°Az én fantasztikus barátnőm°

78 11 4
                                    

Lassan telt el az első hét az iskolából, és még lassabbak tűnt a kollégiumba való sétálás az iskola után. A két lány kellően elfáradt a héten, és már nagyon várták a hétvégét.
- Holnaphoz egy hétre lesz a szülinapod! - ujjongott Sara.
- Igen, várom már! - mosolygott Emma. - Örülök, hogy veled tölthetem majd azt a napot.
- Megtisztelsz, kedves.
- Ah te - forgatta a szemeit Emma, miközben beértek a kollégiumba.
Sarát odahívták a portához, mert levele jött, és alá kellett írnia a tanúsítványt, hogy átvette. Odaadta Emmának a szobájuk kulcsát, hogy ne kelljen rá fölöslegesen várnia.
Elolvasta az apukája levelét, aki azt írta, hogy sajnálja, de nem tudja most hívni, viszont küld neki levelet, és hogy sok sikert kíván Sarának az évhez, meg hogy az őszi szünetre már biztos otthon lesz. Sara gyorsan leült a kanapéra, amit a várakozóknak helyeztek oda egy asztallal. Sara gyorsan előkotort egy lapot a táskájából, és választ írt Henry-nek, majd visszarakta az általa írt levelet a borítékba. Visszavitte a portához a levelet, és megkérte az ott ülő hölgyet, hogy adja fel. Gondolataiba mélyedve sétált fel a lépcsőn, így észre sem vette a vészesen közeledő alakot, aki hasonlóan egy másik dimenzióban volt, és egymásnak ütköztek. Sara hátratántorodott a hirtelen jött ütéstől, és a meglepettségtől. Ijedten pillantott fel a másik alakra, aki szintén kábán bámult le rá. Imerős barna szempár, és világos haj... Scott - villant fel a lány emlékezetében a név. A héten nem igazán látta őt, mert az osztály külön csoportokra volt bontva.
- Öh, bocsánat - mondta zavartan a szőke hajú lány.
- Máskor figyelj jobban, Sara! - közölte fagyos mosollyal a fiú.
- Persze, mert neked nem kéne - háborodott fel kissé Sara.
- Ki mondta, hogy nem kéne? - húzta fel szemöldökét kérdőn Scott. - Én különben is rólad beszéltem, és nem magamról.
- Ez meglepő, ha belőled indulunk ki - Sara maga sem tudta, hogy mitől pöccent be ennyire, de egyszerűen irritálta a fiú modora, és úgy gondolta, le kell rendezniük, hogy Scott ne beszéljen így csak azért, mert mindketten hibáztak.
- Igen? Meglepőnek tartasz? Hízelgő.
- Miért lelsz ennyi örömöt abban, hogy kiforgatod a szavaimat? Nem gyerekes ez?
- Ha már a gyerekességnél tartunk, nem én indítottam a vitát, csupán figyelmeztettelek.
- És ki kért meg rá? Leegyszerűsítem a dolgokat: senki. Szóval azt hiszem, mindenkinek jobb lenne, ha a saját dolgával törődne, kedves Scott - gúnyolódott a sráchoz hasonlóan a lány.
- Igazad van, kedves Sara. Viszont, ha megbocsátasz, van jobb elfoglaltságom is, minthogy veled fecsegjek ilyen semmiségekről. Agyő!
   Sara nem hagyta meg neki azt az örömöt, hogy ismét visszaszóljon valamit feldúltságában, inkább kikerülte Scottot, és a szobájukba sétált.
- Hé, Sara, minden oké? - kérdezte aggódó arccal Emma.
A zöldeskék szemű lány mindent elmondott Emmának, aki hasonlóan ideges lett, mint a lány volt a lépcsőnél.
- Milyen bunkó már! - háborgott. - Még egy ilyen, és garantálom neki, hogy az lesz az utolsó napja!
- Imádlak - nevetett Sara jobb kedvre derülve. - Te aztán tudod, hogy mit kell az embereknek mondani!
- Dehogy, nem sok embert ismerek olyan jól, mint téged, vagy hogy pontos legyek, szerintem senkit sem ismerek olyan jól. Szóval igen, tudom, hogyan derítselek jobb kedvre - mosolygott kedvesen Emma.
- Na ez az én fantasztikus barátnőm! - vigyorodott el Sara is, és szoros ölelésbe vonta az idősebb lányt. [user75799274 ❤️]



