A Sötétség Bosszúja 5.: Az Ég Temploma

+ Percy

Percy magához tért, s látta, hogy Khaosz, az első isten, a Káosz és a mindenség istene éppen a fény kardjával akarja leszúrni.
A többiek nélküled nem fogják tudni elpusztítani Nüxt. Ki kell jutnod a Káoszból! A világ sorsa függ tőled - csengett a Pálcák Urának a hangja Percy fülében.
A világ sorsa... - gondolta Percy.

Khaosz már lecsapott a fény kardjával, s Percy éppenhogy el tudott gurulni a fénypenge elől. Khaosz gonoszan vicsorgott rá.
- Nem értem, miért harcolsz, Percy - mondta gonosz hangon. - Úgyis meg foglak ölni. És ha netán ki is jutnál, megjegyezném, hogy az lehetetlen, akkor is Nüx túl nagy falat lenne mindőtöknek.
- Nem tudja, mikre vagyunk képesek - vágott vissza Percy, majd a tűz kardja után vetette magát. Elkapta az érmét, s mikor feldobta, nem Griffendél kardja, hanem egy kétpengéjű kard jelent meg Percy kezében.

Percy támadásba lendült, és megpróbálta legalább megvágni Khaoszt, de az isten hat kézzel túl gyorsan védte magát.
- Esélyed sincs, Jackson! - morogta az isten, s a levegő kardjával hátralökte Percyt, s lecsapott rá négy kardjával is.

Percy fekve hárította a csapást, ami azért elég erősre sikeredett - merthogy négy karból kapta egyszerre -, de Percy még mindig nem adta fel. Felpattant, s gyorsan gondolkodni kezdett.
Mit tenne ilyenkor Annabeth? - próbált a lány harci ösztöneire gondolni, de nem annyira sikerült. Csak Annabeth arcát és pár emléket sikerült előcsalogatnia. De ezekkel most nem volt ideje törődni. Aztán eszébe jutott valami. - Mit csinálna ilyenkor Percy?
- A víz benned van - suttogta a fülébe egy hang. A Pálcák Ura utolsó szavai voltak az emlékben.
Most érdemes lenne megpróbálni... - gondolta, s újabb támadást indított Khaosz ellen. Most csak simán egy vágást akart az istenen ejteni, hogy a vére, az arany ichor kibuggyanjon.

Nagyon gyorsan csapkodta az istent, s ezzel Percy el is érte célját: egy kis vágást tudott az isten egyik karján ejteni. Kénytelenül is mosolyogni kezdett.
- Azt hiszed, hogy egy kis vágás el fog pusztítani a saját világomban?! - nézett rá értetlenül Khaosz. - Ennyire naív még te sem lehetsz!
- Dehogy gondoltam azt! - válaszolta Percy. - Mindazonáltal én nyertem.

Az isten erre támadást indított Percy ellen, de Percy már védekezni sem akart.

Először a saját vérében levő vízre koncentrált, aztán ezt a koncentrációt átirányította a Khaosz egyik alkarján csörgedező kis ichor-folyamra.
Lennie kell benne egy kis víznek! - gondolta magában. És koncentrációja sikerrel végződött.

Mikor Percy felemelte egyik kezét, Khaosz egyik keze, a tűz kardját tartó keze a levegőben megállt. Ettől az isten sem tudta tovább rohamozni Percyt, mert a fiú nem engedett.
- Mit... - kezdte az isten, majd megváltoztatta a kérdést: - Hogyan...?! Hogyan lehetsz te erre képes itt lent?! Ki vagy te?!
- Percy Jackson vagyok - mondta Percy. - A srác, aki maga szerint nem elég erős, hogy kijusson a Káoszból.
- És most mit akarsz csinálni? - kérdezte az isten. - Még pár órán keresztül így tartani? Nagyon bele fogsz fáradni.
- Meglehet... - válaszolta Percy nemtörődöm módon. Végre mostmár teljesen megértette, mit jelentett az a mondat, amit hét éve a három testű farmján mondott neki a tavi nimfa, amikor ki kellett pucolnia a húsevő lótrágyás istállót. Azt mondta neki, hogy a víz benne van. És ez a mondat sokszor elhangzott még a késöbbiek során. De csak most jött rá, hogy mit jelent igazából.

Percy tisztában volt azzal, hogy ha vízben van, akkor majdnem bármeddig bírja használni az erejét. De tényleg, nagyon sok ideig. És ha nem volt vízben, akkor pedig egy hosszabb erő-használattól eléggé kifulladt. De most érezte, hogy nem fog kifulladni, ameddig a társai ki nem mentik a Káoszból. Tudta, hiszen csak most érezte igazán, hogy a víz benne van.