Sara és Emma vidáman sétált fel a szobájukba. Amint leültek az ágyaikra, Em telefonja elkezdett csörögni. Az anyukája hívta.
- BOLDOG SZÜLINAPOT EM! - kiabálta az egész család a telefonba.
- Nagyon szépen köszönöm - kuncogott Emma. - Szeretlek titeket!
- Mi is tégeeeeed - mondta George és Martin, Emma két fiatalabb öccse egyszerre.
- Bocsánat, hogy most hívtunk, de Lewis csak most ért haza, és nem akartuk kihagyni a köszöntésből - magyarázta Anne.
- Semmi gond, anyu, jól esik, hogy hívtatok.
- Az ajándékodat majd átadjuk személyesen- közölte Andrew.
- Rendben - mosolygott Emma.
•
•
•
Október utolsó hete volt. Egész héten esett az eső. A falevelek lehullottak, minden halk volt, és komor. Emma és Sara nem bánta ezt, hiszen ez az idő legalább tükrözte a hangulatukat. Szinte semmit sem hallottak a fiúk felől. Ugyanannyit tudtak, mint a többi rajongó. Sarát Jack egy héten egyszer kereste, és akkor végre beszélgettek pár percet, de ez volt minden. Ő sokat kereste a fiút, de amaz nem nagyon reagált erre. Emmával sem volt ez másképp. Párszor beszélt Rye-jal, de a fiú nem tudott sokat beszélgetni, és hamar lerázta őt. Így hát a két lány nem volt túlzottan vidám, de az iskola valamennyire elvonta a figyelmet erről, hiszen jól kellett teljesíteniük, és szorgosan kellett tanulniuk. És emellett még mindig ott voltak egymásnak, tartották egymásban a lelket, próbáltak valamiképp vigasztalódni.
Csütörtökön Sara előbb végzett az iskolával, mert Emmának még volt egy nyelvtan órája. Emma látta, hogy a barátnője mennyire lehangolt, ezért azt mondta Sarának hogy ne várja meg, mert neki órák után még könyvtárba kell mennie.
- De én szívesen megvárlak, mehetünk együtt könyvtárba - jelentette ki Sara. - - Ne várj rám ennyit, biztos van még egy csomó leckéd is - mosolygott halványan Emma.
- Hát rendben. Akkor jó nyelvtant! Otthon találkozunk! - ölelte át Forbes az idősebb lányt.
Tehát Sara magányosan sétált vissza a kollégiumba. Nézte a szürke eget, és a koszos tócsákat a járdán, amiknek vizes levelek lebegtek a tetejükön. Összehúzta magán a pulóverét. Hideg volt. Felérve a szobájukba megpróbálta elérni Jacket telefonon, azonban az hamar hangrögzítőre kapcsolt, Sara pedig nem szeretett volna semmilyen üzenetet hagyni Jack számára. Előpakolta a könyveit, és megírta az írásbeli leckéjét. Közben néha elterelődött a figyelme, és akaratlanul is a RoadTrip-en agyalt.
Emma végzett az óráival, és már épp a könyvtár felé indult volna, amikor valaki a nevét kiáltotta.
- Emma, várj!
Hátrafordult, és Jacket pillantotta meg.
- Te mit keresel itt? - motyogta csodálkozva Em, amit valószílűleg Jack nem hallott. Köszönésképp megölelte a barna hajú lányt, aki gyorsan kibontakozott az öleléséből.
- Mit keresel itt? - ismételte meg a kérdést, miközben hátrált egy lépést.
- Gondoltam, meglepem Sarát. Hol van?
- Már a kollégiumban. Kevesebb órája volt, mint nekem.
- Oh - most Jacken volt a sor, hogy meglepődjön.
- Figyelj Jack. Nem egészen az én dolgom, és nem is akarlak igazságtalanul kiosztani, vagy ilyesmi, de mégis én vagyok Sara legjobb barátnője, szóval szólok pár szót az érdekében. Sara kissé ki van készülve, mert alig kap hírt a fiúkról, vagyis inkább rólad. Nagyon hiányzol neki, és elég szomorú, hogy nem beszéltek. Kérlek ne tedd ezt vele! Annyira rossz így látni szegényt! Megígérted, hogy keresed, de ezalatt szerintem nem heti egy beszélgetést értett. Tudom, hogy elfoglaltak vagytok, meg minden, de ez így nem mehet tovább.
Jack láthalólag zavarba jött, de becsületesen állta Emma tekintetét.
