Mivel éhesek voltak, és esteledett, Emma és Sara úgy gondolta, hogy elmennek a Nando's-ba. A háztól nem volt messze a bevásárlóközpontban lévő étterem, így laza tíz perc séta után már az említett helyet keresték a boltok sokaságában. Végül rábukkantak az áhított helyre, és helyet is foglaltak egy hangulatos, félreeső sarokban. Emma észrevette, hogy tőlük egy nem messze kapott teret a vendégkönyv, amibe - mint egy vlog tartalmából tudhatjuk (szerk.megj.: a könyv kedvéért mindent xd) - a Roadtrip összes tagja belefirkantotta a nevét.
Miután mindketten rendeltek, kezdett a fejükben körvonalazódni a terv, miszerint kicsórják azt az egy lapot a könyvből, mert Sara véleménye szerint az "amúgy is csak egy hülye lap - persze egy tudatlan civil szemében -, viszont MI, mint hű, és elszánt roadie-k, visszaszerezzük, ami a miénk, és ami minket illet".
Hamarosan kikapták a vacsorájukat, és megértették, hogy a srácok miért szeretnek ennyire ide járni. Mikor befejezték az evést, és a számlát is lerendezték, Emma fogta a vendégkönyvet, és elvette. Ezzel még nem is volt gond, minden gördülékenyen ment. Sara egy tollért kutatta fel a táskáját, Emma pedig látszólagosan üres helyet keresett a véleménynyilvánításuknak. Alig bírta visszafolytani a sikítását, amikor megtalálta azt az oldalt, amit annyira meg szeretett volna találni. Sara is észrevette, hogy mevan AZ oldal, és szolidan elmosolydott. Érdekes módon a fiúk által teleírt lap mellett egy üres lap helyezkedett el, így a hadiművelet elérkezett a következő fázisához, miszerint Emma előveszi a pedikűrkészletéből az ollót, mert az mindig van nála - ez egy dolog azok közül, amiket sosem fogok megérteni veled kapcsolatban - gondolta Sara jókedvűen. Miközben Emma elkezdte vágni a jobb oldali lapot, a vele szemben ülő Sara elkezdett írni a vendégkönybe, így csökkent a lehetősége annak, hogy észrevegyék őket. A barna hajú lány befejezte a lap kivágását, Sara is befejezte az írást. Sara megfogta a lapot, felkapta a táskáját, és Emma is ugyanígy cselekedett - persze ő a könyvet fogta meg. Emma lerakta a vendégkönyvet a helyére, és éppen továbblapozott volna benne, amikor pechükre arra lépkedett egy pincér. A kezében üres tálcát tartott, unottan nézelődött. Tekintete a vendégkönyvre tévedt, és konstatálta, hogy hiányzik az egyik lap. Sara, és a pincér szeme egyszerre kerekedett ki, Emma lába pedig földbegyökerezett. Sarának volt annyi lélekjelenléte, hogy azonnal arrébbrántsa Emmát, így nyertek egy kis előnyt. A pincérnek sem kellett több, dühösen utánuk lódult. Sara ijedten keresett a szemével egy kis zugot, ahol meghúzhatják magukat, azonban sehol sem volt egy kis félreeső hely sem, így inkább embereket nézett, akik mögé be tudnának bújni. Az étterem közepénél egy idős pár keresett ülőhelyet, de az nem lett volna a legideálisabb rejtek, könnyen megtalálná őket a pincér. A bejáraton éppen egy csapat fiú sétált be, és Emma hirtelen felindulásból húzta tovább Sarát a fiúk irányába.
- Emma, eszednél vagy? Nem ez a legjobb pillanat a pasizásra - hördült fel Sara, akit meglepett, hogy az eddig sokkban lévő barátnőjét kellett maga után rángatnia az egész éttermen, most pedig ő húzza őt.
- Te állat, elbújhatunk mögöttük, és lerázhatjuk a pincért!
A szőke hajú lány beleegyezően bólintott, mert látta, hogy a felszolgáló már csak tíz lépésre van tőlük. Gyorsan kifelé indultak, és bekanyarodtak a fiúk mögé. Azok értetlenül bámultak, és nem tudták mire vélni a hátuk mögött lévő lányokat. A fiúk előtt megjelent a pincér, aki őket üldözte.
- Nem láttatok két lányt elszaladni itt?
Az egyik srác, aki talán a második legmagasabb volt, barna haja volt, illetve szeme, és valahonnan nagyon-nagyon ismerős volt a lányoknak, alig észrevehetően hátrafordult, és a lányokra nézett, akik hevesen rázták a fejüket. A fiú elmosolyodott, és végre megszólalt:
- Nem, fogalmunk sincs, uram. Talán már elmentek.
- Csudába... Azért köszönöm - adta fel csalódottan a felszolgáló, és elbattyogott.
A srácok szinte szinkronban fordultak meg, és tekintetükkel kérdezték a lányokat, hogy mi ez az egész. Sara a kezében szorongatott papírra tekintett, majd az öt srácra, akik... akik nem voltak mások, mint a két barátnő legimádottabb bandájának a tagjai. A Clark, és a Forbes lány egymásra néztek, és szavak nélkül tudták, hogy ugyanarra gondolnak. "A ROADTRIP". Egyszerre tört ki belőlük a röhögőgörcs, és földrerogytak a nevetéstől. Nevettek, mert sikerült megszerezniük a papírt, és sikeresen meglógtak, nevettek, mert a pincér olyan bánatos, és szánni való volt, hogy nem kapta el őket, és nevettek, mert pont ilyen szerencsétlenül szerencsés módon találkoztak a legfontosabb srácokkal az életükben, és történetesen pont az ő aláírásaikat tulajdonították el. Nem bírták abbahagyni a nevetést, és a könnyeik potyogtak. A fiúk nem haragudtak a lányokra, amiért mögöttük bújkáltak, és füllentésre késztették őket, hanem ők is jóízűen nevettek a szituáción - mondjuk tény, hogy a felét sem ismerték a történteknek.
