Autumn Rain » Yoongi ff. ✓ ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

Tizenharmadik Fejezet ♪

▬▬▬▬▬▬▬▬
S U M M E R

Aznap a fél éjjelt álmatlanul forgolódva töltöttem az ágyban. Nem tudtam mit kezdeni a gondolattal, hogy a híres V, Kim Taehyung, valóban a régi barátom, egy a kevés ember közül aki igazán törődött velem. Sose hittem volna, hogy újra látom, főleg a ballagás után, amikor is rögtön másnap elköltöztünk a városból, apám egész nyárra szobafogságra ítélt és a 16. születésnapomig a telefonomat és a számítógépemet is elvette. Csak a hangszerek maradtak meg számomra mint egyetlen szórakozási lehetőség:  zongora, gitár, hegedű. Legalább zenei téren művelt voltam, ha már szociális életem és barátaim nem lehettek.

Körülbelül hajnali hármat ütött az óra, de még mindig nem jött álom a szememre, ezért úgy döntöttem, hogy keresek valami ehetőt a közeli boltok valamelyikében, hátha egy kis nasi után tudok pihenni egy pár órát. Úgy tudtam holnap a fiúknak is van egy szabad napjuk körbenézni a városban, ezért arra gondoltam, hogy talán nekem is lesz.

Magamra rángattam egy farmert, egy bő sárga kardigánt meg egy elnyűtt tornacipőt - a kabalám volt, nem tehettem róla - és ezzel a lendülettel elindultam, mielőtt még a lustaságom kerekedik felül és visszafekszem az ágyba.

Végül a hotel melletti Family Mart-ra esett a választásom, a japán sorozatokból szerzett emlékeim szerint talán itt még meleget is árulnak, ha szerencsém van.

Hát, mint megszokhattam, az nem volt, ezért csak esetlenül bóklásztam a sorok között, talán valami instant tészta után kutatva, amikor is váratlanul megpillantottam egy ismerős arcot.

- Hahó, hát te mit keresel itt ilyenkor? - lábujjhegyre álltam és megböktem a fiú vállát, mire az egy kicsit összerezzent majd ijedten hátrafordult.

- Te jó ég, a szívbajt hoztad rám - sóhajtott fel Jin. Oké, nem volt túl nehéz felismerni. Egy térdig érő rózsaszín pulcsit viselt és egy fehér baseball sapkát. Amilyen széles vállai voltak ennek a srácnak, akár méterekről is tudtam volna, hogy ő az.

- Neked nem az arcodat kellene rejtegetned? - kérdeztem csak úgy mellékesen, továbbra is pipiskedve, hogy miket vásárol.

- Nekem? - hangosan elnevette magát. - Ezt a gyönyörű arcot bűn lenne rejtegetni.

Titokban teljes mértékben egyetértettem, de nem akartam növelni az amúgy is hatalmas egóját ezért próbáltam másfelé terelni a témát.

- Szóóóval, miért nem alszol? - kíváncsiskodtam tovább. A fiú megrázta a fejét, majd lerángatott két zacskó szárított algát a polcról, néhány jól behűtött teát meg két doboz karamellás pudingot.

- Mi lenne ha ezeket kifizetném és visszafelé a hotelig beszélgetnénk egy kicsit? Sőt, tudod mit, az egyiket megkaphatod. Érezd magad megtisztelve, mert én nem osztozom a kajámon - Jin egy százpontos vigyort küldött felém, és eleinte hiába terveztem, hogy majd én jól visszautasításom, ne költse rám a pénzét, a túlságosan lehengerlő mosolyától egészen más szavak jöttek ki a számon.

- Oké. Én benne vagyok.

Jin lelkesen bólintott és átpasszolta nekem az egyik zacskót, amikor pedig kiértünk az utcára és látótávolságon kívülre értünk, szinte feltépte a sajátját, mint aki napok óta nem evett semmit. Igaz is, annyira sűrű volt a beosztásuk, hogy szerintem még egyetlen rendes ebédre se volt idejük.

- Nincs is jobb mint a bűnös éjszakai nassolásnál - a fiú mélyet szívott a sós tengeri levegőből, majd jólesően kinyújtózott.

- Na és a bűnbeesés helyett miért nem az igazak álmát alszod? - próbálkoztam ismét. Jin megvonta a vállát és magába tömött egy marék algát.