Autumn Rain » Yoongi ff. ✓ ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

Huszonkettedik Fejezet ♪

Egy évvel később.

- Föld hívja Kang Summer-t - már percek óta ülhettem kővé válva a kollégiumi ágyam szélén és csak meredtem magam elé.

Ma este.

Ma volt a napja, hogy a BTS végre valahára teljesítette az európai rajongók kérését és a kontinensre látogattak turnézni.

Amy, a szobatársam - mellesleg hatalmas fanatikus - a hír hallatán teljes extázisba került és őrült módjára, már fél éve megvett két VIP jegyet. Fogalmam sincs, honnan szerezte rá a pénzt, de ahogy egy elcsípett telefonbeszélgetésből leszűrtem, a szülei nem voltak túl boldogok.

- Summer - a lány megragadta a vállamat és erősen megszorította. - Akkor megyünk eléjük a reptérre vagy megyünk elejük a reptérre?

- Mi? - nyögtem értetlenül. Halványan derengett, hogy ilyet ígértem neki, de nagyon reméltem, hogy ennyire nincs jó memóriája.

- Tudoooood - a lány átlépett abba a bizonyos álmodozó módba, ahonnan nem volt menekvés. - Jin észrevesz a tömegben, belém szeret és baaamm. - Amy a szívéhez szorította a kezét, majd drámaian pislogott rám. - Summer, megígérted. Ezért vettem neked a jegyet is. Te vagy a legjobb barátnőm.

- Oké, oké - adtam meg magam. Majd jól elbújok, a srácok úgyis olyan fáradtak lesznek, hogy nem lesz energiájuk a tömeggel foglalkozni, örülnek ha túljutnak rajta.

Amy örömében felsikkantott és a szekrényében kezdett el kutakodni a legfeltűnőbb ruhája után.

Amy Newton. Amióta kiderült, hogy félig koreai vagyok, a lány szinte rám tapadt és mindent együtt akart csinálni, először talán egy kicsit idegesítő volt, de mostanra már örültem, hogy velem volt. Ha ő nincs, nem tudom, hogy élem át azt a sok átsírt éjszakát.

A lány maga volt a földre szállt angyal; kedves, segítőkész, önzetlen és mindig megértő.

Végül pedig barátnők lettünk. És én tényleg mindent megtettem volna érte, de akkor még szinte biztos voltan benne, hogy elfelejti ezt az ötletét.

Amy egy vörös, nyári ruhácskában tipegett, nagyon jól állt neki, de kint már 10 fok se volt. Előbb megfagy minthogy a reptérre érne. Ezt próbáltam neki is megemlíteni, de csak mérgesen fújtatott, és kirángatott a szobából.

Gyorsan próbáltam egy üzenetet küldeni Jay-nek, hátha kivételesen ő fog kisegíteni engem, de a fiú egyszerűen közölte, hogy vizsgadarabot fest. Haha, jó vicc, majdnem bedőltem neki, de a vizsgák csak fél év múlva lesznek.

Így hát nem volt más választásom, mint beülni Amy kocsijába.

- Várj még, mielőtt indulunk - a lány előhúzott két pulcsit egy hátsó ülésre hajított sporttáskából, majd az egyiket nekem adta. - Tessék, vedd fel.

- Minek? - csattantam fel türelmetlenül.

- Légysziii, én is felvettem - oldalra pillantottam, a fekete hosszú ujjún elől, hatalmas fehér betűkkel virított, hogy JIN. Amy büszkén kidüllesztette a mellkasát. - Hát nem csodás?

- De, csodás, viszont akkor minek kellett alá a miniruha? - lemondóan ráztam a fejemet de azért belebújtam a sajátomba. Éljen a barátság.

- Sose lehet tudni - kuncogott Amy és beindította a gyújtást.

Ekkor puszta kíváncsiságból magamra néztem, vajon nekem milyen mintát szánt a sors? Vagyis Amy.

Suga.