Jack felkapcsolta a villanyt a sötét szobában, és a ruhásszekrényhez lépett.
- Ehm, nem nagyon vannak pizsamáim, mert a többiekhez hasonlóan alsónadrágban alszom - vakarta meg a tarkóját. Elővett egy zöld pólót, és valami puhább anyagú nadrágot keresett, hogy Sarának ne az aznapi nadrágjában kelljen aludnia. Egy-két perc keresgélés után talált egy szürke, térdig érő nadrágot, és a pólóval együtt nyújtotta a lánynak.
- Köszönöm, Jack - mondta zavartan a lány.
- Nagyon szívesen - válaszolta az ír srác. Andy is pont akkor ért vissza a fogkefékkel, amikor ők visszaértek a konyhába.
- Köszi, Andy - hálálkodott Emma, amire egy biccentés volt a válasz.
- Nyugodtan használjátok bármelyik fogkrémet - mosolygott Brooklyn.
- Akkor élek a lehetőséggel - viszonozta a gesztust Sara, és elindult a fürdőszoba felé.
Átvette a ruháit, és boldogan konstatálta, hogy belefér Jack nadrágjába. A pólónak nagyon klassz színe, és Jack illata volt. Kedvtelve nézte a tükörben magát. Nem azért, mert szépnek találta magát, hanem azért, mert a tudat, hogy Jack Duff ruhái vannak rajta, nagyon jó volt. Sőt, nem is jó, hanem nagyszerű. Elmosolyodott az emlékre, hogy az anyukája mindig is szerettet az apukája ruháiban lenni, mert ahogy ő mondta, biztonságérzetet adott neki. Most már ő is tudja, milyen ez. Milyen kár, hogy az anyukájának nem mesélhet Jackről, arról, hogy mennyire szereti, és hogy boldoggá szeretné tenni, vele akar élni, hogy mennyire örül, hogy ismeri ezt az öt csodás srácot, és hogy egy álma vált valóra azzal, hogy Londonba jött Emmával ... de nem tehette, és ez könnyeket csalt a szemébe. Hogy elterelje a figyelmét a negatív gondolatokról, inkább megnézte a fogkrémeket. Kiválaszott egyet a sok közül, és megmosta a fogait. Amikor végzett, felkapta a ruháit, és a nappaliba ment, ahol a többiek beszélgettek. Emma és Rye nem voltak ott. Biztos ők is ruhát keresnek - vélekedett.
- Szerintem aludnunk kéne - ásított Mikey fáradtan.
- Meglehet - bólogatott Brooklyn. - Jó éjszakát, emberek, én léptem aludni!
- Jó éjt - tápászkodott fel a kanapéról Andy és Mikey is.
Brooklyn lekapcsolta a lámpát a szobában, és csak Andy kislámpája világított. Jack még mindig Sara melett ült a félhomályban.
- Nagyon jól áll rajtad ez a póló - mondta halkan egy kedves mosoly kíséretében.
- Köszi - pirult el Sara.
- Ez az igazság, ne köszönd - kacsintott Jack a szőke hajú lányra, majd felkelt a kanapéról, és már csak egy ajtócsukódás jelezte, hogy hol van.
Sara boldogan mosolyogva húzta magára a takarót, és rögtön el is aludt.
Pár szobával arrébb Rye egy egyszerű, "COOL" feliratú, hosszú fekete pólót adott Emmának, ugyanis nem volt egy rövidnadrágja sem, ami alvásra is alkalmatos lett volna.
- Bocsi, de nadrággal nem tudok szolgálni - húzta el a száját Rye, de a szeme huncutul csillogott.
- Talán elég hosszú ez a póló - méregette a ruhadarabot Emma. A fürdőszoba felé vette az irányt, hogy ő is megmossa a fogát, és átvegye a "pizsamáját". Elégedett volt, ugyanis a nagyméretű póló majdnem a térdéig ért. Rye a telefonját nyomogatta, amikor belépett a szobába, de rögtön Emre kapta a tekintetét.
- Úgy látom, ez a felső nem csak rajtam áll klasszul - mondta tettetett sértődöttséggel.
Emma elgondolkozott azon, hogy megkérdezze-e, hogy akkor adja-e vissza, de arra jutott, hogy Rye biztos azt mondaná, hogy igen, és akkor ő nagyon nem járna jól, így inkább megvonta a vállát, és pimasz vigyorral fordult a srác felé:
- Tökéletes a látásod.
- Teeee - röhögött fel hitetlenül a barna hajú srác, amikor eljutottak az agyáig Emma szavai. - A bókokat illik megköszönni.
- Nekem úgy tűnt, elkeseredtél, hogy másnak is jól áll - vágott vissza Emma.
- Feladom - nevetett Rye, majd hirtelen felpattant az ágyáról, és szorosan a lány elé állt. - Csikis vagy?
- Mi? - motyogott meglepetten Em, mert szinte megszédült a srác hirtelen közelségétől, és nem tudta mire vélni Rye szavait, azonban Rye Emma kérdésével mit sem törődve kezdte el csikizni a lány oldalát. A lány nevetve próbálta arrébblökni a fiú kezeit, de Rye nem hagyta magát.
- Na, szabad így megköszönni egy bókot? - kérdezte vigyorogva, mert nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon, túl mulatságos látványt nyújtott Emma, ahogy visítva próbál kiszabadulni Rye kezei közül, amik ha nem csiklanozták volna, hanem csak átölelték volna őt, sosem próbált volna kiszabadulni.
- Neheeem - nyöszörögte nagy nehezen.
- Ha szépen kéred, talán megbocsátok - nézett le a lányra.
- Bo...bocsi - a Emmának már a könnyei folytak a nevetéstől.
- Semmi gond - mosolyodott el angyalian Rye, és felhúzta a padlóról Emmát, aki akkor került oda, amikor el akart menekülni a srác kezei elől.
Körülbelül hét-nyolc másodpercre Rye egészen elfeledkezett arról, hogy még mindig Emma kezét fogja, és hogy már el kellene engednie, de nem tehette, mert Emma tágra nyílt, mesésen kék szeme úgy kapcsolódott az ő barna íriszeihez, mintha sosem akarná, hogy véget érjen ez a pillanat. De Ryan végül magához tért, és Emma most látta őt először zavarba jönni. Óvatosan engedte el Emma jobbját, és visszaült az ágyára. A lány megrázta a fejét, mert őszintén nem tudta, hogy mi volt ez, így inkább megigazította a Rye-tól kapott pólót, és befeküdt Harvey ágyába. Rye letette a telefonját, és lekapcsolta az olvasólámpáját.
- Jó éjszakát! - szólalt meg végül.
- Jó éjt! - Emmának jól esett, és imponált, hogy Rye jó éjszakát kívánt neki, és ez volt az utolsó gondolata, mielőtt elaludt.
•2018. Augusztus 13.•
