többieké közül. - a két lány sokkos arccal kilépett a tömegből.

Oké, még én is elismerem, hogy csinosak voltak, és még csak nem is a 15 éves korosztályból. - Az utolsó két név pedig, Gyo Min Ji, aki különlegesen mély hangjával nyerte el tetszésünket. Végül pedig...Nos nem mindenki értett egyet, de azt hiszem nagy szükségünk van rád. Kang Summer. Gyönyörű hangod van, de még lehetne rajta csiszolni, de a dalszövegírói képességeid kiválóak.

Nem nagyon akartam hinni a füleimnek, de bambán követtem Min Ji-t akinek a nevét előttem olvasták fel. Nem is igazán annak örültem, hogy elfogadtak, hanem annak, hogy azért mert látnak jövőt a dalszövegeimben. Tényleg, valaha az én dalaimat fogják énekelni? Annyira elfoglalt ez a gondolat, hogy észre se vettem, hogy közben egy irodába tereltek mindannyiunkat és valami együtt lakásról és 4 évi gyakorlásról beszéltek.

- Summer, neked külön feladatod is lesz. - bicentett felém Si-Hyuk. Bambán ránéztem, mert még mindig a dalszövegem járt a fejemben. - Több táncot kell gyakorolnod és ha Yoongi is beleegyezik akkor segíthetne megírni az első dalt a csapatotoknak.
Nem akartam megkérdezni ki az a Yoongi, ezért inkább azt kérdeztem mi a csapat neve.

- Még nincs, de hamarosan bevillan. - jelentette ki Bok Ja aki elég élénk lánynak tűnt. Igazából mindenki boldog volt és vigyorgott mint a vadalma, csak én vághattam olyan fejet mint akit nem érdekel az egész. Pedig, eskü érdekelt. Az arcomra kényszerítettem egy mosolyt.

- Már alig várom. Mikor kell összeköltöznünk?

- Holnap. - jelentette ki egyszerűen egy másik férfi. - De mára mindenki menjen haza, pakolja össze az egy táskányi dolgot ami nélkül létezni se tud, aztán holnap reggel találkozunk.
Ezzel lezártnak volt tekintve a téma.

Nekem minden olyan gyorsan történt. Pár napja otthon ültem és hozzá akartak adni valami idegenhez, tegnapelőtt egy srác rávett, hogy jöjjek el egy meghallgatásra, holnap pedig össze kell költözzek 3 idegen lánnyal, akik látszólag már jól elvoltak. Éppen arra készültek, hogy elmennek vacsorázni és ünnepelni. Engem nem hívtak, én pedig nem erőltettem rájuk semmit. Ma már sokadjára a hátamra kaptam a zsákomat és hazaindultam.

Nem zavart, hogy nem kedvelnek, mindig is magam voltam (plusz Billy), most sincs szükségem barátokra. Leintettem egy taxit, hogy végre hazajuthassak és elújságoljam a híreket Eun Ji-nek.

Éppen megállt a taxi előttem, amikor ma már sokadjára, valaki megrántotta a kabátom gallérját és megállított. Meg se kellett fordulnom, már tudtam ki az.

- Hoseok Oppa, ha nem tévedek. - mondtam mosolyogva és hátrapillantottam a vállam fölött. Igen ő volt az, a kávéautomatás srác.

-Talált és süllyedt. - kacsintott rám Hoseok majd behajolt a taxi ablakán és szólt neki, hogy inkább elmehet. - Látom te lettél az új csapat egyik arca.

Megvontam a vállamat.
- Még most se hiszem el. Inkább annak örülök, hogy saját magam írhatom a dalszövegeimet... vagyis dalszövegeinket.

- És legalább jól kijössz a lányokkal? Mikor költöztök be? - elkezdtünk egymás mellett sétálni, közben Hoseok egyre jobban az arcába húzta a nagy fekete sálját meg a barna kötött sapkáját. Csoda, hogy még a szeme vonalát ki tudtam venni.