Emma másnap reggel - ahogy azt a szünetek idején illik -, kellően későn kelt fel. Komótosan tápászkodott fel, majd még kissé félálomban indult a konyha felé, hogy - Sara szerint nagyon érthetetlen és klisés módon - igyon egy koffeinmentes kávét. Kivette a tejet a hűtőből, a konyhaszekrényből (szerk.megj.: már ha van ilyen) pedig a kávéport, illetve egy bögrét. Az előbb említett ivóalkalmatosságba tejet öntött, és amikor már a mikróban melegedett a bögre tartalma, a tejesdobozt meglepő módon visszarakta a hűtőbe. Az elégségesen meleg tejbe beleborított két púpos kiskanálnyi kávéport, és össze is keverte a löttyöt.
A forró bögrével a kezében igyekezett vissza a szobájába, ahol az asztalra rakta a kávét, és helyet csinált a laptopjának. Amíg arra várt, hogy a gép "feléledjen", álmosan dörzsölte szemeit. Amikor betöltődött a kezdőképernyő, és beírta a jelszavát, rögtön megnyitotta a YouTube-ot, hogy egyik kedvenc elfoglaltságát űzhesse, vagyis a RoadTrip régi vlogjait nézze. Igaz, már legalább kétszer végignézett minden videót, de nem tudta megunni. Egyszerűen lehetetlenség lenne. Túl viccesek, és imádnivalóak. Sokat nevetett, és ahogy elnézte az eleinte kettő, három, négy, majd később öttagú bandát, egyre jobban azon agyalt, hogy mennyire szeretne velük találkozni. Hamarosan levitte az üres bögréjét, majd kiöblítette.
Ebéd után folytatta a videók nézését, és így viszonylag hamar telt el a nap. Este zuhanyzás után be is feküdt az ágyába, és gyorsan elaludt.
•
•
•
Amikor Sara visszaért a kollégiumba, nem igazán tudta, hogy mitévő legyen, így hát megnézte a vonatmenetrendet, hogy másnap melyik vonattal lenne érdemes elutaznia Yateley-be. Talált egy vonatot, ami 9:30-kor indult Maidstone-ból, és egész jónak tartotta az időpontot -mondjuk a koránkelés sosem volt az erőssége, de az ébresztő majd segít. A nap többi részében olvasott, és fogjuk rá, hogy ez elterelte a figyelmét a gondolatairól. Mivel még este sem volt étvágya, ebéd; és vacsora nélkül feküdt le.
Másnap reggel a 8:30-ra beállított ébresztőóra hangjára kelt. Amikor magához tért a hangos dallam által okozott sokkból, morcosan kászálódott ki az ágyából. Gyorsan lezuhanyzott, ami valamelyest javított a kedélyén. Miután felöltözött, és megmosta a fogát, összerámolta a maradék ruháját, és a biztonság kedvéért még kétszer körülnézett, hogy ne hagyjon ott semmit.
Óriási bőröndjét komótosan húzta maga után, szintén telepakolt hátizsákja - ami iskolaidőben egyébként iskolatáskaként szolgált - pedig vállán pihent. Bezárta a szoba ajtaját, amit pár hónap múlva biztos látni fog. Vagyis ki tudja, mit hoz a jövő? A portán leadta a kulcsot, és aláírta a papírt, miszerint elhagyja a kollégiumot.
A vonatállomás egy kellemes, húszpercnyi sétára volt a kollégiumtól, így hát a szőke hajú lány el is indult.
A vonat hamarosan beért a peronra, és Sara nekifogott, hogy helyet keressen a tömegnyomorban. Egy vagonnal arrébb helyet foglalt egy szimpatikus, idős néni mellett, aki készségesen rakta félre szatyrait. A lány illedelmesen köszönt, és végre letámaszotta a súlyos bőröndöt.
- Hova utazol, kedves? - kíváncsiskodott a néni.
- Tetszik tudni ide, Maidstone-ba járok iskolába, év közben pedig egy kollégiumban lakok, viszont a házunk Yateley-ben van. Apukámhoz megyek haza, ugyanis hamarosan hazaér egy üzleti útról - válaszolt készségesen Sara.
- Ó, ez igazán pompás, drágám - mosolygott a kedves hölgy, majd a homlokára csapott. - Milyen szenilis vagyok, hisz' be sem mutatkoztam! Sophie Charles vagyok, de a Sophie is megteszi, és nyugodtan tegezz. Téged hogy hívnak, kedves?
Sara hirtelen nem is tudta, hogy megköszönje-e hogy tegezheti, vagy fogjon vele kezet, de végül kinyújtotta kezét:
- Örvendek, Miss... akarom mondani Sophie, hogy megismerhet... megismerhetlek - még hozzá kellett szoknia a tegeződéshez, hiszen az idős emebereket mindig magázta. - Az én nevem Sara Forbes.
Sophie vidáman rázta meg Sara kezét, és Sara tudta, hogy ezt a közel háromórás utazást nem kínos csendben fogják eltölteni. Az idős hölgy sokat kérdezett Saráról, így a nem túl nyitott, és kitárulkozós lányról igen sokat tudott meg, és rá nem jellemző feloldódva csacsogott. Így tudta meg Miss Charles azt is, hogy hogyan értette egymást félre a két barátnő, és azt javasolta a Forbes lánynak, hogy ha hazaért, mindenképp hívja fel legjobb barátnőjét, butaság lenne halogatni.
Sokszor mondják, hogy jó társaságban csak úgy repül az idő (szerk.megj.: még ha vonaton is vagyunk🙄😂), és ez most sem volt másképp. Sophie néni és Sara együtt szálltak le a szerelvényről, és egy meghitt ölelés után talán örökre búcsúztak el egymástól.
Sara hívott egy taxit, és fél óra múlva már otthon is volt. A fiatal taxis ragaszkodott hozzá, hogy segít a lánynak bevinni a bőröndöt, "ne cipeledjen lány létére, kisasszony", azonban a mi kisasszonyunk rendíthetetlen volt, és megoldotta egyedül. Fura érzés volt újra belépni a több, mint fél éve nem látott lakásba.
Lepakolta bőröndjét és táskáját, és a kanapéra lehuppanva hívta is Emma számát.
Sziasztok! :)
Hát, mint láthatjátok, sokat szenvedtem ezzel a résszel, és talán még így sem vagyok vele teljesen elégedett, de remélem, a Ti tetszéseteket azért elnyeri. Köszönöm mindenkinek, aki olvassa ezt a szösszenetet, és azoknak talán még hálásabb vagyok, akik egy vote-tal fejezik ki tetszésüket!😂❤️
Ha esetleg bárkinek van ötlete, vagy javaslata, szívesen fogadom, mert elsőrorban nem azért írok, hogy nekem tetsszen. :)
•2018. Július 6.•
El sem hiszem, hogy ma Jack 19 éves lett😱😂 Már kész öregember, de így imádom😂❤️ Remélem, csodás napja volt :3