- Öhm, nos tudom, hogy ez nagyon nem volt szép tőlem, és ezért is jöttem el most, hogy beszéljek Szöszivel, és bocsánatot kérjek tőle. Igazad van, Em.
Emmának tetszett, hogy a fiú nem mentegetőzik, és hárít, hanem beismeri a hibáit.
- Nos, akkor rendben. Nekem el kell mennem a könyvtárba, te pedig menj Sarához, mert nagyon fog neked örülni.
- Oké. Szia, Emma!
- Szia Jack! - mosolygott bíztatóan a lány, és már ott sem volt.
Halkan kopogtak az ajtón.
- Nyitva van Emma! Nem hoztál magaddal kulcsot? - kérdezte Sara fel sem nézve a tankönyvéből.
Jack kinyitotta az ajtót, és belépett. A lány egy vastag, Roadtrip-es pulcsiban, és egy fekete melegítőnadrágban ült görnyedten az ágyán. Haja egy kócos kontyba volt összefogva -biztos kapkodott -, és egy nagy könyvet tartott a kezében, amiből még mindig nem pillantott fel.
- Na, sikerült elhozni a köny.... - akadt el a szava, miközben felpillantott. Talán mindenre számított volna, de arra pont nem, hogy Jack Duff fog ott állni.
- Ja..Jack? - alig akart hang kijönni a torkán. Már több, mint két hónapja nem látta az ír srácot. Annnyira elérzékenyült, hogy könnyek áradata csordult végig az arcán. Jack kissé megijedt, mert ugyan pár rajongó elmorzsolt egy-két könnycseppet, amikor találkozott velük, de ők nem ilyen szomorúnak tűntek, hanem vidámabbnak. Gyorsan Sara mellé sietett, és átölelte a síró lányt.
- Shh, Szöszi, itt vagyok - simogatta a lány hátát, miközben még szorosabban húzta magához a szőke hajú lányt. - Nagyon sajnálom, hogy nem szakítottam rád elég időt, nagyon nem volt tőlem szép, nem ezt érdelmed! Kérlek ne haragudj rám!
- Nem haragszom, de ne csinálj ilyet mégegyszer - nézett föl Sara Jackre.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm - ismételte Jack, és letörölte Sara utolsó könnyeit ar arcáról.
- Örülök, hogy eljöttél - jelentette ki Sara mosolyogva.
- Én is örülök, hogy eljöttem - mosolygott Jack is. - Hogy megy a suli?
- Eddig jól, de félek, hogy milyen lesz az érettségi.
- Biztos jól fog menni, Szöszi. A suliban is biztos segítenek, és te is okos vagy!
- Köszönöm - pirult el a lány. - Tudom, hogy mondtam, de annyira hiányoztál, Jacky!
- Te is nagyon hiányoztál, Szöszi! Várjunk csak! Jól hallottam? - kérdezte a zöldeskék szemű srác felhúzva a szemöldökét.
- Igen - motyogta Sara Jack mellkasához bújva.
- Hm? - hajolt Jack Sara fejéhez azt tettetve, hogy nem hallotta.
- Hallottad - mondta Forbes.
- Persze, csak vicceltem - nevetett édesen Jack.
- Nem ér - nézett bosszúsan Sara Jack szemeibe.
- Mi? - tudakolta a srác.
- Az, hogy te mindig zavarba hozol - fonta össze a karjait maga előtt a lány.
- Hát... nem tudom, mit kéne mondanom. Sajnálom, Sara.
- Sajnáld is. Nem szép dolog - nézett Sara komolyan Jackre, majd nem bírta, kitört belőle a nevetés a fiú arcát látva, ami teljesen megbánó volt. Nyilvánvalóan ugratta a fiút, csak kiváncsi volt a reakciójára. Jack csak ült, a szemöldökét ráncolva, nem értette teljesen Sarát.
- Én... bocsánat - hagyta nagy nehezen abba a nevetést a szőke hajú lány, miközben közelebb csúszott Jackhez, és nekidőlt. - Mesélj nekem valamit. Imádom a hangodat.
Jack kedvesen elmosolyodott, és gondolkodott, hogy miről beszéljen a lánynak.
- Már akkor ismertem Andyt, Blair-t, és Harvey-t, amikor még csak tizennégy lehettem. Még Cormaccal zenéltem, és épp itt, Angliában voltunk. Nagyon kedveltem a focit, és volt egy sportnap, amin random baráti csapatok indulhattak. Mi is elmentünk, persze inkább nézőként, idősebbnek kellett volna lennünk. Andy volt a kapusuk, ha jól emlékszem. Vicces így visszagondolni erre. Olyan emberekkel hoz össze az élet, akikkel nem is tudod, hogy milyen fontos kapcsolatod lesz majd. A sors érdekes egy dolog.
