Kedves olvasó!
Először szeretnék pár dolgot tisztázni, mielőtt belevágunk ebbe a történetbe. A fanfiction-be foglaltaknak van valóságalapja, de nagyrészt én találtam, és egészítettem ki . A könyvet úgy lényegében egy embernek írom, de remélem, hogy Neked is megtetszik, illetve Te is örömet lelsz benne. Akkor ajánlom ezt a fancficet, ha ismered a RoadTrip-et, ugyanis ők elengedhetetlen részei ennek a szösszenetnek (persze ha nem ismered őket, az sem gond, csak így talán nem igazán erted).
Nem is húzom tovább senki értékes idejét, jó szórakozást! :) 🌷
Egy szeptember elsejei, felhős napon kezdődött minden, amikor sok újonc érkezett az iskolába, hogy megkezdjék tanlulmányaikat. A leendő első osztályosok megszeppenve, szüleik, vagy nagyszüleik kezét szorongatva ámuldoztak a hatalmasnak tetsző épületen. A tömegből kitűnt egy világos szőke hajú, zöldeskék szemű kislány, aki egyedül sétált, újonnan vett iskolatáskájával a vállán. Kissé bizonytalanul lépkedett, de követte a befelé tolongó embereket. Hirtelen egy nála talán idősebbnek tűnő lány jelent meg az oldalán, barátságosan mosolyogva. Kivillantotta fehér fogait, kék szeme kedvesen csillogott.
- Szia, Emma Clark vagyok, de az Em is megteszi. Hát te?
- Öhh, szia - a szőke hajú kislány nem volt hozzászokva ahhoz, hogy kortársai megszólítják, mert az óvodában nem voltak barátai, és nem volt valami nyitott. - Sara Forbes vagyok.
- Örvendek, Sara! Képzeld, osztálytársak leszünk! Hát nem szuper? - faggata a hosszú, göndör hajú lány Sarát.
- De, biztosan az - hagyta rá a lány, mert jobban foglalkoztatta az, hogy nem tudta, hova is kéne mennie. - Te tudod, hogy merre van az osztálytermünk?
- Nem, de biztos ki van írva - jelentette ki pozitívan Em.
Sara bólintott, és elindultak a lépcsőn. Hamarosan megtalálták a termet.
- Van kedved mellém ülni, Sara? Így te sem leszel egyedül -állapította meg Em, miközben leült a pad bal oldalához tartozó székre.
- Szívesen ülök melléd, viszont cserélhetünk helyet? Balkezes vagyok, és pont ütközne a kezünk írásnál.
- Oh, persze. De jó, még sosem volt olyan ismerősöm, aki balkezes volt -mondta vidáman a kék szemű lány, és áthuppant a másik székre.
A szőke hajú lány halvány mosollyal foglalt helyet a Clark lány mellett.
Talán mondanom sem kell, hamarosan elválaszthatatlan barátnők lettek, mindig egymás mellé ültek, megosztottak egymással minden marhaságot, és nem volt olyan, hogy haragban váltak el. Sok közös emléket szereztek, például, amikor elmentek szánkózni, és nem tudták irányítani azt, és nekimentek egy nagy kőnek, az apukáik pedig a domb tetején sürgették őket, hogy ők is szeretnének csúszni; vagy mikor Em és a családja átment Saráékhoz, és az apukáik fagyit nyomtak a lányok arcába, és hajába (akkor együtt bújtak el a két család elől, és nagyon megalázottnak érezték magukat *írói megj.: teljesen jogosan*). De voltak jóval viccesebb mozzanatok is, mint mikor Emmáék házában vendégeskedett a Forbes család, és Em a garázsban lévő almásrekeszből megkóstolt egy almát, de nem ízlett neki, így kiköpte a szájából a falatot, és visszaillesztette az alma többi részéhez, majd ügyesen visszahelyezte a rekeszbe. Másnap nevetéstől fuldokolva mesélte Sarának, hogy a legidősebb öccse (mert három öccse volt) pont azt az almát választotta, hogy megegye. Nem tudták abbahagyni a nevetést, az osztály többi tagja pedig kérdő, és lesajnáló tekintettel illette őket. Akkor is kitartott a barátságuk, amikor Sara és a családja majdnem Amerikába költöztek. Tehát jóban-rosszban barátnők voltak, és mikor nagy döntés elé álltak, vagyis középiskolába mentek, akkor is együtt tárgyalták meg, hogy hova lenne érdemes menni, és az fel sem merült bennük, hogy ne közös iskolát válasszanak. Együtt vágtak bele a gimnáziumi évekbe, és már három év telt el azóta, hogy beiratkoztak. Idén tizenegyedik éve, hogy ismerik egymást, és barátnők. Tíz év alatt sokat változtak, nőttek, talán okosodtak is (írói megj.: persze, de így "kedvesebben" hangzott).
A szeptemberi születésű Emma majdnem egy évvel idősebb a áprilisban született Saránál, hiszen a fiatalabbik lány elvileg évvesztes lenne, és nem járhatna egy osztályba Emmel, de a szülei fölöslegesnek tartották, hogy még egy évet az óvodában töltsön, így került egy osztályba a barna hajú lánnyal.
Azt hiszem, kell ez a bevezetés az elejére, hogy ne rögtön, és egyszerre történjen minden. Körülbelül ilyen hosszú részeket tervezek ehhez a könyvhöz. "Találkozunk" a következő résznél! :)
•2018. Június 3.•
