A harmadik év októberében, amit a gimnáziumban töltöttek, jelentős fordulatot vettek a mindennapjaik. Kollégiumban lakott a két lány, mert túl sok időbe telt volna minden reggel, és délután hazamenniük. A kollégium épülete óriási volt, és négy szinttel büszkélkedhetett. Az építményben nyolc ágyas szobák voltak, ami szobánként négy emeletes ágyat jelentettek. Emma és Sara egy szobában voltak, és nem osztoztak senkivel rajta. Kényelmesen elfértek, és ha délutánjaikat nem hosszas tanulással töltötték, leszaladtak a közeli boltba valami nasiért, majd valamelyik ágyon ülve ették meg azt.
Azon a bizonyos délutánon nem volt sok írásbeli leckéjük, így mikor kész lettek, gondolták, hogy elmennek sétálni, azonban hirtelen beborult az ég, és órákig tartó eső kezdett esni.
- Hú, rendesen beragadtunk mára -jelentette ki Sara a nyilvánvaló tényt motyogva, az ablak mellett térdelve. Majd kissé hangosabban folytatta:
- Nem is baj, imádom az esőt. Bukóra nyitom az ablakot, hogy szellőzzön a szoba. Szólj ha fázol, Em.
- Rendben, Sara - a lány nem is igazán figyelt, a laptopja jelenleg jobban lefoglalta, mint a barátnője fecsegése. Az ablak jobb oldalán lévő ágyon hasalt, az alsó ágyon. A YouTube-on szörfözött, céltalanul. Valami régi szám feldolgozását nézte éppen, és mikor vége lett a videónak, az alkalmazás automatikusan bedobott egy másik videót. Emma -megszokásból- épp el akart kattintani, amikor lesokkolódott. Szó szerint. A képernyőn egy sötétbarna, rövid, de kissé hullámos hajú srác tűnt fel, zöldesbarna szemekkel. Mosolyogva magyarázott a kamerának, közben feltűnt egy kék szemű, szőke hajú srác, majd amikor bementek egy szoba ajtaján, Emma szeme elé került egy szintén szőkés hajú, zöld szemű srác; majd mellette egy fekete, göndör hajú srác, világoskék szemeivel, végül pedig egy barna hajú, magas srác, akinek zöldeskék szeme volt. Emma még nem tudott mozdulni, annyira izgatott volt.
- S..Sa..Sara, gyere ide - mondta halkan kiszáradt torka miatt.
- Mi az, mi történt? - sápadt el a lány, gyorsan felállt az ablak mögül, és barátnője ágyára ült. Odahajolt a laptop elé, amit közösen használtak, és ha lehet, még sápadtabb lett.
- Te jó ég! Ezek kik? Hogy találtad meg őket? Ah, meg kell találni őket! Em, fantasztikus vagy! Hah, ez nagyon nagy! - Sara össze-vissza beszélt zavarodottságában, ami nem volt rá jellemző.
Mindkettejüknek azonnal megtetszett ez az öt srác, akik bohóckodtak a boltokban, bokrokba másztak, és azon versenyeztek, hogy ki tudja berúgni a labdát a kukába. Rögtön megnézték a másik YouTube csatornájukat, mert -mint kiderült-, saját számaik, illetve feldolgozásaik is voltak. Egész délután néztek a régebbi vlogokat, és Sara annyira nevetett, hogy lefordult az ágyról, amin csak mégjobban elkezdtek nevetni, olyan hangosan, hogy kopogást hallottak az ajtón. A kettő szobával arrébb lakó, a lányok felett járó lány állt ott unott arccal.
- Fejezzétek már be, ezt nem lehet elviselni... Hé, szőke csajszi, kelj már fel a földről - zsörtölődött a lány.
A két lány az imént abbahagyta a röhögést, de amikor az ajtóban álló lány az utolsó mondathoz jutott, nem bírták, és újra erőt vett rajtuk a röhögőgörcs. Emma könnyes szemmel dőlt a falnak, és a hasát fogva sikított, mint egy hiéna. Sara nevetésének a hangja sem volt jobb, ahogy a földön vergődve kacagott. A lány megúnta a látványt, elmorgott egy "még ilyen pancsereket.. tiszta gyász.."-nak hangzó mondatot, és becsapta az ajtót.
Amikor sikerült megnyugodnia a két lánynak, folytatták a videók nézését, és elhatározták, hogy megkeresik a fiúkat Instagramon is. A fiúkról egy csomó vicces, és aranyos kép volt fent, de eszükbe jutott, hogy meg kéne keresni azt is, hogy hány évesek, hogy találkoztak, hány testverük van. Körülbelül fél óra keresgélés után elégedetten kapcsolták ki a laptopot, hiszen mindent megtudtak, ami csak lehetséges volt.
Későn mentek el aludni, még sokáig beszélgettek arról, hogy micsoda szerncse, hogy megtalálták őket, és milyen jó lesz, ha jönnek esetleg Maidstone-be koncertezni -mert tudniilik itt lakott, és járt iskolába a két lány -, és ha nem, akkor ők mennek el az egyik koncertre. Aztán lassan elaludtak, és nem is sejtették, hogy mennyire fontos lesz az életükben ez a fiúbanda.
Remélem, hogy elnyerte az érdeklődéseteket ez a rész, illetve ez a történet, és tetszett! Jó éjszakát! :)
•2018. Június 3.•
