Autumn Rain » Yoongi ff. ✓ ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

Tizenötödik Fejezet ♪

▬▬▬▬▬▬▬▬
S U M M E R

Másnap kényelmesen elhelyezkedtem a repülő turista osztályán, miután túléltünk egy újabb rajongói rohamot a fiúkkal és biztonságban felkerültünk a gépre. Törökülésben nyomogattam a telefonomat és Eun Ji-vel beszélgettem, mert a gép késve indult, valami hűtőfolyadék hiba miatt.

Oké, bevallom, csak meg akartam osztani vele, hogy tetszik valaki és a tanácsát szerettem volna kérni, mert azután a pincés incidens után már nem tudtam mit gondoljak. Tegnap egész éjjel megállás nélkül a délutánon kattogott az agyam. Mi ütött belém amikor megcsókoltam? Oké, a pillanat heve és ahogy makacskodott, hogy ő csak annak hisz amit lát. És ha most még jobban utál? Elhatároztam, hogy másnap tisztázom vele a dolgot. Hazaérünk Koreába, mindenki nyugodtan pihen egy éjszakát, aztán másnap készítek neki egy kávét és Summer, igen, felnőtt módjára fogsz beszélni vele.

A telefonom hármat pittyegett és megjelent EunJi neve a kijelzőn.

EunJiMIN: mizujs sum sum

DimSum: mi ez az új nick csere...

EunJiMIN: amióta elmentél ahhoz a céghez és belehallgattam annak a csapatnak a számaiba, azt hiszem egészen rajongó szerű lettem még biasom is van, vagy mi az

DimSum: látom

DimSum: igazából a tanácsodat akartam kérni

DimSum: talán tetszik valaki

EunJiMIN: neked? egy létező, emberi lény?

DimSum: igen és azt hiszem, megeshet, hogy elment az eszem mert tegnap m 마

Éppen a következő karaktert pötyögtem be, amikor hirtelen az egész gép morgolódni kezdett mint egy elégedetlen hangyaboly.

- Uram, maga nem jöhet ide. - hallottam, hogy a légutaskísérő kétségbeesetten próbál magyarázni valakinek aki vagy tök süket volt, vagy teljesen fogyatékos, mert csak további lökdösődések hangját hallottam. Lefordítottam a telefonomat és egy kicsit kinyomtam magam a székből, hogy meglássam mi a nagy felhajtás oka.

Az egyetlen és utánozhatatlan Suga állt a folyosó közepén egy kék laptoppal a kezében, majd amikor kiszúrt engem a sorok között, csettintett egyet és megindult felém.

Visszasüllyedtem a székbe és próbáltam láthatatlanná válni.

- Elnézést, de lehetne, hogy az út ideje alatt helyet cserélünk? - Yoongi udvariasan megkocogtatta a szomszédom vállát, azt hiszem az egyik sminkes volt az. A lány eltátotta a száját, majd hevesen bólogatni kezdett és se szó se beszéd felállt. - Az első osztályon van a helyem, kérem mutassa meg neki. - a fiú a még mindig zavart légutaskísérőre nézett, majd egyszerűen ledobta magát mellém és felnyitotta a laptopját az ölében.

- Mit...mit csinálsz itt? - kérdeztem elfojtott hangon. Remek, éreztem, ahogy az arcom lassan de biztosan ismét árnyalatokat vált. Miért, kell nekem még mindig így reagálnom a közelségére, szedd össze magad Summer. Amúgy meg minek jött ide,  még nem álltam készen arra, hogy kettesben legyünk, főleg a tegnapi kis akcióm után. Még ki se találtam a tuti szöveget a fejemben amit mondani fogok neki.

- Dolgozni jöttem. - felelte a fiú egyszerűen, majd megköszörülte a torkát és közelebb tolta hozzám a gépet. - Nézd, a szám koncepciója egy őszi esős délután lenne. Egy kicsit lassabb dallamra gondoltam, már nagyjából készen vagyok a fő melódiával és a rap betétek szövegével, de szeretném ha a keretet adó dalszöveget és... - itt nagyot sóhajtott mint aki élete bejelentésére készül. -...és a refrént is megpróbálnád megírni. Ha minden egyben van, egy pár napon belül készen lehet a demó.