Este Emma a szüleivel beszélgetett telefonon, amikor elkezdett csörögni Sara mobilja. Érdeklődve nézte a felvillanó képernyőt. Megdörzsölte a szemét, hogy jól látja-e a nevet, de ugyanazt látta, mint azelőtt. Felvette a telefont, és meglepetten szólt bele.
- Szia Jack!
- Szia Szöszi! Mizu?
- Te jó, ég, én nem gondoltam, hogy keresni fogsz!
- Naa, ez nem volt szép - válaszolta Jack némileg sértett hangnemben, de Sara biztos volt benne, hogy valójában pajkos mosoly bújkál az arcán.
- Tudod, hogy nem úgy értettem. Úgy értettem, hogy te még mindig a csupa nagybetűs Jack Duff vagy, és hihetetlen, hogy felhívsz, meg hogy van rám időd, és hogy érdekel, hogy mi van vel... - hadarta Sara, de az ír srác félbeszakította:
- Hé, lassíts, Szöszi. Először is, persze, hogy tudom, hogy érted. Másodszor, igen, ismernek jópáran, de ettől még ugyanúgy ember vagyok, mint te, és harmadszor, van időm a fontos dolgokra, szóval ezt meg se kérdőjelezd! És negyedszer, érdekel, hogy mi van veled.
- Hú, én... most nem tudom..., hogy mit kéne mondanom. Nagyon aranyos vagy, Jack - Sara örült neki, hogy most nem látta őt személyesen a fiú, mert biztos volt benne, hogy teljesen vörös lett.
- Az aranyosabb, hogy ilyet mondasz. Milyen volt a heted?
- Mennyire lehet jó egy végzős év kezdete?
- Jó kérdés - kuncogott Jack. - Mondjuk szenzációs?
- Mondjuk - nevetett Sara is. - Húzós egy év lesz, de túlélem, mint az eddigieket is. Neked milyen heted volt, Jack?
- Új zenén dolgoztunk, feldolgozásokon, meg forgattunk is, szóval húzós volt, de nagyon szeretem ezeket a srácokat.
- Úúú alig várom, hogy lássam őket! - ujjongott a lány. - Olyan jó ezt hallani! Imádlak titeket!
- Ezt most vegyem bóknak?
- Ah, szinte kár volt mondanom - ironizált Sara. - Annak veszed, aminek szeretnéd.
- Nos, köszönöm a bókod, egészen zavarba hoz.
- Megérdemelnéd - motyogta Sara.
- Gondolod? - nevetett fel Jack hihetlenül aranyosan.
- Tudom - mosolygott Sara.
- Szépen vagyunk, szépen vagyunk. Oh, de késő van!
- Tíz óra múlt pár perccel - értetlenkedett Forbes.
- Az késő. Ágyban volna a helyed.
   Sara majdnem rávágta, hogy "persze, valakinek meg le kéne fektetnie, meg jóéjt puszit adnia", de arra jutott, hogy az már túlzottan kétértelmű lett volna, meg hát ő nem akar ennyire kacér lenni.
- Neked is - válaszolta inkább.
- Mindjárt megyek zuhanyozni, szóval..
- Akkor nem is tartalak fel.
- Te sosem.
- Akkor jó éjszakát - nevetett Sara zavartan.
- Jó, abbahagyom. Aludj jól, Szöszi, jó éjszakát!
- Köszi, és te is aludj jól, Jack!
- Igyekszem minél hanarabb keresni téged!
- Rendben - mosolygott Sara boldogan, miközben a már elsötétülő telefon kijelzőjét nézte.

Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki vote-ol, és olvassa a könyvem!❤️
  Sajnálom, hogy viszonylag ritkán vannak részek, és mostanában nem voltak olyan hosszúak, de a szabad időmet mindig igyekszem hasznosan tölteni!(:

Mindenkinek sikeres sulis évet kivánok, kitartás!🥀

2018. Szeptember 18.•

RoadTrip /HUN/Donde viven las historias. Descúbrelo ahora