Amikor nagy nehezen befejezték a nevetést, Sara eléggé zavarba jött, mert fogalma sem volt, hogy most mit kéne csinálni, vagy mi van, azonban Emma, aki talpraesettebb volt, vigyorogva tápászkodott fel a földről, és barátnőjét is felhúzta.
- Hát, sosem gondoltam volna, hogy így találkozunk veletek, de te jó ég, erre mondják, hogy nincsenek véletlenek!
A fiúk büszkén mosolyogtak.
- Mi is örülünk a találkozásnak - ölelte meg Andy először Emet, majd Sarát is, aki két-három centivel magasabb volt, mint ő. Ezután lányok sorban megölelték Brooklyn-t, Mikey-t, Rye-t , majd Jacket is. Emma alig hitte el, hogy végre megölelheti az általa annyira imádott Rye-t, és nagyon élvezte a srác hosszú ölelését (szerk.megj.: modjuk nem tudom, van-e ilyen kifejezés, de oké, mostantól van xd). A fiú a lány nyakhajlatába hajtotta a fejét, és Emma érezte, ahogy elmosolyodik.
Sara valahogy pont Jacket hagyta a végére, aki csak állt, és nem tett semmit, szóval a lány odalépett elé, és megölelte. Nagyon kínosnak érezte a helyzetet, mert azt hitte, hogy a fiú nem öleli vissza, de pár másodperc múlva megérezte e fiú karjait a hátán. Hirtelen elöntötte egy egyfajta biztonságérzet, úgy érezte, hogy Jack karjai között biztonságban van. Nem akarta elengedni a fiút, és úgy tűnt, hogy ő sem akarja őt, bár ki tudja, lehet, hogy csak nem akarja megbántani a legnagyobb rajongóját - gondolkodott Sara. Meglehet, hogy három percig is így álltak, de ki tudja. Végül Jack lassan elengedte a lányt.
A Roadtrip és a lányok vidáman társalogtak, megkérdezték a lányok nevét, és természetesen az is szóba került, hogy kinek ki a kedvence.
- Miben fogadunk, hogy mindketten engem imádnak? - vonta fel a szemöldökét kíváncsian Brooklyn.
- Miben fogadunk, hogy Brook veszít? - kérdezte Andy, és rögögve pacsizott Rye-jal.
- Hagyjátok már szegényeket szóhoz jutni - forgatta meg a szemét anyáskodóan (szerk.megj.: apáskodóan?) Mikey.
- Hát, elég nehéz dönteni, és bocsi, Brook, de nekem Rye a kedvencem - válaszolta mosolyogva Emma.
A zöld szemű fiú - látszólag -nemtörődőm stílusban vállat vont, de kíváncsian várta Sara válaszát.
- Mindegyikőtöket nagyon imádlak, de nekem Jack áll a legközelebb a szívemhez - mondta Sara, és Jack felé kapta a fejét, aki őt nézte mosolyogva. A lánynak ennyi elég volt ahhoz, hogy máris olyan színben pompázzon, hogy egy paradicsom sápadtnak tűnjön mellette, és legszívesebben elásta volna magát. Körbenézett, hátha van egy ásó a közelben, de sajnos sehol sem volt egy ásó sem.
- Ti Londonban laktok? - tudakolta Rye.
- Nem, én Colhesterben lakok, Sara pedig Yateleyben.
- Kár - mondta halkan a szőke hajú lányhoz közel álló Jack.
Sara amolyan "tényleg?" tekintettel pillantott fel a nála majd' egy fejjel magasabb fiúra, aki halvány mosollyal válaszolt. A szőke hajú lány úgy érezte, hogy ha így folytatja, kigyullad az arca, és lángolni fog.
- Viszont bocsi, lányok, tulajdonképpen enni jöttünk, szóval... - vakarta meg a tarkóját Brooklyn.
- Dehogy, semmi gond, nem szeretnénk feltartani titeket - jelentette ki Sara, és valóban hálás volt, hogy ennyi időt eltölthetett ezzel a csodás sráccal.
Mikey megölelte a lányokat, majd az ő példáját követve mindenki így tett.
- Még találkozunk - kacsintott Rye Emmának, mielőtt elsétált, a barna hajú lány pedig nem tudta mire vélni a mondatot, de ettől függetlenül nagyon imponált neki a srác mondata. Afféle "jaj mindjárt megeszem ezt az imádnivaló drágaságot" pillantással nézett utána.
Eközben Jack is elbúcsúzott Sarától, miután megölelte, egy összehajtott cetlilt csúsztatott a tenyerébe.
- Ha gondolod - mosolygott kedvesen, a szőke hajú lány pedig szinte elolvadt ettől a mosolytól. Jack is csatlakozott a többi fiúhoz, a két lány pedig nem is tudta, hogy mit mondjanak egymásnak.
Sziasztok!
Remélem, hogy legalább annyira tetszett nektek ez a rész, mint nekem, amikor írtam.😂❤️
Köszönöm mindenkinek, aki olvassa a könyvemet! :3
(Egyébként majndem 1400 szavas lett ez a rész, ami kis híján már két részt is kitesz, szóval értékeljétek, hogy gyors voltam xd)
•2018. Július 24.•
