A Sötétség Bosszúja 5.: Az Ég Temploma

+ Percy

Percy nem is habozott tovább, a bikának támadt lángoló kardjával, s beleszúrt az oldalába. Egy normális állat ettől már rég megpusztult volna, de ez a bika nagyon más volt. Mintha nem is érezte volna a csapást.

A bika feltápászkodott, s Annabeth gyorsan azt kiáltotta Percynek:
- A SZARVÁT! - szólt a lány, s Percy tudta, hogy mire érti: az egyik szarvát sikerült levágniuk, s most, hogy elpusztuljon a bika, le kell vágnia a másikat is.

Percy a bika szarva felé suhintott egyet, de a bika csak lehúzta a fejét és kinyitotta száját, ahonnan sötét tűz csapott Percyre.
- NEE! - hallotta Percy Annabeth ordítását, de nem értette, hogy miért kiált, hiszen a víz benne van.

Percy teljes erőből koncentrált a vízre, ami a testében van, és így a bika tüze nem tehetett kárt Percyben... legalábbis annál több kárt, hogy a ruháját megégette.

Percy emlékezett arra, hogy pár éve egy vulkánban majdnem ugyan ilyen helyzetben volt, csak akkor egy robbanást idézett elő, amit a vulkánban tartózkodók közül egyedül ő élt túl. Akkor is az apja, Poszeidon miatt.
Most nem lesz ez! - mondogatta magának. - Most nem fogok robbanni!

És nem is robbant, mert gyorsan kiugrott a sötét lángok közül és lecsapta a bika utolsó szarvát, ami a földön fémként koppanva hullott le, s a bika pedig porrá vált.
- Percy...? - nézett rá rémülten Annabeth. A fiú már rohant volna megölelni, megcsókolni a lányt, de valamiért azt érezte, hogy a lány megrémült tőle... megint.
- Nagy belépő volt, haver! - veregette meg a vállát Leo, de aztán jobbnak látta csöndben maradni.

Annabeth szeméből könnyek zúdultak ki, s amint ezt Percy meglátta, oda is ment a lányhoz és magához ölelte.
- Ilyet mégegyszer ne merj csinálni, Perszeusz Jackson! - parancsolta neki Annabeth, s Percy mosolyra húzta a száját, mert tudta, hogy visszakapta a régi Annabeth-t, aki a legjobban hiányzott neki az egész világon.

Miután Annabeth engedett az ölelésből, megcsókolta, s gyorsan megpörgette a kardot, amitől összecsukódott.
- Ezt hogy csináltad? - kérdezte Leo, majd a vörös érmére mutatott. - Hogyan csináltál vele tüzet?
- Ez a tűz kardja, Leo - válaszolta Ron Leo háta mögül. Mikor Percy meglátta a fiút, még szélesebb mosolya lett.
- Azt hittem együtt hoz minket vissza - nézett Percy Nicora.
- Ron! - rohant megölelni a fiút Hermione, majd a szoros ölelés után megcsókolta.
- Mennyi idő telt el? - kérdezte Percy.
- Napra pontosan két nap - hangzott a felelet.
- Mi?! - nézett Jászonra Percy és Ron. - Két nap?! Két órát, ha bent voltunk.
- Hát igen, csak tudod, Jackson, nem igazán van lehetőség arra, hogy két óra alatt eljussunk Londonból San Fransiscoba - mondta gúnyosan Jászon.
- Azt hittem, te megoldod - vágott vissza Percy, s megölelték egymást Jászonnal. - De úgy tűnik, hogy ebben is csalódnom kellett... mint mindenben, amit te csinálsz.
- Bocsi skacok, hogy megzavarom az ölelgetéseket - kezdte félénken Thália - , de amúgy a levegő kardja itt van a teremben és valahogyan meg kéne szerezni.
- Neked is szia Thália - ölelte meg őt is Percy, s a többieknek is köszönt, majd Lilyéknél akadt meg. - Ők meg?
- Nélkülük teljes kudarc lett volna az egész küldetés - mondta Thália, s látszott az arcán, hogy valamit eltitkol. Viszont az is látszott, hogy igazat mond.

Miután Percy köszönt Lilyéknek is, megkérdezte Tháliát:
- Hol van az a kard?

A lány egy emelvényre mutatott, ahol a kard állt. Percy már indult is el, amikor Lily megállította:
- A probléma csak az, hogy ott van egy lyuk a padlón - mondta Lily.
- A probléma csak az, hogy nincs padló... - válaszolta Percy, de azért hallgatott a lányra.
- De te tudsz parancsolni a szeleknek, nem, Lily? - kérdezte Thália. Persze Percy ebből egy szót sem értett, s Lilyre nézett, aki elindult óvatosan.

A sétában egy ponton megállt, s Percy ebből arra következtetett, hogy a lyuknak ott a széle.

Lily továbbindult, de olyan simán, mintha tényleg lenne padló a lába alatt, s elsétált teljesen a kardig. Levette a helyéről, s visszasétált a többiekhez, majd Annabeth kezébe adta.
- Ügyes! - ismerte be Percy, s elismerő arccal nézett Lilyre.

De mielőtt a lány válaszolhatott volna, a templom megremegett, s egy hang szólalt meg.
- Megölik a Templomom védelmezőjét és még meg is lopnak?! - hangzott fel a mérges hang. - És mindebben a saját leányom is benne van?!
- Tünjünk innen! - ajánlotta fel Reyna, s mindenki egyetértett vele.
- De merre? - hangzott Clarisse kérdése.
- Uránosz jele! - kiáltott fel Lily, s egy jelhez szaladt. A jel egy kör volt, aminek a közepén egy pont van, s a körből pedig egy egyenes nyíl áll ki, felfelé mutatva. - Kapaszkodjatok egymásba!
- Várj! - kérte Annabeth, s gyorsan felkapta a fénylő bikaszarvat.
- Az meg minek neked? - kérdezte Percy.
- Majd el magyarázom, csak menjünk!

Mindenki megfogta a másik kezét, s Lily megérintette a jelet, amitől a talaj remegni kezdett. Percy egy hatalmas nyomást érzett magán, majd elsötétült előtte minden... megint...