Felszállt a vonatra, és leült az ablak mellé. Előkotorta a fülhallgatóját a zsebéből, és miután kibogozta, elindította az RTTV nevű lejátszási listáját.
Amikor már csak tíz perc volt hátra a közel háromórás útból, Sara felhívta Emmát, mert már előre kitervelte, hogy hogyan közli vele azt, hogy Colchester-ben van. Emma pár csöngés után fel is vette:
- Szia, Saraaa - használta a közös poénjukat.
- Szia csajsziiii - vette a lapot a fiatalabb lány. - Mi újság?
- Ah, ne is mondd, tökre unatkozok - vihogott az idősebb lány.
- Te szegény - tettetett együttérzést a szőke lány, miközben konstatálta, hogy már csak hét perc van hátra.
- Ja, nem is tudod, milyen borzalmas unatkozni. Az ember unalmában eszik, és vágod, szerintem ezért vannak elhízott emberek. Mindenki tökre unatkozik, és nem találnak jobb elfoglaltságot. Végülis megértem, a kaja egy szuper dolog. Meg izé, sokat unatkozol, sokat eszel. A kaja lefoglal addig, amíg eszel, még ha nem is vagy éhes.
- Huh, látom nagy a baj. Emma, nem szabad unatkoznod, ha az unalom ezt váltja ki belőled - nevetett fel jóízűen Sara. - Nem is akarom megkérdezni, hogy hány órán keresztül agyaltál ezen az elméleteden.
- Aha, csak azért mondod, mert neked nem jutnak ilyenek az eszedbe - próbált Emma sértődöttséget tettetni, azonban nem ment, és ő is elnevette magát a helyzet komikumán.
Csak nevettek, és nevettek, a szőke hajú lányt pedig egyszerűen nem tudta érdekelni, hogy a vonaton van, és őt nézik amolyan "ez biztos nem tanult illemet és viselkedést" üzenetű pillantásokkal.
- Kész vagyok, ez nagyon jó volt, Emma. Komolyan mondom, többet kéne gondolkoznod az életen. Biztos vagyok benne, hogy nagy sikerű filozófus cseperedne belőled, és olyan dolgokra jönnél rá, amikre senki sem. Ugye tudod, hogy büszke vagyok rád? - tette hozzá Sara az utolsó mondatot, amihez szintén közös, és kissé morbid emlékeik fűződtek. Úgy esett az eset (szerk.megj.: még mindig nem vagyok vicces, tudom...), hogy általános iskolában rajz órájuk volt, és fura alak volt a tanáruk. Eléggé megkeseredett fickó volt, Thomas Oldman volt a neve. Egy szerencsétlen motortbaleset következményeképp meghalt az öccse, és ismeretlen okokból Mr. Oldman is megemlítette az óráján ezt az esetet - bár senki sem volt kíváncsi a magánéletére, és az arról való véleményére -, és diákjai lelkére kötötte, hogy "feltétlenül mondjátok meg a szeretteiteknek, hogy büszkék vagytok rájuk, mert én nem tettem meg; sosem mondtam az öcsémnek, hogy büszke vagyok rá, és rájöttem, ez hiba volt. Szóval, mint mondani szokták volt, a buta ember a saját hibájából tanul, az okos máséból. Legyetek okosak, gyermekeim!".
- Igen, Forbes, tudom, hogy büszke vagy rám, és kedves tőled. Én is büszke vagyok rád.
- Akkor jó, akkor jó - mosolygott az említett lány, és észrevette, hogy mindjárt megérkeznek. - Kérlek tartsd egy kicsit, Emma!
- Rendben, tartom - furcsállta a barna hajú lány Sara kérését.
Sara lenémította a hívást, így Emma nem hallhatta, hogy bemondják a vonatállomás nevét, és hogy leszállnak az emberek, beleértve Sarát is. Amikor messzeb került a perontól, visszakapcsolta a hangot.
- Na, bocsánat, itt vagyok - szólt bele a telefonba.
- Nem probléma - válaszolta Emma.
Amíg Sara odaért Emmáék házához, arról beszélgettek, hogy milyen jó lenne már találkozni a Roadtrippel, és amikor már nem igazán volt mondandójuk, Sara meg is érkezett a ház elé.
- Lenne egy kérdésem, Clark.
- Hallgatlak.
- Ha egy embernek vendége van, akkor azt illik beengedni, ugye?
- Nem értem miről beszélsz...
- Pedig elég nyilvánvaló.
- Hé, Sara, miről zagyválsz? Kérlek magyarázd meg, mert semmit sem értek... Különben is, mire jók ezek a buta keresztkérd.. - azonban nem mondhatta végig, mert a kint ácsorgó lány félbeszakította:
- Gyere le, te!
- He? - kérdezte Emma, de Sara azért mozgást hallott a háttérből, ami arra utalt, hogy Emma elindult kifelé. A szőke hajú lány elégedetten rakta le a telefont.
Ajtócsukódást hallott, és kulccsörgést, majd a kinyílt a kapu. Látta Emma arcán, hogy ezt csak valami béna tréfának véli, de nem törődött vele, szorosan magához ölelte régen látott barátnőjét.
Hát, nem a legjobb befejezés, de na😂
Iparkodok a következő résszel❤️
•2018. Július 22.•
