Végre idolként az élet!

21.Esti program

Csináltunk még pár selfit, képet, stb... Utána mentünk. Kiértünk, ott Dawon-nak üzenete jött. Megnézte.
-Ohh mennem kell, mivel behívtak egy új stílus megbeszélésére.-mondta.
-Ohh rendben. De várj ez a névnapi ajándékod.-adtam a kezébe az ajándékot.
-Oh köszi! Na majd írok. Megyek hello!-ölelt meg minket utoljára, utána ment.
-Wow. Nagyon kedves a testvéred!-mondtam Hobi-nak.
-Ja.-nevetett.
-Akkor felhívom őket hogy jöjjenek a mozihoz.-vettem elő a telóm és írtam Sashi-nak.
-Ohh... Már ki is gondoltad.
-Ja. Miután kinn beszéltem vele, foglaltam jegyet a filmre aminek tetszett az előzetese.
-Wow. Ez az én barátn... Vagyis izzé!-átkarolt a mondata közbe, aztán elpirult.
-Ahhha... Ok. Na induljunk a mozihoz!-indultam.

Útközbe lelöktem a karját a vállamról és megfogtam a kezét, amin elpirult. Én nem ezzel voltam elfoglalva. Sashi-ékkal találkoztunk és mentünk a moziba. Ott beültünk és elkezdődött a film. Szerintem akció film amire beültünk. Nemtudom, csak tetszett a címe ezért választottam. A fele akcióval dús volt. Utána a főszereplő meg egy csaj kezdtek romantikázni, egy fordulatot vett az egész mert lelőtték a csajt és kezdődött a szomorú része. Én próbáltam vissza tartani a sírást, Jhope könnyezett, Sashi sírt RM vállán és RM meg mivel nem hatotta meg annyira inkább Sashi-t kezdte vígaztalni.

A film végén mikor kijöttünk elkezdtünk dumálni.
-Haru miért erre hoztál el minket!?-kérdezte Sashi miközbe a telóját tükörnek használva igazította a sminkjét.
-Nem tudtam hogy ez sírós film. Csak megtetszett a címe.-mondtam.
-Hogy bírtad ki sírás nélkül?-kérdezte Hobi.
-Úgy hogy sikerült vissza tartanom. Ennyi.
-Szerintem nem volt sírós, de amiket magyaráztál közbe nekem Sashi valami film készítésről, az fura volt.-mondta RM.
Ekkor felnevettünk, és elhatároztuk hogy haza megyünk mivel holnap forgatás, és már este 10 van.

Sétáltunk haza. Sashi és RM kézen fogva mentek és dumáltak a filmről. A poénok és heves beszélgetés közbe, azért én észre vettem pár szeretettel teli pillantás akár RM-től Sashira, vagy fordítva. Ez engem is örömmel töltött el hogy köztük már alakul valami. Mondjuk hülye lenne nem összejönni két egymásnak teremtett ember.

-Mit mosolyogsz?-szólalt meg melletem a már kezemet összekulcsolva fogó, aranyos szivecske szájú drága.
-Semmit.-kuncogtam boldogan a szeretettől ami áramolt minden irányból.
-De most komolyan mi az! Olyan boldog vagy.-lökött egy leheletnyire meg.
-Na jó. Ettől vagyok boldog.-mutattam Sashi-ékra, akik még mindig figyelmen kívül hagytak minket.-Meg mindentől. Látszik rajtuk hogy imádják egymást és őszinte leszek imádom a közelséged.-ingattam meg óvatosan a kezünket, és kuncogtam eggyet. Ő csak mosolyogva leheletnyire de érezhetően megszorította azt, majd nézelődött tovább.
-Haru figyelj... Én...
-Skacok itt vagyunk!-mondta mosolyogva Sashi.

Akkor vettem észre hogy köztem és Hobi között már csak pár centi van, így kibujtam alóla (magasabb nálam), intettem a fiúknak és haza futottam Sashi-t magammal húzva. Ez nem a filmbeli elpirult kislányos volt, hanem a boldogan hétköznapian haza sietek. Otthon mindketten lerogytunk a kanapéra és átgondultuk az estét. Ekkor jutott eszembe mi is történt és elpirulva fetrengtem. Így tett Sashi is. Mikor végeztünk a fangörcsünkel, feláltunk és elkezdtünk készülődni. Fogmosás közbe dumáltunk (úgy ahogy megértve egymást) az estéről. A csapat tagok ide oda járkáltak, készülődtek ők is és jó éjtet kívántak de lassan ők is eltüntek a szobájukban. Csak Nanami nem volt küztük. Fogmosás után benyitottunk a szobájába.

Itt a kövi rész! Tudom nagy kihagyással, de telót váltottak és most volt időm átrakni a jegyzeteket ebbe. Remélem tetszik a rész! Lessz folytatás!