Hirtelen idolokká váltunk. A bighit hirtelen gondolom azt a döntést hozhatta hogy túl jól táncolunk és már most elég híresek vagyunk és a pénzügyük amúgy is kedvez annak hogy egy lány bandát is vezessenek. A bandával úgy ahogy megvagyunk 7-en, de in...
Az ottani gépen beindítottam a zenét. Még így is elrontottam. Annyira felba*tam az agyam. A végen az üvegem a padlóhoz ba*tam. Nagyon hangos volt, de le*artam mivel egy oroszlánt is képes lettem volna a falhoz ba*ni. A végén úgy néztem ki mint egy bedurcizott gyerek.
A végén sírásba törtem ki. Utálom ha sírok akkor olyan nyápicnak tűnök. Csak azt éreztem hogy valaki átölel. Felnéztem és Jhope volt az. Teljesen elpirultam. Akartam is egy ilyen pillanatot kettőnk közt, de nem akartam hogy sírva lásson. Abba reménykedtem hogy nem látott toporzékolni. Amikor abba hagytam a sírást elengedett. -Ugye nem láttál topirzékolni.-mondtam még szipogva. -De. Segítsek betanulni a táncot?-nyújtotta a kezét hogy felsegítsen. -Megköszönném. Amúgy miért vagy itt?-kérdeztem. -Én is gyakorolni jöttem. -Ohh tudhattam volna.-fogtam a fejem.
Elkezdtük a gyakorlást. Rendesen miatta rontottam el. Nagyon jó tanár. Sokat segített, és nagyon jól nézett ki táncolás közbe. A végén pihentünk, és beszélgettünk. -Amúgy melyik a kedvenc táncod a BTS dalok táncaiból?-kérdezte. -Ohh hát nincs olyan kedvencem. A te táncaid szeretem.-válaszoltam. -Ohh köszönöm. És melyik a kedvenced? -Az amit abba a csajosba adtál elő. Tudod amikor mindenki egy csajjal volt, aztán mindenki élete felfordult. -Ohh ez.-táncolt el egy részletet belőle. Én úgy éreztem álmodok. Abba hagyta. -Ne ne. Folytasd!-mondtam. Ő csak mosolygott. Az egész tánc alatt mosolyogva nézett. Én úgy éreztem minden mosolynál lelőttek, és csak lefagyva néztem. Amikor befejezte mondta hogy mennyünk.
Sétálva tök sokat beszéltünk. Úgy éreztem magam hogy menybe vagyok. Igaz beszéltünk már ez előtt de most úgy éreztem valami megváltozott az ölelés után. Mintha máshogy néznék rá. De ohh mindeggy mi változna?
Amikor elváltak volna útjaink mondta hogy megnézné a lakásunk. Mindent megmutattam, utána a szobám is. Ott tovább nézegetett. Egyszerű szoba volt. Egy nagy ablak redőnnyel, egy szekrény, egy ágy, több kis polc, amin emlékek voltak. Az a polc csak emlékekkel volt tele. Megakadt az eggyetlen plakátomnál. -Hé! Ez nem az a sorozat amibe V szerepelt?-kérdezte a Hwarangos plakátomra. -De. Szeretem ezt a sorozatot még nem néztem végig.-mondtam. Az emlékesemnél sokat megkérdezett honnan van, azt elmondtam, és rengeteg ideig nézegedte. -Nem kéne menned?-kérdeztem. -De. Amúgy nekünk is kell egy emlék tárgy majd.-mondta. -Ne... Nekünk?-jöttem zavarba. -Egyenlőre nem tom mi de valamit akarok adni az ARMY-m nak.-mondta. Ez az ARMY szó fájt. Nem tudom miért. Nem is értem miért nézne rám másként mint egy ARMY-ra.
-Áhh! Megvan! Oda adom neked az eggyik sapkám.-mondta egy kis gondolkozás után. -Egy sapkát? Na mindeggy oké.-mondtam.
Ő elment. Amíg ő elvolt a sapkát ide hozni azon gondolkodtam hogy kajak CSAK egy ARMY vagyok neki. Visszajött egy sapkával, ami ismerős volt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Ezt szoktam hordani utazáson, és néha próbákon.-mondta. Sokszor hord kajak sapkát. Megköszöntem és elment.
A szobámba szagolgattam a sapkát. -Ááaá! Van egy sapkám Jhope-tól amit ő hordott, és aaaa! De miért vagyok most üres belül hogy azt mondta rám hogy ARMY?-gondolkodtam. Aznap este szomcsin feküdtem le.
*Reggel*
Reggel felvettem azt a sapkát is amit adott, és jól ált. Szokásosan mentem volna kávét csinálni, de nem volt kávéfőző. -Mi a szar! Hogy nincs kávéfőzőnk?!-néztem. -Ja azt még nem szereztünk be. De az edzőterem mellett adnak kávét. Amúgy mióta van ilyen sapkád?-nézett Sashi a fáradt fejével. -Jhope-tól kaptam. Amúgy mit mondtak tegnap a házra?-kérdeztem. -Ja csak annyi hogy ha itt maradunk, és dalokat írunk nekik, szóval ha nekik dolgozunk akkor ők fizetik ki.-mondta. -Oooh oké akkor az lessz. Na megyek kávét venni.-köszöntem el.
Lenn vettem egy kávét, és leültem és csak néztem magam elé. Egyszer csak azt éreztem hogy hátulról átölelnek. -Sziaaaa!-ordított. Hátra néztem és Jimin volt az. -Szia te mochi!-köszöntem én is. -Hé! Ez nem Jhope sapkája? -Ja nekem adta még tegnap. -Értem. Ja este későn ért haza. Gondolom gyakoroltatok. -Honnan tudod? -Úgy hogy mindig gyakorolni megy este. -Ohh. Amúgy neked is mi csak ARMY-k vagyunk?-néztem magam elé. -Nem ti már többek vagytok. A barátaink, akik már a baráti körünkbe vannak.-mosolygott. -Ohh akkor csak Jhope gondol így rám?-néztem szomorúan. -Dehogy is! Egy ARMY-nak sose adná a második kedvenc sapkáját. -Mi!? A kedvenc sapkája! Úristen! Akkor vigyáznom kell rá.-mondtam. Még dumáltunk aztán menni kellet vissza a többiekhez.
