30.rész Menedzser

21 2 0
                                    

*Reggel*

Felkeltem Yoongi karjai között. Még bőven aludt. Oldalra támaszkodva figyeltem ahogy szuszog, amíg felfogtam hogy nem álmodok. Feláltam és összekapva az egyensúlyom megindultam a fürdőbe elkészülni. Mikor kész lettem felkeltettem Sugát is.
-Yoongi! Yoongi kelj fel!-ébresztgettem fáradtan.
-Rendben.-tápászkodott fel nagyon lassan.
Amin felált hozzám sétált, meleg kezébe fogta az arcom és oda húzva magához megcsókolt.
Csókcsatába kezdtünk és a levegő hiány miatt elváltunk. A szikra köztünk hamar felkeltett.
-Máskor csókkal kelts!-mondta mosolyogva.
-Rendben. De siess lassan indulnunk kell.-kezdtem el én is össze szedni a cuccom.
Ő még egy leheletnyi csókkal koronázta meg az ajkam és elment készülődni.

Hamar kész lett és már indultunk is, mert késésbe voltunk. A forgatás alatt nem csinálhattunk semmit ami egy párra utal sajnos.

*Haru szemszöge*

Végre befejeztem a dalokat. A szobámba halgattam őket. RM-nek is majd meg kell mutatnom hogy jók lesznek-e. Csöngettek és az ajtóhoz mentem. A menedzserünk volt az. Egy nálunk kicsit idősebb nő. Már találkoztunk vele de nem nagyon beszéltünk.
-Jónapot
-Ohh tegezzetek csak a csapattal.-mosolygott.
-Oké! Öhmm akkor pontosan mi lessz a feladatunk?-kérdeztem.
-Először is aláírjátok a szerződést, utána elmentek a debütálási koncertetekre és miután kijött a számotok videóklippel eljártok show-k-ba. Meg kitaláljátok a fan-jaitok nevét és a lightstick-etek kinézetét.-sorolta.
-Várjunk a Japánba utazásunk?-kérdeztem.
-Hát... Majd egyszer mentek oda is.-mondta.
-De az kövi hétre volt tervezve!
-De most az idollá válásotokon kell dolgozni.
-*sóhaj* Rendben. Még annyi hogy tényleg nem lehet semmi barátunk miután aláírtuk a szerződést?-kérdeztem.
-Nem lehet sajnos.
-De miért!? A fanjaink bírnák ha lenne melletünk valaki.
-Hát maximum titok tartással lehet. Na de akkor holnap gyertek aláírni a szerződést.-mondta, majd elment.
Mosolyogva integettem még neki, aztán becsuktam az ajtót és lerogytam a földre összekuporogva. Őszintén nem akarom aláírni a szerződést. A szerződést amivel elveszik az összes élet terünk, de sajnos már be csúsztunk ebbe az életbe.

Rengeteg ideig csak összekuporogva ültem, átgondoltam mindent és elkezdtem a gondolat miatt akaratlanul is sírni. Egyszer csak egy kicsi kopogást hallotam az ajtón de nem foglalkozdtam vele. Később dörömböléssé vált és kiabálássá.
-HÉ! NYISSÁTOK MÁR KI! MI A BAJ!? NYISSÁTOK KI!-jött Jhope hangja az ajtó túl oldaláról.
Én próbáltam lenyelni a könnyeim és kinyitni az ajtót. Ekkor a nyakamba ugrott.
-Mi... mi az?-próbáltam vissza szerezni a hangom.
Ő elvált tőlem és amint ránézett az arcomra meglepődött és letörölte a könnyeim.
-Jöttem megnézni mi van, mivel vagy 400× hívtalak, de ahogy látom jó hogy jöttem.-eröltetett egy mosolyt az arcára.
-Mindjár jövök. Addig kapard le a mű mosolyod mert ez jobban fáj, mint amiért sírtam.-mondtam, majd bementem a szobámba, előszedtem a telefonom, megnéztem és tényleg rengeteg hívás és üzenetet küldött.
-Ohh...-mondtam még mindig zombiként.
Jhope bejött a szobámba, a falhoz nyomott és túlságosan közel hajolt, ahoz hogy a jelenlegi helyzetem ezt felfogja, szóval nem éreztem semmit csak az utóbbi fájdalmat. Perfect!
-Mondj el mindent.-nézett komolyan.
Nem bírom a komoly arcát. Olyan mintha utálna. Erről eszembe jutott mikor először találkoztunk, így elkezdtem gondolkodni azon hogy akkor lehet leszart.
-Haru!-kezdett el csettintgetni az arcom előtt, mikor már egy ideje az arcára bambultam.
-Ohh... boccs. Ja csak annyi hogy holnap alá kell írni a szerződést és teljesen átszervezte a menedzser a programjainkat.-kezdtem el megint könnyezni.-Utálom a menedzserünk!
Ő letörölte a könnyeim, majd leült az ágyamra.
-Tudod mikor én aláírtam a szerződést akkor elkezdtem sírni a boldogságtól és nem bántam meg a döntésem.-mesélt hátra dőlve.
-De hát minden élet teretek elvették.
-Dehogy! Azóta rengeteg emlékünk lett és nézz Jikook-ra! Ők is rejtegetve de eggyüt lehetnek. Mondjuk elég fura a kapcsolatuk.-nevetett fel.
Megbeszéltük ezt és már nem is bánom meg a döntésem. Amúgy már jhope ölébe feküdtem egy ideje.
-Egyébként eljössz velem egy randira?-kérdezte a tarkóját vakarva.
-Mi!?-ugrottam hirtelen fel az öléből.
-Tudod igazából mi mindig csinálunk valami kisebb programot, de most megkérdezem rendesen hogy randizni eljössz-e velem?
-I...igen.-mondtam teljesen elpirulva.
-Oké akkor induljunk!
-De várj normálisan felöltözök menj ki!-löktem ki az ajtón.

Kijöttem a ruhámba ami a randira való ruhám arra az esetre ha randizni mennék. Egy nőiesebb mégis én ruha. Szeretek ilyen ruhákat vásárolni még ha néha is veszem fel.

 Szeretek ilyen ruhákat vásárolni még ha néha is veszem fel

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Jhope elpirult.

-Na akkor hova is megyünk?-kérdeztem mikor már az úton sétáltunk.
-Mien az álom randid?
-Álom randi... öhmm... régen mikor valakibe szerelmes voltam akkor álmodoztam randiról.-gondolkodtam.
-Kibe?-kérdezte reflekszből.
-Mindeggy 1-ős voltam.-legyintettem.-Na szóval arról álmodoztam hogy elmegyek vele egy étterembe és rendelünk egy óriási pizzát.-nevettem fel.
-Az kircsi! Akkor menjünk el egy étterembe, de nem pizzázunk mert normális kaját eszünk.-mondta, majd hívott egy taxit.

Itt van ez a rész is. Egy kicsit fura volt tudom de már régebben írtam és nem akartam az egészet átírni. Remélem tetszett.

Végre idolként az élet!Where stories live. Discover now