Autumn Rain » Yoongi ff. ✓ ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

Tizedik Fejezet ♪

Végül a szállodához közeli partra sétáltunk, aminek titokban a hideg idő ellenére is nagyon örültem, mert kislány koromban anya mindig a tengerhez vitt. Régen képes voltam órákon keresztül turkálni a homokban és szív alakú, fehér kagylókat gyűjteni. Utólag belegondolva rémesen idegesítő gyerek lehettem, nem csoda, hogy még anya se kedvelt.

Yoongira néztem szemem sarkából aki a homokban üldögélt és a tengerre meredt. Ő akarta, hogy sétáljunk de most megint csak csendben van. Úgy érzem soha nem fogom megfejteni őt.

Összehúztam a pulcsimat magam előtt és mellé guggoltam.

- Nézd egy szív alakú kagyló. - nyomtam a kezébe az egyik szerzeményemet. - Szerencsét hoz. Általában.

Suga kicsit oldalra döntötte a fejét, mintha nem lenne biztos az épelméjűségemben, de azért a farzsebébe csúsztatta a kis ajándékomat. Biztosra vettem volna, hogy összetöri.

- Beszélni akartam veled. - a fiú elfordította a tekintetét és az ellenkező irányba meredt, így én pedig szemezhettem a tarkójával. Hé, már ez is valami, hogy nem harapja le a fejem, amilyen aura sugárzott belőle egész nap.

- Mindig állok rendelkezésedre.

- Nem akarom, hogy ez még egyszer megtörténjen. Ezért voltam mérges. - Suga füle enyhén elvörösödött, biztos ő is kezdett fázni. - Nagyon mérges.

- Ne haragudj, Oppa. Nem akartam nektek gondot okozni. Ha jobbnak látod inkább elkerüllek benneteket.

Yoongi hirtelen megfordult és megragadta a felsőkaromat.

- Nem. Úgy értem. Te nem kerülhetsz ilyen helyzetbe többet. - a fiú egyre pirosabb volt és még a hangja is megremegett egy kicsit, mintha nagyon nehezére esne kipréselni a szavakat. - Summer én... én egy kicsit furcsán érzem magam veled. Néha nagyon furcsán ver a szívem és nehezen veszem a levegőt. Néha pedig álmaim vannak rólad. - Suga egy kicsit közelebb hajolt az arcomhoz és fürkészően a szemembe nézett. Hah, ő beszélt arról, hogy nehezen veszi a levegőt. Amikor ilyen közel volt hozzám, azt se tudtam, hogy fiú vagyok e vagy lány. - Mit gondolsz erről?

- Ho-hogy én mit gondolok? - elcsuklott a hangom már a mondat elején, az agyamra pedig egy nagy fekete köd telepedett, pont amikor szükség lett volna arra a kevés eszemre, még akkor is cserbenhagy. Csak csöndesen pásztáztam a fiú arcát, mert azóta se húzódott el tőlem.

- Menni fog így is a közös munka? - kérdezte aztán és lehunyta a szemét.

- Igen. - nyögtem ki alig hallhatóan, de azért próbáltam magabiztosnak hangzani. Muszáj működnie. Nem veszthetem el azt a kis időt amit kettesben tölthetek vele.Várjunk, mióta vagyok ilyen önző? Mióta vágyom arra, hogy ketten legyünk?

- Remek. - biccentett Suga és ismét visszafordult a tenger felé. Ne,még annyi mondani valóm volt, csak azt akarom, hogy még egyszer rám nézzen, csak rám és...Magam se tudom mi ütött belém, de minden átmenet nélkül megragadtam a kezét és összekulcsoltam az ujjainkat. Yoongi nagyon zavartan rám nézett, hirtelen nem tudtam mit is mondjak, ezért belekezdtem az első dologba ami eszembe jutott.

- Oppa én azt hiszem...nagyon kedv...

- SRÁCOOOOOOOK! - ekkor egy hangos kiáltás szakított félbe és kizökkentett abból a furcsa elvarázsolt állapotból is. Rögtön elhúztam a kezemet és odébb csúsztam vagy 10 centit a homokban. Hunyorogtam a szememmel és azt hiszem Jimint láttam meg két hatalmas papírzacskóval a kezében. Nyilván visszatért a boltból, dehogy miért pont itt kellett elhaladnia. Igazából hálás voltam neki, hogy megmentett a totális beégéstől.