- Valóban az. Nagyon durva, hogy ismerted fiatal Harvey-t! Ő is jó korán kezdte.
- Igen, tényleg.
Emma tűnt fel az ajtóban.
- Sziasztok! - mosolygott szomorkásan. Sara sejtette, hogy Emmát mondhatni zavarja Jack, mert eszébe juttatja Rye-t, de a barna hajú lány nem akarta ezzel Sarát kedvét elrontani, hiszen olyan boldognak tűnt most, Jack közelében. - Szia, Emma - köszönt egyszerre Jack és Sara. Emma lerakta a táskáját az ágyára, és kiindult a szobából. Sara azonnal felpattant az ágyról, és elkapta a lány karját. Aggódott a barna hajú barátnőjéért, és nem értette, hova megy.
- Hova mész, Em?
- Csak lemegyek a konyhába, készítek magamnak egy teát.
- Akkor jó - mosolygott Sara, és elengedte Em karját. Visszacsücsült az ágyra Jack mellé. Csak nézte őt. Egyszereűen nem tudta nem nézni, annyira vonzotta a tekintetét a csodás, göndör haja, rózsaszín ajka, és gyönyörű, zöldeskék szeme. Egészen zavarba jött, hogy csak úgy bámulta a fiút.
- Eszembe jutott egy borzalmas vicc - kuncogott Jack.
- Ne kímélj!
- Hát jó, te akartad...
- Csak mondd már - vigyorgott türelmetlenül Sara.
- Hogyan hívják a részeg migránst?
- Várj, kitalálom... - ráncolta szemöldökeit Sara.
Talán két perc is eltelt, de semmi értelmes nem jutott az eszébe.
- Na jó, nincs ötletem - adta fel.
- Betántorgó - közölte Jack vigyorogva.
- Neeee - nevetett Sara. - Ez nem igaz!
- Pedig de - nevetett vele Jack is.
Emma visszaért a teájával, és hallotta a csukott ajtón át kiszűrődni Sara és Jack vidám nevetését. Olyan régen hallotta már Sarát őszintén nevetni, hogy önkéntlenül is elmosolyodott. Bekukucskált a kulcslyukon, hogy lássa is őket, majd bement a szobába. Még mindig mosolyogva ült le az ágyára, és kortyolt a teájába. Boldog volt, hogy Sarát vidámnak látta, és olyan aranyosnak látta a két fiatalt, ahogy egymáshoz közel ülnek. Hárman beszélgettek tovább. Jack sokat mesélt a fiúkról, persze főleg Rye-jól, a két lány pedig csak nevetett.
Már kezdett sötétedni, és eljött a búcsú ideje Jack. Emma megölelte Jacket, és hagyta, hogy Sara és az ír srác kettesben menjen le.
- Köszönöm ezt a nagyszerű délutánt, nagyon jól éreztem magam - nézett fel a szőke hajú lány mosolyogva Jackre.
- Én is fantasztikusan éreztem magam - viszonozta a gesztust Jack. Sara szerelmes volt a mosolyába is, le sem tagadhatta volna, hogy nem szédül szinte el. - Sajnos mennem kell, Szöszi.
- Tudom, Jacky.
- I love the sound of my name upon your lips - dúdolta Jack. (írói megj.: szeretem, ahogy mondod a nevemet, a RoadTrip - I wasn't worried)
Sara mosolyogva ölelte meg Jacket. Tudta, hogy melyik régebbi dalukból idézte ezt Jack, és egészen zavarba jött tőle, ezért inkább megölelte a fiút.
- Hamarosan találkozunk - kacsintott Jack Sarára.
- Alig várom - mosolygott zavartan Sara, miközben Jack nyakába csimpaszkodott, hogy most ő tudjon puszit nyomni a srác arcára. Jack mosolyogva nyomott szintén egy puszit a lány arcára, majd lassan elengedte a lányt.
Sara felszaladt a kollégiumi a szobájukba, ugyanis elkezdett esni az eső. Emma az ablakpárkányon ült a nyitott ablaknál. Sara mosolyogva ült mellé. Együtt nézték Jack távolodó alakját, és az esőt, ahogy szép lassan eláztatja a fákat, és újabb tócsákat képez az úton. Hűvös idő volt, és egyre jobban zuhogott az eső, a két lány mégis vidáman nézte a borús utcát.
•2018. Szeptember 23.•
